Tőzsdei jog, 1940 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 8. szám

XXXI Ha az áru romlékony is, akkor is tartozik vevő az áruüzleti szokványok 49. §-a értelmében az áru megvizsgálása után az eladót a kifogásolásról azonnal értesíteni. 417/1940. v. b. szám. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségekben marasztalni. Előadta, hogy a kukorica május 11-én, pünkösd szombatján, délután érkezett meg Acsád állomásra. Alperes megbízottja késő délután nyitotta fel a vagont és megállapította, hogy a kukorica erősen felmelegedett állapotban van. Minthogy az eladók láncolatának értesítése esetén a pünkösdi ünnepekre tekintettel csali szerdán, vagy csütörtökön lehetett volna a kukoricát a vagonból kirakni, úgyhogy az nagymértékben tovább romlott volna, alperes megbízottja a MAV által hivatalos mustrát vétetett és annak alapján — minthogy a felperes közös expertisre hajlandó nem volt — egyoldalú expertist tartatott, amelynek eredményeként a szakértőbizottság 4%-os értékkevesbletet állapított meg az alperes javára. Ennek a 4%-nak felel meg az alperes által a vételárból levont 154.28 pengő. Hangsúlyozta, hogy alperes a felperes érdekét védte azzal, hogy a szokások ellenére kirakta a kukoricát. A bíróság alperes védekezését nem találta alaposnak. Az egyoldalú expertis a 784/1940. Sz. V. számú jegyzőkönyv tanúsága szerint csak tíz nappal az áru megérkezése és a hivatalos minta vétele után, 1940 május 21-én tartatott és a szakértőbizottság ekkor is csupán 4% értékkevesbletet állapított meg a vevő javára, A bonifikáció csekély volta azt mutatja, hogy a szóbanforgó kukorica tényleg nem volt rossz állapotban. Ennekfolytán az alperes nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy a szokványok rendelkezéseitől saját előadása szerint is eltérő eljárását a szállított áru romlékony volta indokolta. Azonban ha az áru valóban romlékony lett volna, akkor is tartozott volna az alperesi vevő a kikötött szokványok 49. §-a értelmében a kifogásolásról azonnal értesíteni a felperesi eladót, amint az árut megvizsgálta és csak akkor kellett volna az 50. § értelmében hivatalos mintát vétetnie, ha a felperes a kifogásolás napján közös mintavételről nem gondoskodott volna. Ebben az esetben is köteles lett volna azonban az alperes a hivatalos mustravétel után a rendes kereskedő gondosságával megtenni az áru konzerválása céljából szükséges, a mustravétel helyén lehetséges intézkedéseket és köteles lett volna ezen intézkedésekről a felperest késedelem nélkül a legrövidebb úton értesíteni, a felperest pedig megillette volna az a jog, hogy a kifogásolt áruból ellenőrző mustrát vétessen. E helyett az alperes a saját előadásából kitűnően elmulasztotta az előzetes értesítést és a MÁV acsádi állomáselöljárósága által felvett, az expertis jegyzőkönyvhöz másolatban mellékelt jegyzőkönyv szerint a kukoricát a hivatalos mintavétellel egyidejűleg kirakta és elszállította. A kifejtettek alapján a kukoricát nemkifogásoltnak kell tekinteni. Az alperesnek tehát nem volt joga értékkevesblet címén a vételárból bármiféle levonást eszközölni, úgyhogy a jogosulatlanul levont 154.28 pengőt a felperesnek megfizetni tartozik. Mindezek alapján a rendelkező rész szerint kellett határozni és a teljesen pervesztes alperest kellett a perköltségek viselésére is kötelezni. Budapest, 1940. évi szeptember 13. napján. Dr. Domony Móric s. k. egyesbíró. Dr. Engel György s. k. jogügyi titkár.