Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 2. szám

2. sz. TŐZSDEI JOG 7 folgt). Alperes azt állította, hogy felperes nem kérte ki a Magyar Nemzeti Bank engedélyét és az meg sem adatott neki. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank körlevele szerint a Román Nemzeti Bank két számlájára való befizetésnek egyidejűleg kell történnie. A C) alatti és a 2) alatti a két számlára való lefizetést igazolja is. Felperes a fizetési egyezményben előírt feltételek teljesítésével: a pengőösszegek lefizetésével. — már az Egyezmény fentidézett 3. cikkének rendelkezése folytán is — fizetési kötelezettségének eleget tett és ez a tény az importőr szempontjából a teljesítés hatályával bír. Semmi ok sincs azonban feltételezni azt, hogy az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelő fizetést a „külön számlára" a Magyar Nemzet Bank nem hagyta volna jóvá, midőn a 75%-os kompenzációs átutalás a „gyüjtőszámlá"-ra akadály nélkül megtörténhetett. Igaz ugyan, hogy a B) alatti kötjegyben az a rendelkezés foglaltatik, hogy felperes a 25% vételárrészt köteles lett volna valamelyik bukaresti banknál meghitelezni és igaz az is, hogy ilyen meghitelezés nem történt meg. A 25% fizetése azonban másként, mint az ismertetett módon nem volt foganatosítható; különösen nem volt lehetőség arra, hogy az annak megfelelő pengőösszegre felperes alperest román pénzintézetnél meghitelezze, mert — amint az a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank körleveléből is megállapítható — a 25%-ot a Román Nemzeti Bank fizeti ki az általa megállapítandó árfolyamon a román exportőrnek. A bíróság megállapítása szerint a szerződő feleknek erről az egyetlen lehetséges fizetési módról tudniok kellett; ez következik a B) alatti kötjegyből is, ahol különbség tétetett a 75% kompenzációs lei fizetés és a 25% pengő fizetés között. A feleknek a szándéka azonban nem is irányult másra, minthogy a Magyarország és Románia között érvénybenlévő fizetési egyezmény szabályai értelmében történjék felperes részéről a fizetés. A feleknek ez a szándéka az ügyleti feltételeket tartalmazó kötjegyben világosan kifejezésre is jutott; eszerint ugyanis a fizetésnek „lm Sinne der ungar.-rumán. Handelsabkommen" kell teljesíttetnie. Az a körülmény, hogy a 25%-os pengőteljesítésre vonatkozó kikötés nem fedi pontosan az Egyezmény rendelkezéseit a kötjegy most idézett szavai folytán az Egyezmény alkalmazását nem gátolhatja, különösen midőn az ügylet teljesítése másként nem volt lehetséges. Budapest, 1937. december 13. Steiner Marcell a vál. bíróság elnöke. Büchler Izsó, vál. biró. Schwarz Jakab, vál. bíró. dr. Kende Ernő, jogügyi titkár. 10. 296/1937. V. B. A bírói gyakorlat nem teljesen egységes abban a kérdésben, hogy a minőségi kifogásolás alkalmával az összes kifogások tüzetesen megjelölendők-e, vagy sem. A bíróság felfogása szerint azonban abban az esetben, ha a vevő a kifogásolás alkalmával határozottan közölte az eladóval, hogy mik azok a hiányok, amelyeket kifogásol, utóbb újabb kifogásokat nem emelhet. Ennekfolytán minthogy felperes a szakértőbizottság előtt a dohosságon felül azt is kifogásolta, hogy a tökmag rosszul van polírozva, a szakértői véleménynek a megállapított értékkevesblet összegére vonatkozó része a per elbírálása szempontjából nem volt figyelembevehető. A kifejtettek alapján felperes csak a tényleg kifogásolt minőségi hiánnyal, a dohossággal kapcsolatos értékkevesblet megtérítését követelheti alperestől. Budapest, 1937 november hó 18. napján. Steiner Marcel,, a vál. bíróság elnöke; dr. Országh Sándor vál. bíró; dr. Percnyi István vál. bíró, dr. Engel György jogügyi titkár. 11. 650/1937. V. B. Az a körülmény, hogy a felperes által alperesnek megküldött kötlevelck, illetve ellen köt ln elek nem feleltek meg az ügyleti feltételeknek, nem jogosította fel alperest arra, hogy a szóbanforgó ügyletektől elálljon. Minthogy azonban alperes kijelentette, hogy a peresített ügyleteket tárgytalannak és meg nem kötöttnek tekinti, felperesnek a kikötött szokványok 71. §-a értelmében joga nyílt ahhoz, hogy alperes rovására a szerződésbeli mennyiséget megvehesse és alperestől a szerződési ár és a magasabb bevásárlási ár közötti különbözetnek, valamint egyéb kárának megtérítését követelhesse. Budapest, 1938. évi január hó 11. nap ján. Dr. Koós Zoltán egyesbíró, dr. Engel György jogügyi titkár. 12. 387/1937. V. B. A kereseti előadás szerint gabonakereskedő eladott alperesnek 450 q tengerit, paritás Fürgéd. Alperes a számla összegéből levonásokat foganatosított, ami ellen az eladó tiltakozott. A tengerit felperes adta el W. I. cégnek és ezen cég a követelés behajtásával felperest bízta meg, amiről alperest is értesítette és amihez alperes is hozzájárult. Alperes védekezésének lényege az volt, hogy az áruüzleti szokások 31. §-ának 1. bekezdése értelmében a teljesítés helyén létező helyi illetékeket az eladó tartozik viselni és e szakasz 2. bekezdése szerint ezeket az illetékeket az eladó még akkor is viselni tartozik, ha azok az átadást követőleg szedetnek be. vagy átmeneti kezelés folytán be sem szedetnek a vevőtől. Minthogy alperes olyképpen diszponált, hogy eladó felperes az árut Fürgéd állomásra M. hercegi uradalom címére szállítsa. Fürgéd teljesítési helv volt és ennélfogva az eladó felperes a helyi illetékeket viselni tartozik. Felperes ezzel széniben rámutatott arra, hogv nlperesnek a szokások 31. S-a alapján nem volt ioga Fürgéd állomás helyi illetékei fejében bármit levonni a követeléséből, mert az árut felperes egyrészt nem szállította Fürgéd állomásra, hanem tengelyen közvetlenül beszállította az útbaeső uradalomba, tehát ezek az illetékek fel sem merültek, másrészt, mert átmeneti kezelésről nem is volt szó. A bíróság alperes védekezését alaptalannak találta. A bíróság megállapítja, hogy az áruüzleti szokások értelmében paritásos elszámolás és az ahhoz fűződő minden jogkövetkezmény csak akkor foghat helvt, ha az áru elszállítása tényleg vasúton történik.