Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 2. szám

8 TŐZSDEI JOG 2. sz. A szerződés feltételei szerint Ugyan az áru paritás Fürgéd volt szállítandó, de alperes oly rendelkezést adott felperesnek, hogy az árut í ürgéd állomásra szállítsa be, herceg M. uradalom címére. Minthogy a hercegi uradalom a vasúti állomástól körülbelül 2 kilométernyire fekszik annak a községnek az irányában, ahol a felperes által szállítandó áru feküdt, felperes az árut tengelyen szállította el a címzett uradalomba, nem is érintvén Fürgéd vasúti állomást. Alperes a szállításnak ilyen módját nem kifogásolta és ezzel az ügyletet a maga részéről rendben teljesítettnek elfogadta. Fürgéd állomás tehát a teljesítésnél egyáltalában figyelembe se jött és az teljesítési hely gyanánt nem is szerepelt. Nem lehetett teljesítési hely még paritásos szállítás esetén sem, mert ilyenkor teljesítési hely az az állomás, ahol az áru, tekintet nélkül a rendeltetés helyére, — feladatott. Mindezekből az következik, hogy Fürgéden létező helyi illetékek a felek közötti elszámolásnál figyelembe nem jöhettek, és pedig annál kevésbé, mert a kikötött áruüzleti szokások 31. §-a értelmében csak a teljesítés helyén létező helyiilletékeket (kövezetvám stb.) tartozik az eladó viselni. Ily körülmények között alperes nem követelheti azt, hogy Fürgéden létező, ez esetben tényleg fel sem merült helyiilletékeket felperes neki megtérítse. Budapest, 1938. évi november hó 11. napján. St einer Marcell egyesbíró, dr. Duehon Lipót jogügyi titkár. 13. 405/1937. v. b. szám. A bíróság az alperes védekezését alaptalannak találta. A választottbírőság fokozott gonddal őrködik azon, hogy megtoroljon minden olyan esetet, amidőn a magyar exportőr külföldi szállítási kötelezettségének olymódon tesz eleget, hogy ezzel a magyar kereskedelem jó hírnevét megcsorbítja. Ezen feladatának azonban csak akkor felelhet meg teljesen, ha a vevő fél a szokványok szellemében jár el s így lehetővé teszi, hogy a bíróság az esetleges szerződésellenes szállítás következményeit a szerződésszegő fél terhére megállapíthassa. A jelen esetben alperes szokványellenes eljárásival lehetetlenné tette, hogv a bíróság a minőségi kifogás vizsgálatába bocsátkozhassék. A Controllbureau rt., mint a peres felek közös megbízottja a magyar határállomáson, ameddig felperes az áru minőségéért szavatosságot vállalt, mintát vont, az árut kifogásolta és a minőségi kifogás néhány százalék értékkevesblet engedélyezésével elintézést nvert. Minthogv a jelen esetben nem rejtett hibáról van szó, mert az alperes által a rendeltetési állomáson konstatált minőségi hiányok kellő gondosság mellett már a magyar határállomáson is megállapíthatók lettek volna, ennélfogva, ha a Controllburcau rt. vágy tévesen vonta a mintát, vagy pedig nem az összes minőségi kifogást emelte meg, ennek a következményeit az alperes tartozik viselni. Minthogy ezúttal polgári csalásról nem lehet szó, mert alperes is csak 5 q szemetet vitat, ez pedig a 150 q-hoz képest elenyésző mennyiség, ennélfogva alperes sem ezen okból, sem pedig azon okból, hogy rejtett hiba forgott fenn, az árut a külföldi rendeltetési állomáson a kötlevélben foglalt kikötés alapján nem kifogásolhatta másodszor. De ha alperest a külföldi rendeltetési állomáson akármilyen okból is a másodszori kifogásolási jog megillette volna is, akkor sem támaszthatott alperes ezen másodszori minőségi kifogásolásból kifolyólag semmiféle igényt a felperes ellen, mert ülpcresnek ez esetben felperest a mintavonáshoz meg kellett volna hívnia, a kifogásolt árut a mintavonásig a vagonban kellett volna hagyni, aminek elháríthatatlan akadálya nem volt. Alperes azonban nem ezt tette, felperest a mintapecsételéshez meg nem hívta, az árut a vagonból kirakatta, a vasútállomáson tényálladéki jegvzőkönyvet sem vett fel és a mintavonást a Controllbureau rt. oltani .megbízottjával végeztette, pedig a Controllbureau rt. csak a magyar határállomásig volt közös megbízott a mintavonás tekintetében. Az alperes szokványellenes eljárása folytán tehát az árut nemkifogásoltnak kellett tekinteni, s minthogy így alperes minőségi hiány és fuvardí jvisszatérités fejében a vételárból jogtalan levonásokat eszközölt, őt az összegszerűség tekintetében nem vitás kereseti követelés megfizetésében elmarasztalni kellett. Budapest, 1937. évi október hó 18. napján. Katona Zsigmond egyesbíró, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 14. 431/1937. V. B. A bíróságnak azt kellelt lényként megállapítani, hogy alperes felperesnek július 8-i keletű, a peresített ügyletre vonatkozó óváslevelét nem kapta meg. Az ezen levélben foglalt óvásfelvétel és póthatáridőadás tehát nem létezőnek tekinendő. Ebből azonban csak az következik, hogy az árkülönbözet meghatározásánál nem az újabb teljesítési határnapon — július 12-én — létezett árak az irányadók, nem pedig az, hogy felperes a kikötött szokványok 65. §-ának d) pontjára alapított kártérítési igényével elutasítandó. Felperes ugyanis július 12-i ajánlott levelében, amelyet alperes nem vitásan megkapott, világosan a 65. §. d) pontja crtelmébeim követelte az árkülönbözet megtérítését és keresetében is ezen árkülönbözet megtérítését igényelte. Nem volt vitás, hogy alperes a szóbanforgó 100 q tengerire vonatkozólag átvételi kötelezettségének nem tett eleget. A kikötött szokványok szerint annak, hogy a szerződéshez hű fél a 65. §. d) pontjában körülírt kártérítést követelhesse, csak az az egy feltétele van, hogy ezt a követelést a teljesítési határidő lejártát követő 90 nap alatt bírói úton érvényesítse, ami a jelen esetben megtörtént, mert a teljesítési határidő nem vitásan 1937 július 7-én járt le, felperes pedig már július 20-án benyújtotta keresetlevelét a bírósághoz. Ennélfogva a szerződéshez hű felperes követelheti a késedelmes alperestől az eredeti teljesítési határidő lejártakor, 1937 július 7-én mutatkozó árkülönbözet megtérítését. Budapest, 1937. évi november hó 30-án. Schwarz Jakab egyesbíró, dr. Engel György jogügyi titkár. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, VI., Eötvös-ucca 12. (Felelős: Schulmann I.)