Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 1. szám

4 TŐZSDE! JOG 1. sz. Felperes azt állította, hogy a felmondás napja a felmondást tartalmazó ajánlott levélnek (illető­leg táviratnak) a vevőhöz való megérkezés napja. Alperes viszont arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felmondás napjának az a nap tekintendő, midőn a felmondást tartalmazó levél (távirat) kelt, illetőleg postára feladatott. A felperesi állás­pont helyessége esetén a november hó 22-én be­következett átvételre való jelentkezéssel — tekin­tettel arra, hogy november 2 l-e vasárnap volt — felperes nem esett késedelembe; az alperesi állás­pont elfogadása mellett viszont a teljesítés határ­napja november hó 20-a volt, a november hó 22-i átvétel tehát késedelmes. A bíróság úgy találta, hogy az áruüzleti szoká­sok 16. §-ában foglalt „felmondás napja" kifeje­zésen az a nap értendő, amikor a felmondási nyilatkozat kelt, illetőleg postára adatott. Ezt az értelmezést alátámasztja mindenekelőtt a kifeje­zésnek a szóhangzata, amely nyelvtanilag a fel­mondási nyilatkozat megtételét, nem pedig azt az időpontot jelenti, midőn ez a nyilatkozat a cím­zetthez eljutott. Alátámasztja ezt a magyarázatot másodsorban a szokások 15. §-ának 3. bekezdése, amely a felmondási nyilatkozatba felveendő köz­léseket tartalmazza, felsorolván itt a „felmondás keltét". A felmondás keltének a felvétele nyilván csak azért szükséges, hogy annak alapján a vevő megállapíthassa, hogy melyik volt a felmondás napja. Az áruüzleti szokások egyébként oly eset­ben, ha valamely nyilatkozatnak a címzetthez való megérkezését tekintik fontosnak, azt kifeje­zetten megmondják. Ilyen rendelkezést tartalmaz pl. a szokások 3. §-ámak 3. bekezdése („A felhívott fél az ellenkötlevelet legkésőbb a felhívás vételét Követő második hétköznapon köteles a felhívó félnek megküldeni"), a 25/a §. 3. bekezdése („Bizo­nyos időszakon belül teljesítendő ügyletnél, ha az áru a vevő választása szerint szállítandó ,a vevő az elszállítási rendelkezést a felmondással egyidejűleg, de legkésőbb oly időben köteles el­küldeni, hogy az a teljesítési napot megelőző nyolcadik napon az eladó birtokába jusson"), a 25/a §. 5. bekezdése („Ha bizonyos időszakon belül teljesítendő ügyletnél az eladó a vevőt az elszállítási rendelkezés megadására fel nem hívta, a vevő felhívás nélkül is köteles az elszállítási rendelkezést oly időben elküldeni, hogy az leg­később a teljesítési napot megelőző nyolcanik na­pon az eladó birtokába jusson"), a 31/a §. 2. be­kezdése („A vasúti kocsit az eladó köteles a vasút­nál megrendelni és pedig a vevő rendelkezésének kézhezvételét követő hétköznapon"), valamint az 50. §. 2. pontja („Ha közben az eladótól kérelem érkezik a vevőhöz a mustravétel határidejének meghosszabbítása iránt, a vevő a mustravétellel a második, illetőleg harmadik hétköznap déli 12 órájáig köteles várni, stb."). A bíróság a szokványoknak ilymódon való ér­telmezése mellett, tekintettel az itt meghatározott igen rövid határidőre, mégis szükségesnek találta annak a vizsgálatát, hogy a fennforgó esetben az alperes részéről történt felmondás folytán a tel­jesítés nem ütközött-e leküzdhetetlen akadá­lyokba. A bíróság a megállapított tényállás alap­ján úgy találta, hogy annak folytán, hogy fel­peres a felmondólevelet november hó 19-én a kora reggeli órákban kézhezvette, a november hó 20-i teljesítési határnap mellett, az áru átvételére és kifizetésére kellő idő állott rendelkezésére és hogy ezen idő alatt az átvételt és a kifizetést foga­natosítani még akkor is lehetett, ha ezt a felada­tot nem felperes maga végezte, hanem helyben­lakó vevőjére hárította. A bíróság megállapítja azonban, hogy még az esetben is, ha az áruüzleti szokások 16. §-ában szabályozott „felmondás napja" a felperesi ma­gyarázat szerint a felmondást tartalmazó értesí­tésnek a címzetthez való megérkezés napja, ebből az értelmezésből az előtte fekvő esetben felperes javára következtetéseket levonni nem lehet, mert a felek akarata — függetlenül a szokások rendel­kezésétől — kétséget kizáróan odairányult, hogy a teljesítés határnapjának az esetben 1937. évi novmber 20-a tekintendő. A bíróságnak ez a megállapítása a következő, a fentiekben leszögezett tényeken alapszik: Az A) alatti felmondólevélben alperes naptár szerint megjelölt fix határnapra: 1937. évi november hó 20- ára mondta fel az árut; a határnapnak ily­módon való megjelölése félreértésre okot nem adhat. A felmondás ellen felperes nem tiltakozott, hanem azt a november hó 20-i nap közlése mel­lett a kiutalólevél és a megmintázási engedély kapcsán saját vevőjének nyomban változatlanul továbbadta, aki az árut november hó 20-án dél­előtt — tehát még az A) alattiban megjelölt tel­jesítési határidő lejárta előtt — a közraktárakban meg is tekintette. Felperesnek és őhelyette a meg­tekintésnél eljáró vevőjének mindez a magatar­tása oly félre nem érthető cselekménynek minő­sült, amelyből — már a forgalom biztonsága ér­dekében is — arra kell következtetni, hogy no­vember hó 20-át teljesítési határnapnak az A) alattiban foglaltakkal egyértelműleg felperes magáranézve kötelezőnek elfogadta. A bíróság úgy találja, hogy a megállapított tényállás mellett alperes — ha nem is tudott arról, hogy felmon­dását felperes az ő vevőjének változatlanul tovább­adta —, abban a biztos feltevésben lehetett, hogy felperesnek a november hó 20-i teljesítési határ­nap ellen kifogása nincs, mert ellenkező esetben •tőle — erre kellő idő állott még rendelkezésre — tiltakozást kellett volna kapnia. Felperes, az A) alattinak kézhezvétele után ha­ladéktalanul közlendő tiltakozás hiányában, és azután, hogy a felmondást vevőjének változatla­nul továbbadta, a november hó 20-i határnapot és azt követőleg, hogy alperesnek november hó 21- i elállást tartalmazó óvását megkapta, novem­ber hó 22-én sikerrel már nem hivatkozhat arra, hogy az ő felfogása szerint a teljesítési határnap nem az A) alattiban megjelölt nap, hanem no­vember 22-e, Mindezekből következik, hogy felperes átvételi és fizetési késedelembe esett, minekfolytán alpe­resnek az ügylettől való elállása jogosnak bizo­nyult és ő tőle felperes kártérítést nem követelhet. A bíróság a keresetet emiatt elutasította és az okozott költségek viselésére kötelezte. Budapest, 1937. évi december hó 9. napján. Schwarz Jakab, a vál. bíróság elnöke, Büchler Izsó, Káldor Sándor választott bírák, dr. Kende Ernő jogügyi titkár. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, VI., Eötvös-ucca 12. (Felelős: Schulmann I.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom