Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 7. szám

26 TŐZSDEI JOG 7. sz. nézve is kötelező erővel bír s így felperes jogosult az árut visszautasítani. Budapest, 1938. évi március hó 14. napján. Politzer Sándor a vál. bíróság elnöke, Büchler Bertalan vál. bíró, Elek Ferenc vál. bíró, dr. Duchon Lipót jogügyi titkár. 42. 313/1937. V. B. Beszámítási kifogással szemben egyáltalán nincsen helye pergátló kifogásnak. Felperes hangsúlyozta ugyan, hogy ő nem pergátló kifogást, hanem hatásköri kifogást emelt, ez azonban mégsem tekinthető másnak, mint pergátló kifogásnak, mert a hatásköri kifogás nem más, mint a pergátló kifogásnak egyik fajtája. — Ettől eltekintve a beszámítási kifogás természetéből és céljából következik, hogy az minden, a felperesi követeléssel egynemű és lejárt ellenkövelésre alapítható, tehát olyanra is, amelyre vonatkozólag a felperesi követelés tárgyában eljáró bíróságnak egyébként, az ellenkövetelés önálló érvényesítése esetében nem lenne hatásköre. A bírói gyakorlat szerint is a beszámítási kifogásnak, mint puszta védelmi eszköznek érvényesítése nem függ a perelőfeltételek fennforgásától, annak tehát — a materiális előfeltételek fennforgása esetén — a tőzsdebíróságnál érvényesített keresettel szemben, külön alávetés nélkül is helye van. Budapest, 1937. évi október hó 26. napján. Schwarz Jakab, a vál. bíróság elnöke, Büchler Izsó, Dános Ármin, választott bírák, dr. Engel György, jogügyi titkár.^ 43. 76/1938. V. B. A kereseti előadás szerint felperes tengelyen tengerit szállított az Erzsébetmalomba, amely az előre lemázsált tengerit hídmérlegen átmázsálta és ennek ereménye az volt, hogy a hat tételben átvett tengerinél 78 kg hiány állapíttatott meg. Ezenkívül az Erzsébet-malom az 1. számú tételnél azon a címen, hogy a tengeri minőségileg nem megfelelő 250 kg-ot bonifikáció címén levont. Az ekként önkényesen levont összesen 328 kg. ellenértékét az alperes felperesnek megtéríteni tartozik. Alperes a 78 kg. súlyhiánnyal kapcsolatban azzal védekezett, hogy a kötlevél szerint felperes köteles volt az árut tengelyen az Erzsébet-gőzmalomba szállítani, s minthogy az ott történt híduiérlegelés szerint, mely a szokványok szerint meg van engedve, különböző súlyhiányok merültek fel, ennélfogva a malom jogosan vonhatta le a hiányzó áru értékét. A minőségi hiány címén levont súlykülönbözetre vonatkozólag alperes azzal védekezett, hogy a kifogásolás után ezen tétel tekintetében a peres felek közös mintát pecsételtek, amelyet felperes vett magához azzal, hogy majd közös expertizen fognak résztvenni. Miután ez máig sem törtónt meg, alperes úgy tekintette, hogy felperes a kifogásolást tudomásul vette. A bíróság a felperes által felmutatott mázsálási jegyek alapján megállapította, hogy csaknem minden tételnél súlyhiány volt hol a felperes, hol az alperes terhére. Ha a felperesnek kifogása lett volna az ellen, hogy az átvevő malom hídmérlegen méri le a malom telepére érkezett árukat, úgy ez ellen nyomban tiltakoznia kellett volna. Ilyen tiltakozás azonban felperes részéről nem történt. Minthogy a tőzsdei áruüzleti szokások sem tartalmaznak olyan tiltó szabályt, hogy a gabonaneműeknek hídmérelegen való mázsálása tilos volna, ennélfogva alperes a vevője által súlyhiány címén eszközölt levonást jogosan háríthatja át a felperesre. A bonifikációs' levonásra vonatkozó alperesi védekezést a bíróság szintén helytállónak találta. Miután a nem vitás tényállás szerint peres felek a kifogásolt áruból mintát vettek és ezt a mintát a felperes vette magához, ennélfogva felperesnek kellett volna közös expertiz iránt az alperest felhívni. Ha tehát ez a felhívás s illetve az expertiz megtartása eddig nem történt meg, úgy ebből csak azt a következtetést lehet levonni, hogy felperes a kifogásolás jogosságát elfogadta. Budapest, 1938. évi március 21. napján. Steiner Marcel egyesbíró, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 44. 728/1937. V. B. Nem volt vitás, hogy felperesnek joga volt az alperes által tőle ab vasút Rakamaz, mázsánként 25 pengős áron megvásárolt, 100 mm gömbölyű fürjbabot, 1937 december 13-án, alperes késedelme miatt executive eladni. Felperes azt állította, hogy december 13-ától kezdve minden nap megkísérelte a fürjbab eladását, de az csak december 17-én sikerült, mázsánként 20.50 pengős áron, ab Budapest. Alperes előadta, hogy december 11-én, amikor közölte felperessel, hogy az árut nem tudja átvenni, az árkülönbözet a hivatalos jegyzés szerint mázsánként csupán 50 fillért tett ki. Ezt alperes felperesnek megfizette, tehát felperes teljes — az árkülönbözetben mutatkozó — kárát megtérítette. Tagadta, hogy december 13-ától 17-éig a kényszereladást nem lehetett foganatosítani és utalt arra, hogy ezen idő alatt a fürjbab ára minden nap hivatalosan jegyezve volt. Felperes annak bizonyítására, hogy december 13-ától 17-éig a kényszereladás nem sikerült, több tanút jelentett be, elsősorban a kényszereladással megbízott ügynököt- B. Z.-t. Előadta, hogy B. Z. naponta bejelentette a tőzsde vezetőségének, hogy a kényszereladást nem tudja foganatosítani. A bíróság a tényállás tisztázása céljából elrendelte és foganatosította B. Z. tanukénti kihallgatását. B. Z. vallomása szerint ö december 13-án a felperestől kapott utasításnak megfelelően több helyen megkísérelte az eladást, de eredménytelenül. Ezt bejelentette szóbelileg az árjegyző titkárnak és írásban a titkári hivatalnak. Ugyanez volt a helyzet a következő napokon, egészen december 17-éig, amikor végre sikerült a gömbölyű fürjbabot a H. cégnek eladni. A bíróság a felperes által felmutatott okiratok, valamint a kényszereladásra vonatkozó kötlevél alapján tényként állapította meg azt, hogy a kényszereladás 1937 december 17-én tényleg megtörtént. A bíróság alperesnek azt a védekezését, hogy ez a kényszereladás nem tekinthető az ő rovására történtnek, nem találta alaposnak. Igaz, hogy december 13-ától december 17-éig — ezeket a napokat is beleértve — a gömbölyű fürjbab ára minden nap hivatalosan jegyeztetett,