Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 7. szám

7. sz. TŐZSDEI JOG 27 ez azonban magábanvéve nem bizonyítja azt, hogy gömbölyű fürjbabot ezeken a napokon tényleg el is lehetett adni, akár a jegyzett árakon, akár azoknál alacsonyabb áron. Az áruüzleti árjegyzési szabályzat 8. íjának 2. bekezdése szerint az árjegyző bizottságnak a készáruüzletben a tényleg létrejött kötéseknek, valamint a forgalomban mutatkozott keresletnek és kínálatnak figyelembevételével, minden árucikknél a legalacsonyabb és legmagasabb árat kell megállapítania. Ez azt jelenti, hogy a bizottságnak a tényleg létrejött kötéseket és a tényleg mutatkozott keresletet és kínálatot az árak megállapításánál figyelembe kell vennie, nem jelenti azonban azt, hogy a bizottság csak akkor állapít meg árakat, ha kötések tényleg létrejöttek, vagy legalább is kereslet és kínálat tényleg mutatkozott. Ellenkezőleg az árjegyzőbizottságnak hosszú éveken át követett állandó gyakorlata az, hogy becslés alapján akkor is jegyzi az irányzatot kifejezésre juttató legalacsonyabb és legmagasabb árakat, ha kötések tényleg nem is jöttek létre, sőt még kereslet és kínálat sem mutatkozott. Ennélfogva abból, hogy 1937 december 13-ától 17-éig a gömbölyű fürjbab ára minden nap jegyeztetett, nem vonható következtetés arra, hogy gömbölyű fürjbabot ezeken a napokon a jegyzett árakon, vagy azoknál alacsonyabb áron feltétlenül el lehetett adni. A bíróságnak tehát vizsgálat tárgyává kellett tennie azt a kérdést, hogy a kényszereladás valóban csak december 17-én volt-e foganatosítható. A bíróság az erre vonatkozólag kihallgatott B. Z. tanúvallomása, valamint B. Z.-nak a tőzsde titkári hivatalához intézett 1937 december 14-i, 15-i és 17-i írásbeli bejelentései és az árjegyző titkár azokra rávezetett írásbeli jelentései alapján tényként állapította meg azt, hogy a szóbanforgó kényszereladás csak december 17-én és akkor is csak ab Budapest, mázsánként 20.50 pengős áron volt foganatosítható. Nem volt figyelembevehető alperesnek az az érvelése, hogy egy ügyesebb alkusznak talán sikerült volna a fürjbabot korábban, illetve jobb áron eladnia, mert felperes a rendes kereskedő gondosságával járt el akkor, amikor egy tőzsdeügynököt bízott meg a kényszereladással és ezen túlmenő gondosságot a nem vitásan késedelmes fél a szerződéshez hű féltől nem követelhet meg. A kifejtettek szerint jár felperesnek az alperestől az árkülönbözet és az alperes rovására történt kényszereladással kapcsolatos ügynöki jutalék. Budapest, 1938. évi június hó 15. napján. Fried Izsó, a vál. bíróság elnöke, dr. Liptay Lajos és Wehner Kornél választott bírák, dr. Engel György jogügyi titkár. 45. 359/1937. V. B. Felperes azt adta elő keresetében, hogy alperes, aki malombérlő, s a S. és K. cég beltagja, 1937 március 9-én megbízta ől azzal, hogy 2400 mm májusi rozsot eladjon, majd ennek a megbízásnak teljesítése után, 1937 március 16-án azzal hízta meg, hogy 2400 mm rozsot vásároljon. Ezen két ügyletből kifolyólag alperesnek 1896.80 pengőt kitevő tartozása keletkezett. Alperes azzal védekezett, hogy ő nem tartozik azon személyek közé, akik az 1930. évi XXII. tc. értelmében érvényesen köthetnek határidőügyleteket. Tagadta, hogy ő beltagja a S. és K. malombérlő cégnek, előadta, hogy ez a cég nem bejegyzett cég és azt vitatta, hogy ő nem malombérlő, hanem molnár-tanuló. A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azt állapította meg, hogy alperes a peresített ügyletek megkötésekor olyan személy volt, aki az 1930:XXII. tc. 43. §-ának 5. bekezdése értelmében megengedett határidőügyleteken köthet. Alperes védekezése azonban akkor sem lenne helytálló, ha nem kellett volna tényként megállapítani azt, hogy alperes a peresített ügyletek megkötésekor olyan személy volt, aki megengedett határidőügyleteket köthet, mert a szóbanforgó ügyletek akkor is megengedett határidöügyleteknek lennének tekintendők. Az 1930:XXII. tc. 43. §-ában öt pontban sorolja fel azokat, akik a 42. §. értelmében megengedett határidőügyleieket köthetnek. Azt, hogy az ügyletkötő fél közhatóság, vagy közalap, vagy valamely belfödi tőzsdének tagja, vagy a kereskedelmi cégjegyzékbe bejegyzett olyan kereskedő, akinek üzletkörébe tartozik a gabonanemüek, vagy gabonanemüekből származó malomipari termékek vétele és eladása, vagyis, hogy a 43. §. 1—4. pontjaiban felsorolt személyek közé tartozik-e, törvényből, rendeletből, közokiratból, belföldi tőzsde tagjegyzékből, illetve a kereskedelmi cégjegyzékből bármikor minden félreértés kizárásával megállapítható. Kevésbé határozottan, de mégis részijén a telekkönyv alapján állapítható meg az, hogy az ügyletkötő fél olyan mezőgazdasági termelő-e, aki akár mint tulajdonos, vagy haszonélvező, akár mint haszonbérlő legalább 100 kat. holdnyi területen gazdálkodik. Semmiféle közhitelességű adat nem áll azonban rendelkezésre annak a megállapítására, hogy az ügyletkötő fél olyan szeuiély-e, aki gabonanemüek, vagy gabonaneműekből származó malomipari termékek feldolgozásával, vagy ezekre kölcsön nyújtásával iparszerűen foglalkozik, vagyis, hogy a 43. §. 5. pontjában körülírt személy-e? A jelen esetben — minthogy nem vitás az, hogy alperes nem tartozik a 43. §. 1—4. pontjaiban felsorolt személyek közé — azt a kérdést kell vizsgálni, vájjon alperes az 5. pontban felsorolt személyek közé tartozik-e? Alperes beismerte, hogy a felperes által felmutatott 12 kötlevelet, amelyek közül az első kettő 1935 szeptember 2-án kelt, ő írta alá. Ezáltal alperes tagadásával szemben bizonyítást nyert az, hogy a peres felek már 1935 szeptemberétől kezdve üzleti összeköttetésben, még pedig a felmutatott kötlevelek és a K) alatti folyószámlakivonat tanúsága szerint állandó és folytonos üzleti összeköttetésben álltak egymással. Alperes beismerte, hogy 1933 január l-étől 1936 január 1-éig egyik bérlője volt a N. G. malmának. E szerint tehát az üzleti összeköttetés a felek között olyan időpontban kezdődött, amelyben alperes nem vitásan iparszerűen foglalkozott gabonanemüek feldolgozásával. Alperes eskü alatti vallomása során azt állította, hogy 1936 január 1-én megszűnt malombéilő lenni és 1937 február l-éig mint tisztviselő dolgozott ugyanabban a malomban, amelynek 1936 január 1-éig egyik bérlője volt, 1937 február l-e óta pedig mint tanonc működik ugyancsak a szóbanforgó malomban. Alperes beismerte azt, hogy nem értesítette felperest arról, hogy a malom bérletétől megvált Az értesítés elmulasztását azzal indokolta, hogy ő azalatt, mialatt malombérlő i volt,1, felperessel