Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 6. szám

6. sz. TŐZSDEI JOG 23 lölése ugyanis csupán a fuvardíjelszámolási alap megállapítására szolgál és emellett a vevőnek jogában áll az árut tetszése szerint bármilyen rendeltetési állomásra szállíttatni, úgyhogy abból, hogy a peresített ügylet paritás Budapest kikötéssel jött létre, felperes semmiképpen sem következtethette joggal azt, hogy az ügylet tárgyát tevő áru ténylegesen Budapestre fog szállíttatni. Felperesnek tehát nem volt joga ahhoz, hogy a szóbanforgó kedvezmény megtérítését alperestől követelje, illetve minthogy ezen kedvezmény összegével alperest mégis megterhelte, utóbbi jogosan vonhatta azt le a felperesi számla végösszegéből. Budapest, 1938. évi május hó 4. napján. Steiner Marcell egyesbíró, dr. Engel György jogügyi titkár. 36. 711/1937. V. B. szám. 1937 február 23-án a reggeli órákban a felperes az alperes megbízottjánál tároló 60 q biborheremagból nyitott mintát vett, amit otthon házilag megvizsgált. Ezt követőleg néhány óra múlva felperes újból megjelent alperes megbízottjának a telepén, az árut átvette, ugyanekkor azt kívánta, hogy az áruból közös minta pecsételtessék. Felperes azzal, hogy a néhány órával korábban megtekintett és otthon megvizsgált áru átvételekor közös mintát pecsételt, kifejezésre juttatta, hogy az árut kifogásolja. A kifogásolás elkésett voltáról tehát annál kevésbbé lehet szó, mert felperes ugyanaz nap táviratilag és levélben is kifogásolta az árut, másrészt alperes azzal, hogy a felperes kifogásolását tartalmazó levelét, saját eladójának továbbadta, anélkül, hogy a kifogásolás elkésett voltaellen még csak észrevételt is tett volna, a kifogásolás kellő időben való megtörténtét utólag is elismerte. Alperes további védekezése az volt, hogy még ha a közös mintapecsételést az áru kifogásolásának is lehetne tekinteni, a felperes azzal, hogy az árut a telep helyéről elszállította, azzal tehát mint sajátjával rendelkezett, a kifogásolásról lemondottnak tekintendő. Ez az alperesi védekezés sem helytálló. Felperes ugyanis az árut minőségileg kifogásolta, de azt rendelkezésre nem bocsájtotta, ezzel kifejezésre juttatta azt a szándékát, hogy az áru visszautasítását nem kívánja, hanem azt hajlandó értékkevesblettel átvenni, amire különben a kötlevélben foglalt kikötés alapján kötelezve is volt. Felperes tehát azzal, hogy az áruból közös mintát pecsételt és így az értékkevesblet megállapítását lehetővé tette, eleget tett a szokványokban előírt kötelezettségének, és azzal, hogy a kifogásolt árut a telephelyről elvitette, csak azt a jogot zárta ki, a maga részéről, hogy az áru visszautasítását kérhesse, de nem azt, hogy az áru értékkevesbletének a megtérítését igényelhesse. Budapest, 1938. évi április hó 25. napján. Politzer Sándor a választott bíróság elnöke, Dános Ármin és Büchler Bertalan a választott bíróság tagjai, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 37. 216/1938. V. B. szám. A kereseti előadás szerint felperes alperestől 1937. szeptemberben 15 mm szöszös bükkönyt vásárolt, a szállított árut kifogásolta, a közösen pecsételt mintát expertizáltatta és a szakértőbizottság felperes javára 11.5% bonifikációt állapított meg. Az ezen értékkevesbletnek megfelelő tőkének és járulékainak megfizetésére kérte felperes alperest kötelezni. Alperes egyebek közt azzal védekezett, hogy felperes követelése a K. T. 349. §-a értelmében elévült, mert felperes a szöszösbükkönyt 1937. szeptemberében átvette és csak 1938. áprilisában, tehát az átvételtől számítandó hat hónapon túl indította meg ezt a pert. Felperes nem tette vitássá azt, hogy a szöszösbükkönyt már 1937. szeptemberében átvette. Vitatta azonban, hogy a peresített követelésre a ,K. T. 349. §-a nem alkalmazható, mert itt egy egyszerű elszámolási vitáról van szó. A bíróság alperesnek az elévülésre alapított védekezését alaposnak találta. A kereseti előadásból félreérthetetlenül és világosan kitűnik, hogy felperes kereseti követelése az alperes által szállított áru hiányain alapul. Eszerint tehát ezen követelésre alkalmazandó a K. T. 349. íjának rendelkezése, amely szerint a vevőnek a hiányokra alapított kereseti joga az eladó ellen az átvételtől számítandó hat hó alatt elévül. Minthogy nem volt vitás az, hogy a szóbanforgó áru átvétele már 1937 szeptemberében megtörtént, az iratokból pedig megállapítható, hogy felperes keresetét csak 1938. április 6-án nyújtotta be a bírósághoz, tehát a kifogásolt áru átvétele és a perindítás közt nem vitásan több, mint hat hónap telt el, azt kellett megállapítani, hogy felperes követelése elévült. Budapest, 1938. évi május hó 4. napján. Steiner Marcell egyesbíró. dr. Engel György jogügyi titkár. 38. 129/1938. V. B. szám. A kereseti előadás szerint alperes felperestől 1938. január 12-én vásárolt 37.500 kg Budapesten tároló és 7— 10.000 kg Szombathelyen tároló herealjat. A budapesti tétel tekintetében kiköttetett, hogy azt felperes megtekintette és minőségileg jónak találta, a Szombathelyen tároló tételt alperes megtekintésre vette át, a megtekintés után- azonban napokig nem nyilatkozót, miért is felperes óvással élt a tőzsdeszokások 65. §-ának a. pontja alapján és az alperesnek az átvételre 3 napos póthatáridőt engedélyezett. A kereseti kérelem arra irányult, hogy a bíróság kötelezze az alperest, hogy a Szombathelyen tároló 7—10.000 kg szélalj átvétele ellenében fizessen felperesnek 750 pengő tőkét és a járulékait. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani; slb. A bíróság az alperes védekezését alaposnak találta. A kereseti kötlevélből kétségtelenül kitűnik, hogy a Budapesten tároló tételeket, amelyeket a kötlevél szerint alperes előzetesen megtekintett és jónak talált, fixen vásárolta meg, a szombathelyi tételt ellenben csak megtekintésre. Nem lehet tehát arról szó, még, ha a vételár valamennyi tételre nézve átlagban állapíttatott is meg, hogy a Budapesten és Szombathelyen tároló tételek tekintetében egységes ügylet jött létre. Abból, hogy alperes a Budapesten tároló tételek tekintetében csak a szombathelyi tételek megtekintése után adott diszpozíciót, felperes helytelenül következteti, hogy alperes ezen tényével a budapesti és a szombathelyi tételekre vonatkozó ügyletek szétválaszthatatlan voltát elismerte