Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 9. szám

10. SZ. TŐZSDEI JOG peres részére leszállítani. Amidőn megbízottja az áru átvétele végett megjelent és megállapította, hogy a kérdéses kazalban csak 254.15 q jó áru vam és a hiányzó mennyiség leszállítását a felperestől kérte, felperes kijelentette, hogy mintán a széna ára időközben felment, többet nem szállít. Ez volt az oka annak, hogy alperes a hiányzó 80 q szénát másutt fedezetileg megvásárolta, amelyből kifolyólag árkülönbözet merült fel, melyet a kereseti követelésbe beszámított. A bíróság a kötlevélben foglalt azon kikötés folytán, hogy peres felek az áru vételárát q-ként a kissé kóros minőségre való tekintettel 90 fillérrel mérsékelték, úgy találta, hogy alperes nem volt jogosítva a megtekintett é.s megvásárolt kazalban lévő szénából körülbelül G0 mázsát minőségi kifogás címén visszautasítani, ez a joga a bíróság szakértelme szerint legfeljebb körülbelül tíz mázsára vonatkozhatott, úgy hogy ezen megállapítás szerint a leszállított mennyiség nem 252.20 q, hanem, ha az átvétel szabályszerűen történik, 300 q lett volna. Minthogy a kötlevél szerint kb. 400 q adatott el és így a leszállítandó mennyiség 5%-kal kevesebbet, vagyis 380 mázsát tett volna csak ki, minthogy a becsatolt levelezésből megállapítható, hogy felperes alperesnek a hiányzó mennyiséget egy más kazalból le akarta szállítani, ez a szállítás azonban elmaradt, ennélfogva a bíróság megállapította, hogy felperes ezen le nem szállított 80 q után alperesnek kártérítéssel tartozik. Budapest, 1938. évi augusztus hó 19. napján. Dr. Domony Móric a választott bíróság elnöke, Dr. Papp-Szász Tamás választott bíró, Káldor Sándor választott bíró, Dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 59. 470/1938. V. B. Indokok. A kereseti előadás szerint felperes alperestől 1938. március 1-én 250 q 1937. évi termésű, egészséges, száraz, lófogú morzsolt tengerit vásárolt mázsánként 12 pengős árban, jászberényi raktárba beszállítva. Ezen menymennyiségból 100 q 1938. március havában, 50 q április havában, 100 q pedig május havában volt szállítandó. Alperes a 250 q tengerire csupán 168.37 q-át szállított le, ellenben 81.63 q leszállítását megtagadta, ezért felperes 1938. május 31-én a tőzsdei áruüzleti szokások 65. §-ának d) pontja alapján óvással élt, követelve a szerződéses ár és a piaci ár közt lévő különbözetnek a megtérítését. Alperes védekezésének lényege az volt, hogy ő a góréjában tároló tengerijét adta el. Jóhiszemüleg hitte, hogy a csöves tengeri annyi morzsolt tengerit fog kiadni, mint amennyit eladott, ebben azonban tévedett, mert kevesebb tengeri mutatkozott, mint amennyire számított, ezenkívül a tengeri részben hibás is volt. A bíróság az alperes védekezését alaptalannak találta. Az eladás 1938. március 1-én történt 1937. évi termésű tengeri tekintetében. Ebben az időpontban szakembernek, mint aminő az alperes, tudnia kell, hogy az előző cv óta tároló csövestengeriből körülbelül mennyi morzsolt tengeri származik. Ha tehát alpere.s akár tévedésből, akár más okból még is több morzsolt tengerit adott el, mint amennyire rendes gondosság mellett számíthatott, s így a felperest tévedésben tartotta a tekintetben, hogy felperes a megvásárolt egész árut meg fogja-e kapni, ügy alperes a hátralékos áru le nem szállítása miatt a felperesnek kártérítéssel tartozik. Bár alperes a kereseti követelés összegszerű helyességét nem tagadta, a bíróság azt hivatalból mégis felülbírálta és feljegyzései alapján saját szakértelméhez képest állapította meg a felperesnek járó árkülönbözetet. Budapest, 1938. évi augusztus hó 23. napján. Friedlánder Emil a választott bíróság elnöke, Csepreghy J enő választott bíró, Dános Ármin választott bíró, Dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 60. 342/1938. V. B. Indokok. A kereseti előadás szerint alperes tartozik felperesnek meg- és átvett áru jogtalanul levont hátralékos vételárával. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani. Védekezésének lényege az volt, hogy a kötlevél szerint felperesi eladó belföldi végállomásig vállalt felelősséget az áru minőségéért. Az áru 1938. április 25-én érkezett a magyar határállomásra, ahol is a Controllbureau r.-t., mint a felek közös megbízottja mintát vont, amelynek alapján alperes az árut másnap kifogásolta. Minthogy felperes közös expertizre nem volt hajlandó menni, alperes egyoldalú expertizt kért, melynél a tőzsdei szakértőbizottság 1% bonifikációt állapított meg. Ez alapon foganatosított alperes a felperesnek járó vételárból levonásokat. Felperes azt adta elő, hogy a kifogásolás a tőzsdei áruüzleti szokások 49. §-ának b) pontja értelmében elkésett, ezért nem vett részt felperes az expertizen, a távollétében megtartott egyoldalú expertiz eredménye a felperest nem kötelezi, s így alperes ez alapon a vételárból mitsem vonhatott le. A bíróság az alperes védekezését alaposnak találta. Tekintettel arra, hogy az áru 1938. április 25-én érkezett a magyar határállomásra, ameddig felperes az áru minőségéért szavatosságot vállalt, tekintettel arra, hogy a kifogásolás a 2. alatti levél szerint 1938. április 26-án már megtörtént és a kifogásolólevelet felperes saját beismerése szerint április 28-án már megkapta, ennélfogva jogtalanul tagadta meg felperes a közös expertizen való részvételt, miért is alperes jogosan tarthatott egyoldalú expertizt a Controllbureau r.-t., mint a felek közös megbizottja által a határálomáson vont közös minta alapján. Ez az expertiz a felperest is kötelezi, ennélfogva alperes a vételárból jogosan vonhatta le a tőzsdei szakértőbizottság által megállapított értékkevesbletet, valamint a mintavonással és experüzzel felmerült költségeket, így felperes alperestől vételárhátralék címén, mitsem igényelhet. Az a