Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 9. szám

TŐZSDEI JOG körülmény, hogy alperes a kifogásolólevelet egyszerűen és nem ajánlva küldötte el, a kifogásolás tényén mitsem változtat, figyelemmel arra, hogy felperes a kifogásolólevelet 1938. április hó 28-án megkapta. A tőzsdeszokványok 49. §-ának az a rendelkezése, hogy a kifogásolást táviratilag, vagy ajánlottlevélben kell megtenni, azt célozza, hogy ha az eladó a kifogásolólevelet nem kapta meg és a kifogásolás nem ajánlott levélben vagy táviratban történt, úgy a vevő ele.sik a kifogásolás bizonyíthatásának lehetőségétől. De ha az eladó, mint a jelen esetben, a kifogásolólevelet megkapta, úgy többé nem lehet bizonytalanságban az áru tekintetében, az ekként közölt kifogásolást tehát, ha az kellő időben történik, miként a jelen esetben, tudomásul venni tartozik, ennek megfelelőleg eladó köteles a szabályszerűen vont minta alapján közös expertizen résztvenni, mert ha ezt megtagadja, úgy ennek a következményeit viselni tartozik. Mindezeknél fogva felperest keresetével elutasítani, egyben mint pervesztest a felmerült perköltségek és illetékek megfizetésére kötelezni kellett. Budapest, 1938. évi augusztus hó 9. napján. Friedlánder Emil egyesbíró, Dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 61. 385/1938. V. B. A kereseti előadás szerint alperes az A) alatti kötlevéllel felperestől megvett és átvett áruk hátralékos vételárát követeli. A 494/1938. s. i. számú kérvényben az adta elő felperes, hogy a kereseti követelését az áruszállítással kapcsolatban az alperes terhére a C) és D) alatti számlák szerint felmerült fuvartöbblet képezi. Alperes elutasítást és költségben való marasztalást kért. Védekezésének a lényege az volt, hogy hivatkozással az áruüzleti szokások 35. §-ára felperes a felmerült fuvardíj megtérítését nem követelheti, mert ezen, szakasz rendelkezése szerint, ha a szállítás a paritásos állomáson történik, fuvardíjelszámolásnak helye nincs. Igaz ugyan, hogy alperes az ügyletet közvetítő ügynök útján az árut nem vasúti tartálykocsiban, hanem hordókban kérte leszállítani, ha azonban felperes figyelmeztette volna arra, hogy ez fuvardíjtöbblettel jár, akkor lemondott volna a hordókban való szállításról. Felperes ellenvetése az volt, hogy kereseti követelését az a fuvardíjkülönbözet képezi, amely azáltal merült fel, hogy alperes rendelkezésének megfelelően az árut nem az A) alatti kötlevélben foglalt kikötés értelmében vasúti tartánykocsiban, hanem hordókban szállította le. Alperes rendelkezését az ügynök közölte felperesi cég igazgatójával és a hordókban való szállítást többízben követelte. Alperes rendelkezését felperes az F) alattiban vette tudomásul. A felmerült fuvardíjkülönbözet összegszerűségét alperes elismerte. A bíróság alperes védekezését alaptalannak találta. 10. sz. Az ügylet feltételeit magában foglaló A) alatti kötlevél szerint felperes a 150 q aljmentes napraforgómagolajat a MÁV által rendelkezésre bocsájtandó tartánykocsiban tartozott szállítani, s alperes csak ilyen szállítást követelhetett. Ezzel szemben a bíróság peres felek előadásából tényként megállapította, hogy alperes az ügynök útján olyképen rendelkezett felperesnél, hogy az árut ne vasúti tartánykocsiban, hanem hordókban szállítsa. Minthogy alperes rendelkezésével az A) alattiban kikötött .szállítástól eltérő szállítást követelt, az ezzel felmerült fuvardíjtöbbletet, mely a hordók súlya következtében állott elő, viselni tartozik. De a bíróság megállapítása szerint alperesnek, mint kereskedőnek, aki az üzlete körében állandóan ilyen ügyletek kötésével és lebonyolításával foglalkozik, tudnia kellett azt, hogy a hordókban való szállítás súlytöbbletet jelent és ennek következtében fuvardíjtöbblet merül fel. Épúgy számolnia kellett alperesnek azzal is, hogy felperes ezt a fuvardíjtöbbletet nem fogja viselni, mert az áru eladási árát a szállítási feltételek figyelembevételével kalkulálta és az eltérő szállítás miatt magasabb árat nem igényelt alperestől. Mindezenfelül alperesnek ez a követelése méltánytalan is, mert alperes felperes előzékenysége folytán! nem várt anyagi előnyökhöz jutott, azzal, hogy felperes a kölcsönhordókat díjmentesen bocsájtotta rendelkezésére és a hordóknak közvetlenül a raktárába szállításával megtakarította az árunak a vasúti tartánykocsiból a hordókba való lefejtési díját is. A kifejtettek alapján, alperest az összegszerűleg nem kifogásolt kereseti követelésben marasztalni és mint teljesen pervesztest a felmerült perköltségek megfizetésére is kötelezni kellett. Budapest, 1938. évi szeptember hó 6. napján. Dr. Papp-Szász a választott bíróság elnöke, Káldor Sándor választott bíró, Csepreghy Jenő választott bíró, dr. Duchon Lipót jogügyi titkár. Minden jogász, kereskedő és közgazdász olvassa a KERESKEDELMI JOG-ot és a TŐZSDEI JOG-ot Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, VI., Eötvös-ucca 12. (Felelős: Schulmann I.)