Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 7. szám

28 TŐZSDEI JOG 7. sz. nem állott összeköttetésben, amely állítása azonban a beismerten átala aláírt, felperes által felmutatott kötlevelekkel megcáfoltatott. Alperes 1936 január l-e után is, amikor pedig állítása szerint megszűnt malombérlő lenni, a malomnál továbbra is ugyanazt a foglalkozást és működési kört töltötte be, mint megelőzőleg és arról, hogy a malom bérletétől megvált, nemcsak, hogy ő, hanem bérlőtársa és a malom tulajdonosa sem értesítette a helybeli postahivatalt, továbbá a malom tulajdonosával és alperessel, valamint bérlőtársával — a malom tulajdonosának fiával — jogviszonyban álló X. rt.-t, végül pedig felperest, sőt ellenkezőleg alperes az X. rt.-gal és felperessel szemben 1936 január l-e után is kifejezetten malombérlőnek tűntette fel magát. A bíróság felfogása szerint, tekintettel arra, hogy az 1930:XXII. te. 43. íjának 5. pontja eseten nem áll rendelkezésre bármikor könnyen beszerezhető közhitelességü adat annak megállapítására, hogy az ügyletkötő fél az ezen pontban körülírt Személyek közé tartozik-e, az adott esetben, amikor alperes az üzleti összeköttetés megkezdésekor saját beismerése szerint malombérlő volt, vagyis az említett pontban felsorolt személyek közé tartozott, a bizonyítási teher megfordul arra vonatkozólag, hogy az állandó és folytonos üzleti összeköttetés későbbi időpontjában alperes még mindig a 43. § 5. pontjában felsorolt személyek közé tart«izott-e, vagyis nem felperesnek kell bizonyítania azt, hogy alperes később is az 5. pontban felsorolt személyek közé tartozott, hanem alperesnek kellene bizonyítania azt, hogy felperes tudta, vagy a rendes gondosság kifejtése esetén tudhatta volna, hogy alperes közben a malom bérletétől megvált, vagyis megszűnt olyan személy lenni, aki a 43. § í>. pontja értelmében megengedett határidőügyleteket köthet. Maga alperes beismerte, hogy ő felperest nem értesítette arról, hogy a malom bérletétől megvált. Nem állította alperes, hogy felperes ezt máshonnan tudta. Nem is tudhatta felperes, a rendes gondosság kifejtése mellett sem, hogy alperes a malom bérletétől megvált, mert alperes a fentiek szerint felperessel, de másokkal szemben is továbbra is malombérlőnek tüntette fel magát, vagyis, ha igaz lenne is, hogy a malom bérletétől tényleg megvált, megtévesztette felperest, márpedig nem tartozik a rendes gondosság kifejtésének körébe annak feltevése, hogy az Ügyleti ellenfél megtévesztést követ el. Ezek szerint alperes, aki felperest megtévesztette és még a peresített ügyletek lebonyolítása után is tévedésben tartotta, felperessel szemben nem hivatkozhatik arra, hogy ő a peresített ügyletek megkötésekor nem volt olyan személy, aki megengedett határidőügyleteket köthet. Az ellenkező felfogás arra vezetne, hogy az ilyen rosszhiszemű fél a számára anvagilag kedvező eredménnyel járó határidőügyleteknél mutatkozott nyereséget felvegye — mint ahogyan alperes saját beismerése szerint is 1937 első negyedében jelentékeny nyereséget vett fel a felperestől —, abban az esetben azonban, ha a határidőüzletek ránézve kedvezőtlenül végződnek, mentesüljön kötelezettségének teljesítése alól. Kétségtelen, hogy az 1930:XXII. tc. idevágó rendelkezéseinek nem az volt a célja, hogy ilyen nyilvánvaló visszaélésekre módot adjanak. További védekezése alperesnek az volt, hogy a peresített követelés játékból ered, tehát bírói úton akkor sem értékesíthető, ha a határidőttgylet, amelyen alapul, megengedett volt. Azt vitatta alperes, hogy a játék vélelmezendő, mert nem lehető fel, hogy egy malomtanonc egyébként ilyen nagy mennyiségű rozsra vonatkozó határidőügyleteket kössön. Eskü alatti vallomása során alperes beismerte azt — ami egyébként a 2) alatti községi bizonyítványból is kitűnik —, hogy N. községben csak egy malom van. Azt adta elő alperes, hogy ennek a malomnak teljesítőképessége napi 100 mm, évi vámkeresete pedig körülbelül 15 waggonra tehető. Alította, hogy a szóbanforgó malom kizárólag vámőrléssel foglalkozik. A bíróság alperes ezen védekezését is alaptalannak találta. A fentebbiek során megállapítást nyert, hogy alperes nem malomtanonc, hanem malombérlő. Ha igaz is az, hogy a szóbanforgó malom kizárólag vámőrléssel foglalkozik és ha igaz az is, hogy a malom teljesítőképessége csak napi 100 mm, akkor is évenként 25.000 mm-át megőrölhet, tehát vámkeresménye 1500 mm-nál, sőt a peresített ügyletek tárgyát tevő 2400 mm-nál is jóval többre tehető. Ennélfogva teljesen indokolt, hogy a malombérlő vámkeresményének biztosítására határidőügyletet kössön, sőt, ha nem akar spekulálni, kell is, hogy így járjon el. A játékkifogás akkor sem állna meg, ha igaz lenne az, hogy alperes a peresített ügyletek megkötésekor nem volt malombérlő. 1930 : XXII. tc. 44. §-ának második bekezdése szerint játék esetét akkor lehet megállapítani, ha nyilvánvaló, hogy a szerződő felek szándiéka már a szerződés megkötésekor sem irányult áru tényleges szolgáltatására, illetőleg átvételére. Ugyanezen §. 3. bekezdése szerint azonban, ha a második bekezdésben említett szándék csupán az egyik szerződő fél részéről áll fenn, játék esetét csak akkor lehet megállapítani, ha a másik szerződő fél ezt a szándékot az ügylet megkötésekor ismerte, vgay a rendles gondosság kifejtése esetében ismerhette volna. Ellenkező esetben ugyanis a miniszteri indokolás szerint a követelés bírói úton érvényesítésének kizárása a játszó félnek a másik felet teljesen kiszolgáltatná. Ha ugyanis a játszó fél nyerne, a másik fél előtt továbbra is elhallgatná a játék esetének megállapítására alkalmas körülményeket, ha viszont veszítene, a teljesítés alól kifogás útján szabadulna és ekként a teljesítésre jóhiszeműen számító felet érzékenyen megkárosíthatná. Minthogv a fentebb kife jetettek szerint, ha igaz lenne is az, hogv alperes a peresített ügvletek megkötésekor már nem volt malombérlő, felperes ezt nem tudhatta és minthogy a szóbanforgó malom bérlője részéről teljesen indokolt volt a peresített határidőügyletek megkötése, felperes nem ismerhette fel azt, hogy az időközben a malom bérltétől megvált alperesnek a szándéka már a szerződés megkötésekor sem irányult az áru tényleges szolgáltatására, illetve átvételére. Budapest, 1938. évi március hó 8. napján. Dr. Klár Andlrás, a vál. bíróság elnöke, Bartha Imre, Erdély Zsigmond vál. birók, dr. Engel György jogügyi titkár. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, VI., Eötvös-ucca 12. (Felelős: Schulmann I.)