Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 5. szám

20 TŐZSDEI JOG 5. sz. határidő lejártától számított 90 napon belül — szavatosként perbehívta, mert amennyiben a bíróság az Á. Kft.-t a felperes ellen irányuló keresetével elutasította volna, felperesnek a peresített üfMetböl kifolyólag semmiféle követelése' sem lenne alperessel szemben. Ennélfogva a bíróság érdemben foglalkozott az alperes és a szavatos másodsorban előterjesztett védekezésével, amely szerint felperes nem figyelmeztette alperest1 arra, hoay a szóbanforgó áru szállítása különösen fontos, mert nemszállítás esetén a napi árak alapján mutatkozó árkülönbözetet meghaladó kár keletkezik. A bíróság annak tisztázására, hogy a kérdéses fipvelmeztetés nnegtörtént-e vagy sem, tanúbizonvítást folytatott le. A bíróság a tanúvallomások alapján1 azt állapította meg tényként, hogy az összes érdekeltek és köztük alperes is tudomást szereztek arról, hogy a szóbanforgó áru az Á. Kft. által olyan áron adatott el a W. Á. cégnek, hogy nemszállítás esetén a napi árak alapján mutatkozó különbözetetet meghaladó kár keletkeznék. Maga alperes sem cáfolta meg ezt a megállapítást, hanem csak azt vallotta, hogy nem emlékszik arra, hogy ilyen figyelmeztetést kapott és azt adta elő, hogy Írásbeli figyelmeztetés a februárban szállítandó részletre vonatkozólag semmiesetre sem érkezett hozzá, holott a januárban szállítandó részletre vonatkozólag felperes írásban figyelmeztette őt arra, hogy a saját vevője ezt a tételt egy korábbi drága eladásra szállítja, tehát az esetleges késedelem tekintélyes kárt jelentenie. Minthogy a bírói gyakorlat nem kívánja meg az elmaradt haszon megítéléséhez azt, hogy a vonatkozó figyelmeztetés írásban történjék meg és abból, hogy a januári részletre vonatkozólag a figyelmeztetés írásban történt, nem következik az, hogy a februári részletre vonatkozólag is csak írásbeli figyelmeztetés lenne érvényesnek tekinthető, a fent ismertetelt tényállás alapján alperest kötelezni kellett az árkülönbözeten felül az elmaradt haszon megfizetésére. Budapesten, 1938. évi február hó 8-ik napján. Dr. Klár András, egyesbíró, dr. Engel György, jogügyi titkár. 30. 657/1937. V. B. A kereset szerint alperes 1937. október 23-án megvásárolt felperestől 100 q 1937. évi termésű, szokványminőségű fehérbabot. Felperes a babot leszállította, alperes azt kifogásolta és a szakértőbizottság november 6-án az árut visszaiutasíthatónak nyilvánította. Felperes ezután kellő időben bejelentette alperesnek, hogy utánszállítani kiván, alperes azonban állandó sürgetések dacára nem adta meg az elszállítási rendelkezést. Felperes november 11-én emiatt óvással élt és közölte, hogy amennyiben a diszpozíciót november 12-én nem kapja meg, a babot exekutálni fogja. Minthogy alperes ezen figyelmeztetés ellenére sem áldott diszpozíciót, felperes a babot november 13-án exekutálta és követelte alperestől az árkülönbözetnek megtérítését. Alperes védekezésének lényege az volt, hogy az árunak külföldre kellett mennie és, hogy ő a pótbemutatási határidő alatt minden igyekezete dacára sem tudta beszerezni az exportáláshoz szükséges újabb iratokat, mégpedig azért, mert felperes az első waggon visszaváltása körül késedelmeskedett, amennyiben csak a stoszolás után két nappal, , november 8-án váltotta vissza a waggont és akkor is a vámhivatalnál hagyta az eredeti Nemzeti Bank tanúsítványt, úgy hogy azt a fővámhívatal terjesztette fel a Nemzeti Bankhoz hatálytalanítás végett. Vitatta, hogy ilyen körülmények között felperes köteles lett volna az utánszállítással addig várni, ameddig alperes a rendes kereskedő gondosságával és késedelem nélkül beszerezhette volna az exportáláshoz szükséges új okiratokat. Minthogy felperes ezt nem tette meg, alperesnek joga volt ahhoz, hogy a peresített ügylettől elálljon. A bíróság alperes védekezését alaposnak találta. Felperes november 8-án jelentette be alperesnek V. Gy. útján, hogy utániszállítani kíván és V. Gy. egyben azt is közölte alperessel, hogy visszakérte felperestől a Nemzeti Bank tanúsítványt, hogy annak kézhez vétele után alperes újabb tanúsítványt válthasson, ki. November 9-én délelőtt V. Gy. közölte alperessel, hogy a gyékényesi vámhivatal bevonta a Nemzeti Bank tanúsítványát, kérte, hogy alperes még ugyanaznap folyamán — november 10-én — szerezzen be újabb tanúsítványt és azt küldje el közvetlenül a kilépő határállomásra, hogy a bab még november 10-én elmehessen. A vonatkozó levélből kitűnik, hogy felperes tudta azt, hogy az utánszállítani kívánt bab is külföldre megy. Alperes november 9-én beadvánnyal fordult a Külkereskedelmi Hivatalhoz és a tényállás közlése mellett kérte az új Nemzeti Bank tanúsítvány láttamozását. A Külkereskedelmi Hivatal az új tanúsítványt november 11-én láttamozta, alperes állítása szerint olyan időben, amikor azt már nem lehetett a Nemzeti Bankhoz jóváhagyás végett benyújtani. Ugyanezen a napon felperes V. Gy. útján diszpozíció hiánya miatt óvást emelt és azt közölte alperessel, hogy amennyiben november 12-én bezárólag nem ad diszpozíciót és az áru ellenértékét november 13-án, déli 11 óráig nem fizeti le, a szokványok megfelelő §-a alapján fog alperes ellen eljárni, vagyis lényegében a vételár előre vaó megfizetését követelte alperestől. Felperesnek ez az eljárása jogosulatlan volt, mert a fent ismertetett tényállás mellett felperes köteles lett volna az utánszállítással addig várni, ameddig alperes a rendes kereskedő gondosságával beszerezhette volna az exportáláshoz szükséges új okiratokat, különösen mert alperes november 9-iki ajánlott levélben kifejezetten kérte, hogy felperes várja be az új okmányokat, tehát felperesnek nem kellett attól tartania, hogy az öt nap elteltével késedelembe esik. Budapest, 1938. évi január hó 28-ik napján, Dr. Koós Zoltán, egyesbíró. Dr. Engel György, jogügyi titkár. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, VI, Eötvös-ucca 12. (Felelős: Schulmann I.)