Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám

46 TŐZSDEI JOG 11. Bt. gonba rakva, azzal a kikötéssel, hogy a búza február első felében adandó diszpozíció szerint prompt szállítandó. Felperes alperesnek az ügylet megkötésével egyidejűleg 2000 pengő előleget lefizetett. Felperes február 16-án feladott leveleben adta meg az elszállítási rendelkezést, a szállítás azonban többszöri sürgetés ellenére február 25-ig nem. történt meg. Február 25-én felperes óvást emelt, „1937 március l-ig" szállítási pótbatáridőt engedélyezve. Február 28-án alperes sürgönyileg közölte felperessel, hogy a búzát felperes 25-i óváslevele alapján március 1-én feladja, mire felperes azt válaszolta, hogy a szállítást már nem fogadja el. Március 1-én ajánlott levélben közölte alperessel, hogy alperes szállítási késedelme folytán az ügylettől eláll és felkérte alperest, hogy a 2000 pengő előleget fizesse vissza. Alperes ugyancsak március 1-i keletű levelében azt vitatta, hogy késedelembe nem esett és értesítette felperest, hogy amennyiben, március 5-ig nem veszi át aiz árut, kényszereladást fog eszközölni és esetleges kárát az előlegből le fogja vonni. Erre felperes március 3-án ajánlott levélben közölte alperessel, hogy áll ás pontiját teljes mértékben fenntartja, azonban kényszereladás esetére már most jelentkezik vevőül 19 penlgős egységáron. Ennek ellenére alperes március 9-én azt közölte felperessel, hogy a 150 q búzát 18.30 pengős áron exekutálta és 405 pengő árkülönbözettel megterhelvén felperest, ezt a 405 pengőt a felperes által adott előlegből levonta. Az előadottak alapján felperes' kérte alperest 405 pengő tökének és járulékainak megfizetésére kötelezni. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani. Előadta, hogy ő azért kötötte ki azt, hogy a diszpozíció február első felében adandó meg, mert egyrészt tudta, hogy február 15-ém el kell utaznia, másrészt, mert egy február közepén esedékes adótartozását a szóbanforgó búza vételárából akarta kifizetni. Felperes azonban többszöri sürgetés ellenére csak február 16-án adta meg az elszállítási rendelkezést, amit nem maga alperes vett át, hanem gazdasága, mert alperes február 15-én tényleg elutazott. Előadta, hogy felperes február 25-i óváslevelét alperes gazdasága a legjobb esetben február 26-án kaphatta meg. Battonya határállomás, ahol legalább 24 óráig eltart, amíg a megrendelt waggont kiállítják. Minthogy 28-a vasárnap volt, alperes csak hétfőn, március 1-én szállíthatott. Az óváslevél betűszerinti értelmezése szerint is alperesnek joga volt március 1-én szállítani. Ellenkező értelmezés mellett a póthatáridő adása nem lenne komolynak tekinthető, márpedig ha a felperes póthatáridőt adott, akkor csak olyan póthatáridőt adhatott, amelyen belül a szállítás lehetséges volt. Vitatta, hogy felperesnek a kényszereladásra vonatkozó irreális árajánlatát nem volt köteles íigyelembevenni és joga volt március 5-én a búzát az elérhető legjobb áron, 18.30 pengőért eladni. Felperes azt vitatta, hogy a március l-ig engedélyezett póthatáridő azt jelenti, hogy alperes legkésőbb február 28-án, illetve minthogy az vasárnapra esett, február 27-én szállíthatott volna. Alátámasztja ezt az értelmezést az, hogy az óváslevél szövegében a „március l-ig" szavak után eredetileg még most is láthatóan a „bezárólag" szó következett, ezt a szót azonban felperes törölte. Hangsúlyozta, hogy neki nem volt tudomása arról, hogy alperesnek február 15-én el kell utaznia. Kétségtelenül rosszhiszeműen járt el az alperes akkor, amikor felperes 19 pengős áranjánlata ellenére 18.30 pengőért exekutálta a búzát. A bíróság alperes védekezését túlnyomórészt alaposnak találta. A bíróság felfogása szerint a felperes által engedélyzett póthatáridő úgy értelmezendő, hogy alperesnek március 1-én még joga volt szállítani. Figyelembe veendő ugyanis az, hogy egyrészt felperes maga késedelmesen adta meg az elszállítási rendelkezést, türelmet kérve alperestől és arra hivatkozva, hogy ezt as. előzékenységet alperestől joggal elvárhatja, tehát alperes is joggal megkövetelheti, hogy felperes nyilatkozatait a méltányosság szerint értelmezhesse; másrészt figyelembe veendő az, hogy alperes felperes óváslevelét a legjobb esetben is csak február 26-án kaphatta meg, tehát tekintettel arra, hogy február 28-a vasárnapra esett, a felperes által most vitatott értelmezés mellett alperesnek az utólagos teljesítésre csak egy hétköznap állott volna rendelkezésére; és végül íigyelembe veendő az is, hogy az utólagos teljesítési határidő megadására vonatkozó felperesi nyilatkozat még a „bezárólag" szó törlése ellenére sem tekinthető teljesen világosnak és félre nem érthetőnek, márpedig, ha felperes valóban olyan rövid utólagos teljesítési határidőt akart csak engedni, amint azt most a perben vitatja, akkor ezt világosan és határozottan kifejezésre kellett volna juttatnia. Alperes tehát nem esett késedelembe azáltal, hogy a búzát március 1-én akarta szállítani, ellenben felperes az, aki késedelembe esett azáltal, hogy sem március 1-éni, sem az alperes által engedett póthatáridő alatt, március 5-ig, nem volt hajlandó a búzát átvenni. Ennek folytán alperesnek joga nyilt ahhoz, hogy március 5-én kényszereladást eszközöljön.. Minthogy azonban felperes kényszereladás esetére már idejekorán vevőül jelentkezett és 19 pengős egységárat ajánlott fel és minthogy a vételár túlnyomó része alperesnek már birtokában volt, alperesnek nem volt joga ahhoz, hogy 19 pengősnél olcsóbb áron) eszközöljön kényszereladást, illetve ez a kényszereladás nem tekinthető felperes rovására történtnek és alperes csupám a szerződési ár és a fentebb említett 19 pengős ár közötti q-ként 2 pengőt, 150 q-nál tehát 300 pengőt kitevő árkülönbözet megtérítését követelheti felperestől. Budapest, 1937. évi október 14. napján. Dr. Papp-Szász Tamás, a választott bíróság elnöke, Büchler Bertalan és Káldor Sándor választott bírák, dr. Engel György jogügyi titkár. 65. 337/1937. Vb. Nem volt vitás, hogy alperes felperesnek 1937 április 14-én 50 q kincstári rozskorpát adott el 9.60 pengős áron, április 19-én átveendőleg és hogy április 15-én további 100 q kincstári rozskorpát adott el neki 9.80 pengős áron, április 21-én és 23-án átveendőleg. Ugyancsak nem volt vitás, hogy felperes megbizottja az alperes által felperesnek átadott 3 darab, egyenként 50 q-ra szóló utalvánnyal április 19-én, 21-én és 23-án jelentkezett az utalványozottnál, a 8-as számú katonai élelmezési raktárnál, azonban április 19-én és 21-én a raktártól árut egyáltalán