Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám

11. 8Z. TŐZSDEI JOo 47 nem kapott. 23-án pedig 50 q rozskorpa helyett 50 q búzakorpát szolgáltattak ki neki. Ezen tényállás mellett felperes keresetében a kötésár és a napiár közötti különbözet címén az április 14-én megvásárolt 50 q rozskorpa után 70 pengő, az április 15-én megvásáiolt 100 q rozskorpából 50 q után 60 pengő árkülönbözet megtérítését, a másik 50 q helyett kiszolgáltatott búzakorpánál pedig, tekintettel arra. hogy ez utóbbi értéktelenebb, mint a rozskorpa. 25 pengő árkülönbözet megtérítését követelte és ezenfelül megterhelte alperest a ki nem szolgáltatott 100 q rozskorpával kapcsolatban felmerült holtfuvar címén 75 pengővel, négy telefonbeszélgetés költsége címén 8.»0 pengővel és ügynöki jutalék címén 5 pengővel. Felperes összes követelése tehát 243.80 pengőt tett ki, Ezen tökének és járulékainak megfizetésére kérte keresetében alperest kötelezni. A tárgyaláson a kereset benyújtása után történt 75 pengős fizetés folytán leszállította keresetét 168.öO pengő tőkére és ennek járulékaira. Alperes azzal védekezett elsősorban, hogy a 3 darab, egyenként 50 q kincstári rozskorpára szóló utalvány az N. N. szövetkezet javára van kiállírva és hogy figyelmeztette felperest, hogy a katonai élelmezési raktárnál, mint az N. N. Szövetkezet megbízottjának kell jelentkeznie, különben nem fogja az árut megkapni, mert a kincstári rozskorpa-akció a gazdák érdekeit szolgálja. Felperes ezen figyelmeztetés ellenére az első két utalványéval saját nevében jelentkezett, mire a katonai kincstár a rozskorpa kiadását tényleg megtagadta azzal, hogy a kincstári rozskorpával való lánckereskedelmet nem hajlandó tolerálni. Ezt maga felperes írta meg április 21-én 2. alatti levelében alperesnek. Minthogy ebből kitünőleg felperes maga volt az oka annak, hogy a 100 q rozskorpát nem kapta meg. emiatt alperestől kártérítést nem követelhet. Kifogásolta az árkülönbözeti követelés összegszerű helyességét is. Előadta továbbá, hogy a harmadik utalvánnyal felperes már mint az N. N. szövetkezet megbízottja jelenikezett és át is vett 50 q rozskorpa helyett 50 q búzakorpát. A rozskorpa és búzakorpa közötti árkülönbözet címén követelt 25 P nem illeti meg felperest mert egyrészt minden kifogás nélkül átvette a búzakorpát, másrészt a katonai kincstári rozs- és búzakorpa között nincsen árkülönbség. A holtfuvar címén követelt 75 pengőt alperes felperesnek már megfizette. A telefonköltség, mint regieköltség a bíróság állandó gyakorlata szerint nem terheü alperesL Ügynöki jutalék csak akkor járna a felperesnek, ha fedezeti vételt foganatosított volna, amit azonban nem is állít. Felperes ezzel szemben azt állította, hogy az élelmezési raktár az első két 50 q-ás rozskorpatétel kiadását azzal tagadta meg. hogy nincsen rozskorpakészlete és ugyanezért adott a harmadik 50 q rozskorpa helyett is búzakorpát, amit felperes megbízottjának kocsisa csak tájékozatlanságból vett át. Vitatta, hogy ha a búza- és rozskorpa közötti árkülönbözet nem is járna felperesnek, megilleti őt ez a 25 pengő polgári haszon címén. A bíróság alperes védekezését csak részben találta alaposnak. Ügynöki jutalék nem illeti meg felperest, mert nem is állította azt. hogy ö fedezeti vételt eszközölt, márpedig csak a fedezeti vétellel kapcsolatban felmerült ügynöki jutalék megtérítésére tarthatna igényt. ügyancsak nem illeti meg felperest az állandó bírói gyakorlat értelmében a regieköitségnek tekintendő telefonköltség sem. Nem terheli végül alperest a búzakorpa és rozskorpa közötti árkülönbözet címén felszámított 25 pengő sem. mert felpere: megbízottja. 0L annak megbízottja — bár állítólag tájékozatlanságból — tényleg minden kifogás nélkül elfogadott alperes megbízottjától, a katonai élelmezési raktártól. 50 q rozskorpa helyett 50 q búzakorpát. A kikötött áruüzleti szokványok alapján a szerződéshez hü fél polgári hasznának megtérítését nem követelheti, egyébként felperes nem is adta eiő, rogy annak következtében, hogy a rozskorpa helyett búzakorpát vett át, milyen haszontól esett el. Megilleti azonban felperest kártérítés az ügyletek 100 q rozskorpára vonatkozó részének nem teljesítése miatt. Felperes 2. alatti leveléből ugyanis kitűnik az, hogy a 100 q rozskorpa kiadását a katonai élelmezési raktár azzal tagadta meg. hogy rozskorpa-készlete nincsen. Megerősíti ezt az, hogy a harmadik 50 q rozskorpa helyett búzakorpát szolgáltatott ki felperes megbízottjának. Emellett a per eldöntése szempontjából közömbös, hogy még azt is közölték felperes megbízottjával, hogy a rozskorpát akkor sem adnák ki, ha készletük lenne, mert a katonai kincstár nem hajlandó tolerálni a katonai rozskorpával való lánckereskedelmet, főként pedig nem alkalmas ez a kijelentés alperes mulasztásának kimentésére, mert éppen azt mutatja, hogy alperes egyáltalán nem volt abban a helyzetben, hogy a vállalt kötelezettségét teljesítse. Nem vehető figyelembe alperes azon előadása sem. hogy felperes alperes figyelmeztetése folytán az N. N. Szövetkezet megbízottjaként lett volna köteles a katonai élelmezési raktárnál jelentkezni, mert senkinek sem lehet kötelessége, hogy bárkit is megtéveszszen. Minthogy ezek szerint felperes szállítási kötelezettségének 100 q katonai kincstári rozskorpa tekintetében jogosulatlanul nem tett eleget, felperesnek ezzel kapcsolatos kárát megtéríteni köteles. Tekintettel arra. hogy a katonai kincstári rozskorpa nem képezi állandó, rendszeres üzleti forgalom tárgyát felperes kára az árkülönbözet alapján nem volt megállapítható, ügyanezen okból kétségtelen azonban, hogy felperes nem fedezhette magát katonai kincstári rozskorpában, hanem, ha ugyanazon célra alkalmas árut akar kapni, kénytelen volt a katonai kincstári rozskorpánál jóval drágább gözmalmi rozskorpát beszerezni, tehát feltétlenül kárt szenvedett alperes szerződésszegése folytán. Ezt a kárt a bíróság a Pp. 271. §-a értelmében, minden körü!mény figyelembevételével, szakértelme alapján 130 pengőben állapította meg, vagyis abban az összegben, amelyet felperes e címen követelt. Minthogy a kifejtettek szerint felperes — a keresetleszállítás tekintetbevételével — túlnyomóan pernyertes lett, alperest kellett az okozott költségek viselésére kötelezni. Budapest, 1937. évi július hó 9. napján. Katona Zsigmond s k. egyesbíró. dr. Engel György s. k. jogügyi titkár.