Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 9. szám

40 TŐZSDEI JOG 9. SZ. A 7776 lei késedelmi kamattal szemben alperes azzal védekezett, hogy alperes a vételárat Budapesten kellő időben fizette le. Minthogy a kötlevélben arranézve intézkedés nem foglaltatik, hogy a vételárnak mennyi idlő alatt kell a felperesnek birtokába jutni, minthogy az átutalás mikéntjére az alperesnek befolyása nem volt és nem is lehetett, minthogy eszerint az alperest fizetési késedelem nem terheli, ennélfogva késedelmi kamattal meg nem terhelhető. Kifogást emelt a kamatláb nagysága miatt is. — A bíróság az alperesnek idevonatkozó védekezését alaposnak találta. Felperesnek, mint exportőrnek tudnia kellett, hogy a vételár átutalása a Magyar Nemzeti Bank és a román nemzeti bank között a kompenzációs forgalomban hosszabb időt vesz igénbe. Ha tehát biztosítani akarta magát, hogy a vételár egy meghatározott időpontig a birtokába jusson, úgy eziránt a kötlevélben intézkedni kellett volna. Miután azonban a kötlevélben sem erről, sem késedelmi kamatokról intézkedés nem történt, minthogy a nem vitás tényállás szerint alperes a vételárat itt Budapesten ikellő időben fizette le, itt tehát fizetési késedelembe nem esett, minthogy alperesnek ai tekintetben semmiféle befolyása sem lehetett, sőt a tekintetben még csak kötelezettséget sem vállalhatott, hogy az átutalást a Magyar Nemzeti Bank a román nemzeti bankhoz mennyi idő alatt eszközli, ennélfogva alperes azért, mert felperes az általa remélt időnél valamivel később kpta meg a vételárat, a felperesnek késedelmi kamatot fizetni nem tartozik. Budapest, 1937. évi június hó 10. napján. Büchler Bertalan s. k., a vál. bíróság elnöke, Büchler Izsó s. k. vál. bíró, Friedlánder Emil s. k. vál. bíró, dr. Adorján Ferenc s. k. jogügyi titkár. 53. 289/1937. V. B. szám. A kereseti előadás szerint alperes 1937 február 15-én vásárolt felperestől 100 kg kéköles marhakáposztamagot 450 pengős áron, plusz 1% forgalmiadó, ab Budapest, március havi lehívásra, bruttó-nettó utánvéttel történő fizetés mellett. Felperes az alperes által 1937 április 6-án lehívott árut április 8-án alperes címére le is szállította. Minthogy alperes az árut nem vette át és az utánvétet sem váltotta ki, felperes 1937 április 17-én, április 22-ig az átvételre halasztást adott azzal, hogy amennyiben alperes ezen idő alatt sem tenne eleget átvételi kötelezettségének, a árut a szokványok 65. §-ának c) pontja értelmében alperes terhére el fogja adni. Alperes átvételi kötelezettségének' az ulólagos teljesítésre adott idő alatt sem tett eleget, s ezért felperes az árut 1937 április 23-án az ekkor érvényben levő 250 pengő áron eladta, erről alperest értesítette és a felmerült, a keresetben részletezett kárát követelte az alperestői. Alperest a kereseti tényállítást — kivéve a kényszereladást — nem tette vitássá. A mai tárgyaláson felperes képviselője bejelentette, hogy ügyfelének telefonon adott információját tévesen értelmezte. Tény ugyanis az, hogy az árut nem adta el kényszer útján. Minthogy ennek azonban különösebb jelentősége nincsen, kérte alperest az áruüzleti szokások 65. §-ának d) pontja alapján a felmerült kárában marasztalni s ezért keresetét a kényszereladásnál felszámított 5 pengő jutalékkal is leszállította. Alperes arra való tekintettel, hogy felperes alperes nem teljesítése folytán már választott és pedig az áruüzleti szokások 65. §-ának c) pontját és az áruüzleti szokások 68. §-a értelmében most már újabb választási joggal nem élhet, kérte felperest a keresetével elutasítani és a költségekben marasztalni. A bíróság alperes védekezését alaptalannnak találta. A felperes azáltal, hogy az eredetileg választott 65. § c) ponttól utóbb eltért és ugyanezen szakasz d) pontja alapján kért kártérítést, nem változtatta meg a jogalapot, mert az áruüzleti szokások 65. §-ának c) és d) pontja lényegileg egy és ugyanazon, vagyis kártérítésre irányuló jogot tartalmazzák. Ez a változtatás tehát alperesre nézve teljesen közömbös, alperesre joghátránnyal nem jár, mert a bíróság mlínden olyan esetben, amikor a tényleges fedezés nem a napiáraknak megfelelően történt, a fedezésből előállott árkülönbözet helyett a napiárak alapján mutatkozó árkülönbözetben szokta marasztalni a késedelmes felet. Ez történt ebben az esetben is és ez történt volna akkor is, ha felperes nem jelentette volna be, hogy a 65. § d) pontja alapján kért kártérítést, mert nem volt vitás, hogy felperes szerződési kötelezettségének eleget tett, viszont alperes nem és alperes kártérítési kötelezettségét nem is tagadta. Alperes összegszerűségi kifogása következtében a bíróság felperes követelését felülvizsgálta és a beszerzett információk alapján saját szakértelméhez képest megállapította, hogy az árkülönbözet mennyit tesz ki. Minthogy alperes a jogalap tekintetében teljesen pervesztes, bár az összegszerűség kérdésében nagyrészt pernyertes lett, a marasztalás összegének megfelelő költségek viselésére is kötelezni kellett. Budapest, 1937. évi szeptember hó 22. napján. Steiner Marcell s. k. a vál. bíróság elnöke, Elek Ferenc s. k. választott bíró, Fried Izsó s. k. választott bíró, dr. Duchon Lipót s. k. jogügyi titkár. I Minden jogász, kereskedő és közgazdász 1 olvassa a KERESKEDELMI JOG-ot és a TŐZSDEI JOG-ot ————^—' ••"'W^——^ Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyumdája, tJudapest, V.. Mária Valérui-U. 12. (Felelős: Schulmann I.)