Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 6. szám

28 TŐZSDEI JOG 6. sz. peres részéről magánjogi csalás történt, a bizonyítást kiterjesztette volna az azonosság kérdésére. Magánjogi csalás esete az esetben forog fenn, ha az eladó a vevőnek nem a szerződésben megállapított árut, hanem más árut szállított. így magánjogi csalásra kell következtetni, ha valónak bizonyul alperesnek az az állítása, hogy az áruban tiszta rostahulladék is foglaltatik. A bíróság a megejtett szakértői vizsgálat eredményeként azt állapítja meg azonban, hogy a felperes részéről szállítóit zsákokban tiszta rostahulladék nem volt, de annál egyébként is a szokványminőségű áruval szemben lényeges eltérés nem mutatkozott, úgy hogy olyan magánjogi csalás esetére, amelynek alapján a minőségi kifogás utólag is sikerrel megemelhető lenne, — habár alperes az árut minőségileg már átvette, illetőleg az áru a teljesítés helyéről elszállíttatott, •— következtetni nem lehet. Ennekfolytán a bíróság azt állapította meg, hogy alperes felperesnek az összegszerűség szempontjából nem vitás hátralékos vételárat megfizetni tartozik, stb. Budapest, 1937. évi január hó 28. napján. Friedlánder Emil s. k. a vál. bíróság elnöke, Szegő Aladár s. k., Steiner Marcell s. k.. választolt birák, dr. Kende Ernő s. k. jogügyi titkár. 30. Német normák szerint történt répamag eladására vonatkozó ügyletnél a vételár kiszámítása. 354/1936. v. b. szám. — A kereseti előadás szerint felperes alperestől 1936. február 17-én 7 (j egészséges, száraz, rostált, idei termésű gyári cukorrépamagot vásárolt 100 kg-ként 100 pengős vételárban, plus 1 százalék forgalmi adó, februári szállításra azzal, hogy alperes a répamagvak fajazonosságáért és csiraképességért a revideált német normák szerint szavatol. Alperes az árut 1936. február 21-én adta fel, az elszállítás előtt azonban közös minta pecsételtetett, amely mintából egy csomag eladónál, egy csomag pedig a felperes megbízottjánál maradt. Az áru megérkezése után felperes megállapította, hogy az nem tiszta aprószemű és valószínűleg nem lesz meg a megfelelő csiraképessége sem, ezért felutazott Budapestre az eladóhoz az áru kicserélése végett. Alperes azonban újból megnyugtatta, hogy az áru príma minőségű és az előírt csiraképességért szavatol. Minthogy a vetési munkálatok további haladékot nem tűrtek, felperes intézkedett a répamag elvetése iránt, de gondossápból és a nagyobb kár elkerülése okából elrendelte, hogy a 7 q magot a rendelésnél 50 százalékkal sűrűbben vessék el. vagyis egv holdon 15 kg. répamag helyett, 30 kg. magot kellett elvetnie. 1936. március 7-én felperes megkeresést intézett a Magyar Kir. Vetőmagvizsgáló Állomáshoz az alperessel közösen vont mintának megvizsgálása tárgyában. A Vetőmagvizsgáló Állomás az F2. alatt csatolt bizonyítványt álb'totta ki, amely szerint az áru tisztasága nemcsak, hocv a szokvánvos 96 százalékot el nem ért<\ hanem a megengedett 94 százalék alatt maradt és csak 93.64 százalék volt. esiraképesséce pedig, tekintve, hoev a répaman k;s pornóivá. 70 százalék helyett csak 48 százalék volt, úgy hogy a répamag nem is lett volna szállítható. Minthogy felperes az alperes nyilatkozatában bízva a répamagot elvetette, alperestől ez idő szerint csupán a vételár feleösszegét, 1 százalék forgalmi adot s a fuvarköltség felét, összesen 3tí4 P b7 f-t igényli. Alperes kérte felperest leszállított keresetével elutasítani. Védekezésének lényege az volt, hogy miután a kötlevél szerint a répamagvak fajazonosságáért és csiraképességéért a revideált német normák szerint szavatolt, minthogy ezen normák 3. pontja szerint, ha csak egyéb megállapodás nem történt, úgy a minta megvizsgálásának az áru megérkezésétől számított 24 óra óra alatt kell megtörténnie, minthogy az áru leszállítása 1936. február 21-én történt, felperes pedig csak 1936. március 7-én intézte a Magyar Kir. Vetőniagvizsgáló Állomáshoz a tisztaság és csiraképesség megvizsgálására irányuló megkeresését, eszerint a mintavizsgálás elkésett, így az alperes felelőssége megszűnt. Tagadta, hogy felperes a rendesnél 50 százalékkal sűrűbben vetette volna el a répamagot és hogy erre szükség volt. Tagadta a kár összegszerű helyességét. Aménnyiben a vételár leszállítása szóbakerülheine, úgy ez csak a német normákban előírt képlet szerint történhetik, eszerint pedig a felperesnek csupán 121 pengő 10 fillér járna, amelyet az alperes a per során ki is fizetett és amellyel keresetét felperes leszállította. A bíróság alperes védekezését alaptalannak találta. Tekintettel arra, hogy az áru szállítása 1936. február 21-én történt és felperes már 1936. március 7-én beküldte a mintát a M. Kir. Vetőmagvizsgáló Állomásnak megvizsgálás végett, a bíróság úgy találta, hogy az időközben eltelt rövid idő alatt a minta állagában nem történhetett olyan lényeges változás, amely akár a tisztaságra, akár a csiraképességre befolyással lehetett volna. Ez okból alperes a minta megvizsgálása elkésettségével joghatályosan annál kevésbé védekezhetik, mert ettől az alperes maga is eltekintett, amidőn a német normák értelmében szerinte felperest megillető vételárengedmény fejében a per során a felperesnek 121 pengő 10 fillért kifizetett. A kötlevélhen kikötött német normák szerint, amennyiben vételár leszállításáról van szó, úgy ezt akként kell kiszámítani, hogy a megállapított vételárat szorozni kell azon értékkel, amelyet a vizsgálat eredményezett és ezt el kell osztani a garantált értékkel. Ennek szemelött tartásával a bíróság megállapította, hogv felperes javára 254 P 14 f. mutatkozik. Tekintettel arra, hogy felperesnek is ismernie kellett a kikötött német normákban előírt elszámolási módot, s így nem volt jogosítva keresetét az ezen képlet alap ián mutatkozó összegnél nagyobb összegre megindítani, a bíróság alperest csupán a marasztalási összeggel arányban álló perköltségek és illetékek megfizetésére kötelezte. Budapest. 1936. évi október hó 22. napján. Szegő Aladár s. k.. a választott bíróság elnöke. Dr. Latzkó Vilmos s. k. választott bíró, Büchler Tzsó s. k. választott biró, dr. Adorján Ferenc s. k. 'ogügvi titkár. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája. Budapest, V.. Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)