Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 5. szám

•24 rOZSDEI JOG res kárának megtérítése fejében az alperes állal követeli 395 pengő 60 fillért ki is fizette. Az a körülmény azonban, hogy felperes alperesnek többízben dohos lisztet szállított, nem jogosította fel az alperest, hogy a felperestől írásbeli garancialevelet kérjen arra vonatkozólag, hogy a jövőben nem fog dohos lisztet szállítani, mert ebbeli jogait a kötlevélben kikötött tőzsdeszokványok minden tekintetben megvédik, de legkevésbé jogosította levelet kérjen arra vonatkozólag, hogy a jövőben ben esedékes lisztek szállításától elálljon. A dohosság nem rejtett hiba, azt alperes nyomban konstatálhatta, amint az árut megvizsgálta s így mentesítve volt attól, hogy a dohos lisztet meg kelljen tartania és ezt kelljen kiszolgáltatnia vevőinek. Budapest, 1936. évi november hó 3. napján. Schwarz .Jakab s. k., a választott bíróság elnöke, Dános Ármin s. k., Káldor Sándor s. k. választott bírák, dr. Adorján Ferenc s. k. jogügyi titkár. 24. Be nem jegyzett cég társtulajdonosának felelőssége a társaság hitelezőinek irányában. 374/1936. V. B. Mintbogy I. r. alperesi cég nem volt bejegyezve és II. r. alperes a cégből való kilépését felperesnek tudomására nem hozta és eltűrte, hogy bár ő az üzletnek már nem volt tulajdonosa, neve a cégben továbbra is szerepeljen, a bíróság vizsgálat tárgyává tette, vájjon a be nem jegyzés folytán felperes tudott, vagy rendes kereskedői gondosság mellett tudomást szerezhetett-e arról, hogy II. r. alperes nem tagja a P. Ff. és Fia cégnek, s hogy így a cégtábla által a felperes nem tévesztetett-e meg. A bíróság megállapította, hogy II. r. alperes azon mulasztásával szemben, hogy a cégből való kilépését felperesnek kifejezetten nem adta tudtára, felperes a mulasztásoknak olyan halmazatát követte el, ami annál nagyobb nyomatékkal esik latba, mert II. r. alperessel, mint vidéki szatócscsal szemben, felperes előkelő fővárosi cég, aki a törvény és szokások alkalmazásában nagyobb jártassággal bír, akinek meg volt a módja és eszköze arra, hogy a való tényállást megismerhesse. Nem vitás, hogy a felperesi malom már több, mint tíz esztendő óta állandó üzleti összeköttetésben állott az I. r. alperesi céggel, illetve III. r. alperessel, mint annak tulajdonosával, közöttük állandó hitelezési viszony állott fenn, 100.000 pengőnél nagyobb forgalmat bonyolított le, mindezt a felperesi malom állandó delcredere ügynöke útján. Több mint 10 év óta állandó összeköttetés és hitelezési viszony nem tekinthető valamely olyan egyetlen ügyletnek, melynél a másik fél rendes kereskedői gondosság mellett a cégtábla felírása után indulhatna, legkevésbé akkor, mint a jelen esetben, a felperes ügynökének és az ő révén felperesnek is tudnia kellett, hogy 1926. év óta másodrendű alperes az üzletben egyáltalán nem tevékenykedett, soha ott nem volt, egyetlen ügyletet sem kötött a felperessel, még csak nem is tárgyalt felperessel vagy ügynökével s ezen hosszú idő alatt egyetlenegy kötlevelet alá nem írt, sőt azokról nem is tudott, viszont ezen évtizednvi idő alatt az üzletben egyedül P. Gy. III. r. alperes tevékenykedett, egyedül ő tárgyalt, ő kötötte meg az ügyleteket, egyedid ö járt be a lielperes malomhoz, sőt a malomba bejárt kocsikon is — K. \. felperesi igazgató vallomása szerint — P. Gy. III. r. alperes nevét viselő táblák voltak. Mulasztást követett el továbbá felperes azzal, hogy ilyen hosszú üzleti összeköttetés és az ezt kísérő, a felperes és ügynöke által észlelt jelenségek mellett, ha felperes nem tudta volna azt, hogy P. Gy. III. r. alperes az egyedüli cégtulajdonos és ha való lenne az, hogy felperes csak azért hitelezett az alperesi cégnek, mert II. r. alperest is cégtulajdonosnak vélte, nem érdeklődött afelől, hogy II. r. alepresnek van-e szerepe a cégben. Minthogy a céghivatalban megállapíthatta s beismerése szerint felperes tudta is, hogy a cég bejegyezve nincs, minthogy lehetetlen, hogy felperes ügynökének ne tünt volna fel, hogy 1926-ban, midőn II. r. alperes üzletét III. r. alperesnek átadta, az akkori P. F. felírású cégtábla helyébe egyszerre a P. F. és fia felírású cégtábla került, úgy fordulhatott volna a község elöljáróságához, ahová a vallomások szerint más cégek is fordultak s itt bizonyára csak azt az értesítést kaphatta volna, amit a községi főjegyző vallott, hogy tudniillik úgy neki, mint a községi elöljáróságnak a hivatalos tudomása az volt, hogy a kérdéses vegyeskereskedésnek kizárólagos tulajdonosa III. r. alperes. Fordulhatott volna felperes bármely községi hasonló kereskedőhöz, végül fordulhatott volna egyenesen és közvetlenül magához II. r. és III. r. alpereshez. Felperesnek ebbeli köteles gondosságát nem pótolhatták az egyszer-másszor bekért információs irodai tudakozódások, mert ezen információkért maguk a tudakozó-irodák sem vállalnak felelősséget. Fokozottabb kötelessége lett volna felperesnek az ez irányú tudakozódás azért is, mert III. r. alperessel a vidéki szatócsüzlet tulajdonosával, az ilyen üzlet méreteit sokszorosan meghaladó ügyleteket kötött, ami még gondosabb elővigyázatosságot és óvatosságot igényelt. A most kifejtett indokoknál fogva a bíróság beigazolva látja, hogy a felperes a legelemibb gondosságot sem fejtette ki, mert ha ezt megteszi, úgy feltétlen tudomást kellett volna szereznie arról, hogy a P. F. és fia be nem jegyzett cégnek már tíz év óta nem II. r., hanem III. r. alperes a kizárólagos tulajdonosa, ép ezért nem is vitathatja felperes joghatályosan azt, hogy II. r. alperes őt megtévesztette, vagy félrevezette, amire II. r. alperesnek különben sem volt szüksége, mert II. r. alperes tíz évvel ezelőtt nem vitásan, tehermentesen adta át az üzletet III. r. alperesnek és nevét a cégtáblán kizárólag csak az italmérési jog fenntarthatása végett hagyta meg, mert e jogot III. r. alperes saját nevére nem kaphatta meg. De, hogy II. r. alperes eljárása sem felperesnek, sem egyéb hitelezőnek a megtévesztéséi nem célozta, ezt legjobban az igazolja, hogy III. r. alperes tíz évig pontosan teljesítette kötelezettségeit a hitelezőkkel szemben és csalk most tíz év után került kényszeregyezségbe. Budapest, 1937. évi február hó 9. napján. Bing Gyula a 'választottbíróság elnöke, Káldor Sándor, Büchler Izsó választottbirák, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkárFelelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája. Budapest, V,. Mária Va!éri;<-u. 12. (Felelős: Schulmann L)