Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám

48 TŐZSDEI JOG 11. M. 66. 501/1937. V. B. A bíróság . alperes véde­kezését alaptalannak találta. Alperes nem tette vitássá azt, hogy a peresített ügylet létrejött, hogy felperestől 2000 pengő előleget felvett és hogy a B) alatt becsatolt 1937. évi szeptember hó 18-iki keletű elismerő levelet aláírta. Állí­totta ugyan, hogy ezen, levelet csak felperes azon fenyegetésének hatása alatt írta alá, hogy ellenkező esetben felperes őt a rendörségen és a tőzsdetanácsnál is fel fogja jelenteni, mert eljárásában kriminalitást lát és megtámadta ezt az elismerést az 1932. évi VI. t.-c. alapján, mint­hogy ez alperes kizsákmányolását tartalmazza, — azonban ez a védekezés nem volt figyelembe­vehető. Eltekintve attól, hogy az 1932. évi VI. t.-c. 11. §"a szerint ezen törvénynek az uzsorás szer­ződésekre vonatkozó rendelkezései nem alkal­mazhatók az oly ügyletre, amelyet bejegyzett ke­reskedő mint hiteltnyerő köt, a kizsákmányoló ügyletre vonatkozó rendelkezései pedig nem al­kalmazhatók bejegyzett kereskedőknek kölcsönös kereskedelmi ügyletérc, — alperes nem is állított olyan tényeket, amelyek valóságuk esetén az uzsorás szerződés, vagy a kizsákmányoló ügylet tényálladékát kimerítik. Nevezetesen nem állította azt, hogy a megtámadott elismerés az ő szorult helyzetének, könnyelműségének, értelmi gyenge­ségének, tapasztalatlanságának, függő helyzeté­nek, vagy felperes alperesnél elfoglalt bizalmi ál­lásának kihasználásával jött létre és azt sem állí­totta, hogy ezáltal felperes olyan előnyt szerzett a maga, vagy harmadik személy javára, amely a saját szolgáltatásának értékét feltűnően arányta­lan mértékben meghaladja, illetve, hogy alperes kárával ingyenes előnyt, vagy feltűnően arány­talan nyereséget szerzett. Csak azt állította al­peres, hogy ő ezt az elismerést kizárólag fenyege­tés hatása alatt tette. A fenyegetés ugyan magá" hanvéve alkalmas lehet arra, hogy annak alapján a jogügylet, vagy jognyilatkozat érvényteleníthető legyen, de csak akkor, ha olyan természetű, hogy ellene a törvényadta védelem kizártnak tekintes­sék, már pedig az alperes által felhozott az az állítólagos fenyegetés, hogy a peresített követelés el nem ismerése esetén felperes bűnvádi feljelen­tést és a tőzsdetanács előtt fegyelmi feljelentést tesz alperes ellen, ha tényleg megtörtént volna, akkor sem tekinthető olyan fenyegetésnek, amely­nek alapján meg volna állapítható, hogy az elis­merő levél aláírása alapos megfélemlítés és kény­szer útján cslkartatott ki. A kifejtettek szerint a peresített követelésnek alperes által történt elismerése érvényesnek te­kintendő. Budapest, 1937. évi november hó 10. napján. Steiner Marcell s. k. a vál. bíróság elnöke, Fried Izsó s. k., dr. Liptay Lajos s. k. választott bírák, dr. Engel György s. k. jogügyi titkár. A székesfővárosi m. kir. pénzügyigazgatóság 1937. évi áprffis hó 28-án 116.821/1936. IV. a) sz. alatt a Budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságához a következő átiratot intézte: „A folyó évi április havában az 1932—1936. évi periratokra nézve megtartott részletes illeték­ellenőrzési szemléről beérkezett jelentés alapján szíves tudomás és megfelelő intézkedés végett az illetéktörvényeknek a következő rendelkezésére hívja fel a kir. pénzügyigazgatóság a tekintetes választott bíróság figyelmét; 1. Az 1914. évi XLIII. tc. 40. §-a értelmében a beadványokra, felzetekre és mellékletekre járó illetékeket még benyújtásuk előtt kell leróni. Ha tehát valamely kereset, felfolyamodás vagy más beadvány bélyegtelenül érkeznék, nem a hiányzó illeték lerovására való felhívásnak, hanem lelet felvételének van helye. Az utólagos lerovást ugyanis az ÜL szab. 43. §-a értelmében nem léte­zőnek kell tekinteni. 2. Hasonló módon kell eljárni akkor is, ha a felek valamely okiratot vagy feltételesen illeték­mentes kereskedelmi levelet csatolnak a perben, és pedig akár a keresethez, akár a tárgyalás folya­mán valamely jegyzőkönyvhöz, mert a törvény 49. §-a szerint ezek illetékét még a bíróságnál való felhasználás előtt le kell róni 3. A törvény 75. §-a értelmében a szegényjogon elnyert illetékmentesség — a meghatalmazás bélye­gét kivéve, — nem terjed ki a perben becsatolt okiratokra. Ezért a szegényjogos fél által becsa­tolt okiratok illetéke is a felhasználás előtt ro­vandó le. Ennek elmulasztása esetén tehát az ille­tékhiány nem a bélyeg jegyzékbe veendő fel, ha­nem leletezendő, mert a bélyegjegyzékbe vett il­letékek a törvény 79. §-a értelmében csak akkor kövelelhetök a szegényjogos fél ellenfelétől, ha perköltségben marasztalták. Az okirati illeték kö­vek-lésének joga azonban ettől a feltételtől füg­getlenül fennáll, és annak fizetésére gyakran nem az a személy köteles, akit a bélyegjegyzékbe fel­vett törvénykezési illetékek fizetésének kötelezett­sége terhel. 4. Az 1931. évi október hó 19-én hatályba lépett 5100/1931. M. E. sz. rendelet 37. §-a értel­mében az önálló munkavállalási szerződések, me­lyek közé a bizományi, képviseleti és ügynöki szerződések is tartoznak, 3%-os illeték, és 1932. május hó elsejétől kezdve a 2030/1932. M. E. ren­delet alapján további 20%-os rendkívüli pótlék, összesen 3.6% alá esnek. 5. Tartozáselismerési okiratok, kölcsönügyle­tekre vonatkozó egyéb okiratok, valamint társa­sági szerződések becsatolása esetén az illeték nem a pertárgy értéke, hanem az ügylet teljes értéke után jár, mert az ill. díjj. 59. tétel 4. pontjának második bekezdése éltelmében az ilyen okiratokat a feltételes illetékmentesség akkor sem illeti meg, ha azokat levélalakban állították ki, és ha azok egyébként a kiállító vagy elfogadó üzletének tár­gyai. Ha ugyanabban a perben több ilyen okiratot csatolnak, a benne foglalt ügylet értékéhez képest mindegyik okirat külön-külön illetékköteles. A feltételes illetékmentesség a kezességi levele­ket sem illeti meg akkor, ha azt nem valamely pénzintézet állította ki, amely kezességvállalással jutalék ellenében (tehát üzletszerűen) foglalkozik. Más kereskedőnek ugyanis nem tartozik rendes üzletköréb" kezesség, szavatosság vállalása. Egyébként a szemle során megállapítást nyert, hogy a bíróság különös gondot fordít az illetékek kellő lerovására. Törvénykezési illetékek körül hiány nem is volt észlelhető. Az okirati illetéknél megállapított illetékhiányok oka főleg a 4. és 5. pontokban közöltektől eltérő törvénymagyarázat." Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos Pesti Lloyd-Tarsuiat nyomdája, Uudapest, V., Mana Vaiéria-u. 12. (Felelős: Schulmann L)

Next

/
Oldalképek
Tartalom