Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 10. szám

44 TŐZSDEI JOÜ 10. sz. hanem a hiányt a kirakást végző munkásokkal állapította meg. — Az áruüzleti szokások 48. §-a él teiméhen azonban, ha a vevő az árut az átadás helyéről, ez esetben a vasútról elvitte, annak minősége ellen többé kifogást nem emelhet. Az alperesi védekezés ennek folytára nem volt helytálló. Állította alperes, hogy csalás esete forog fenn, ennek folytán nem lehet akadálya annak, hogy a szállított áru minősége utóbb a tanúvallomások alapján legyen megállapítható..— Ez a védekezés sem volt figyelembevehető, mert azt a tényállást, amelyet alperes védekezésében panaszol, az árunak a waggonban való átvétele alkalmával szükségképpeni meg kellett, hogy állapítsa, minek folytán kötelessége volt és ebben őt mi sem akadályozhatta, hogy a szokásokban kötelező módon előírt eljárás betartásával az áru minőségének hiteles módon való megállapításáról gondoskodás történjék. Eltekintve attól, hogy a szokások 48. §-a csalás esetében sem ad jogot utólagos kifogás megemelésére, csalásra fogalmilag sem hivatkozhatik az az átvevő, aki a köteles gondosság megszegésével a tényállás hiteles megállapítását elmulasztja, holott a csalást megállapító tényálíadékot ismerte. Mintíezalapon a bíróság mellőzvén az alperes által felajánlott bizonyítás lefolytatását, arra kötelezte őt, hogy a felperesnek járó vételárból jogtalanul levont tőkét, annak kamatait és pervesztessége folytán az okozott perköltségeket fizesse meg neki. Katona Zsigmond s. k., egyesbíró, dr. Kende Ernő s. k., jogügyi titkár. 60. 380/1937. V. B. A bíróság alperes védekezését alaposnak találta. Felperes a tengerit ab Dombegyháza, saját kocsijára rakva vásárolta, és a nem vitás tényállás szerint korábban szukceszive 60 q, 1937 május 5-én pedig a hátralékos 40 q tengerit kocsisával Dombegyházáról gyulai telepére hozatta és az árut csak gyulai telepén kifogásolta. Minthogy jelen esetben polgári csalásról nem lehet szó, mert az alperes nem más, hanem ugyanazt az árut szállította, mint amit eladott, és a szakértőbizottság csak 3% értékkevesbletet állapított meg az árunál, ennélfogva a tőzsdei áruüzleti szokások 45. §-a értelmében a teljesítés helyéről a vevő felperes kívánatára tovább szállított áru minőségéért nem felelős, az áru tehát nemkifogásoltnak tekintendő, miért is felperest az áru minőségi hiánya miatt támasztott kárköveteléséraek megítélésére irányuló kereseti kérelmével elutasítani kellett. Budapest, 1937. évi október hó 4. napján. Katona Zsigmond, s. k. egyesbíró, dr. Adorján Ferenc s. k. jogügyi titkár. 61. 463/1937. V. B. Nem volt vitás, hogy felperes eladott alperesnek 150 q tengerit paritás és irány Szeged kikötéssel, belföldi végállomásig terjedő minőségi szavatossággal és, hogy alperes ezt a tengerit továbbadta a szavatosnak, a szavatos pedig P. J-nek. Az elszállítási rendelkezést alperes megbízásából közvetlenül a szavatos adta meg felperesnek. Az elszállítási rendelkezés úgy szólt, hogy felperes szállítsa az árut a szavatos feladásában P. J.-nek, Szeged-Felsöközpont állomásra, a fuvardíj átutalása mellett. Ezen rendelkezés vétele után felperes telefonon közölte a vele szemben alperes megbízottjának tekintendő szavatos szegedi kirendeltségével, hogy neki a Szeged— Csanádi Egyesült Vasutakkal olyan megállapodása van, hogy a Szegedre menő bérmentesített szállítmányai után kedvezményes fuvardíjat élvez. Kérte ennek folytán, hogy a tengerit a saját feladásában bérmentesítve Szegedig adhassa fel és az onnan adassék fel újból P. J. címére. Alperes, illetve a szavatos ehhez a kérelemhez nem járult hozzá. Ennek folytán felperes kénytelen volt az árut Apátfalvárói a szavatos feladásában a fuvardíj átutalása mellett közvetlenül SzegedFelsőközpont állomásra P. J. címére feladni, tehát elesett a fuvarkedvezménytől, amely Apátfalva és Szeged között 37.50 pengőt tett volna ki a 150 q tengerinél. Ennek a 37.50 pengő tőkének és járulékainak megfizetésére kérte a felperes alperest kötelezni. Alperes védekezésének a lényege az volt, hogy ő nem volt köteles felperesnek az elszállítási rendelkezés vétele után előterjesztett fentebb részletezett kérelmét teljesíteni és komoly okai voltak arra, hogy ezt a kérelmet valóban ne is teljesítse. Egyrészt a szavatos vevője ragaszkodott ahhoz, hogy az áru a szavatos feladásában küldessék. Másrészt a felperes által javasolt tört szállítás tulajdonképpen csalás, még pedig könnyen felismerhető csalás lett volna, úgy hogy a vasút utólag feltétlenül inkasszálta volna a különbözetet. Ezen felül a kötlevél értelmében felperes minőségi szavatossága Szegeden megszűnt volna. Végül pedig a szavatos nem bízott a saját vevőjében és nem volt hajlandó bérmentesíteni a küldeményt. Alperes semmiesetre sem volt köteles ezen kellemetlenségeket, sőt veszélyeket vállalni, azért, hogy felperes egy jelentéktelen fuvarmegtakarításhoz jusson. A bíróság a védekezést alaposnak találta. Felperes keresetében állította ugyan, hogy alperes tudott arról, hogy felperes az eladásnál a kedvezményes fuvardíjat vette számításba, azonban alperes és szavatos tagadásával szemben meg sem kísérelte ennek a tényállításnak a bizonyítását. Téves a keresetben kifejteti felperesi álláspont, hogy neki a „paritás és irány Szeged" kikötés folytán kétségtelenül jogában volt Szegedig a vvagont bérmentve feladni, mert a kikötött szokványok 35. §-ának első bekezdése szerint a paritásos állomás megjelölése csupán a fuvardíjelszámolási alap megállapítására szolgál. Az elszállítási rendelkezés kézhez vétele után előterjesztett felperesi kérelmet az alperes nem volt köteles teljesíteni, még a méltányosság alapján sem, mert a védekezésben kifejtettekből kitűnik, hogy a felperesi kérelem teljesítésével alperes olyan kellemetlenségeket és veszélyeket vállalt volna magára, amelyek egyáltaláni nem állanak arányban azzal az előnnyel, amelyet felperes a kérelem teljesítése esetén állítólag elért volna. A kifejtettek alapján felperest keresetével el kellett utasítani. Budapest, 1937. évi szeptember hó 30. napján. Steiner s. k. egyesbíró, dr. Engel György s. k. jogügyi titkár. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V.. Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)