Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 8. szám

8. sz. TŐZSDEI JOG 35 rmdelkezése folytán, hanem kizárólag annak következtében mentesült, hogy a zabot O.-ra — a tényleges feladási állomásra — nem tengelyen, hanem az Alföldi Első Gazdasági Vasúton szállította be és az F 3. és F 4.. alattiak szerint a MÁV az ezen vasútról átrakott küldemények után nem szed kövezetvámot. A kifejtettek alapján alperest a kereseti kérelem értelmében marasztalni és mint teljesen pervesztest a perköltségek viselésére kötelezni kellett. Budapest. 1937. évi április hó l. napján. Dr. Koós Zoltán s. k. egyesbíró. dr. Engel György s. k. jogügyi titkár. 44. 516 1936 V. B. Nem volt vitás, hogy alperes 1936. május '26-án és 27-én a B) és C) alatt csatolt kötlevelekkel összesen 1500 q tengerit vásárolt felperestől, ab Budapest közraktár, vagonba rakva. Nem volt vitás, hogy alperes az árut vagonba rakva átvette és Budapestről elszállította, tehát kövezetvám Budapesten ténylegesen nem merült fel. Ennek ellenérc alperes a vételárból e cím in 102 pengőt levont. Felperes kérte alperest ezen 102 pengő tőkének és járulékainak megfizetésére kötelezni. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségek viselésére kötelezni. Azzal védekezett, hogy a kikötött szokványok 31. §-ának világos rendelkezései szerint a teljesítés helyén létező kövezetvám az eladót terheli, tekintet nélkül arra, hogy tényleg felmerült-e vagy sem. Rámutatott arra. hogy az eladóknak. — felperesnek — számolnia kellett azzal, hogy alperes esetleg Budapesten használja fel az árut és ezt az eventualitást nyilvánvalóan megfizettette alperessel olymódon, hogy a vételárba belekalkulálta a budapesti kövezetvámot. Felperes tehát alaptalanul gazdagodna, ha megkapná alperestől a teljes — a kövezetvámot is magábanfoglaló — vételárat. Felperes szerint az ..ab Budapest Közraktár vagonba rakva"' kikötés azt bizonyítja, hogy a felek nem számoltak azzal, hogy alperes Budapesten használja fel a tengerit, tehát éppen alperes gazdagodna jogtalanul akkor, ha levonhatná a vételárból a kövezetvámot. A bíróság alperes védekezését alaptalannak találta. A kikötött szokványok 31. §-ának rendelkezései azoknak helyes értelmezése mellett csak olyan esetekre vonatkoznak, amely esetekben az eladónak az ügylet megkötésekor, illetve a vételár megállapításakor számolnia kellett a teljesítés helyén létező kövezetvám felmerültével. Az adott esetben azonban a felperes ezzel nem számolhatott, mert az «ab Budapest Közarktár. waggonba rakva" kikötés nyilvánvalóan a vevőnek arra a szándékára mutat, hogy az áru a teljesítés helyéről vasúton továbbszállíttassék. amely esetben ott kövezetvám nem merül fel. Ennekfolytán fel] jogosan követelheti a teljes kikötött vételár megfizetését és nem ő jut ezáltal jogosulatlan előnyhöz, hanem éppen alperes gazdagodna alaptalanul akkor, ha levonhatná a vételárból az eredetiles számításba nem vett és ténylegesen fel nem merült kövezetvámot. A kifejtettek alapján a rendelkező rész szerint kellett határozni és minthogy alperes teljesen pervesztes lett, őt kellett a költségek viselésére is kötelezni. Budapest 1936 október hó 21. napján. Steiner Marcel s. k. a választott bíróság elnöke. Braun Arnold váh\sztott bíró. Wehner Kornél választott bíró. Dr. Engel Gvörgy s. k. jogügvi titkár. 45. 566 1936. Vb. Nem volt vitás, hogy felperes alperesnek 1936 augusztus 6-án az F/l. alatti kötlevél szerint 300 q búzát adott el 15.60 pengős egységáron, azzal a kikötéssel, hogy a vételár duplikát ellenében Budapesten volt fizetendő. Nem volt vitás, hogy alperes a 100 q búzára vonatkozó, augusztus 19-én bemutatott duplikát honorálását megtagadta, mert a felperes megbízottja által követelt összeg — 2128 pengő — 3 pengővel meghaladta a felperest tényleg megillető vételárat. Nem volt vitás, hogy augusztus 21- én alperes a duplikát újabb bemutatásakor követelt 2125 pengő helyett csak 2050 pen?őt volt hajlandó fizetni, mert időközben az áruból mintát pecsételt, egyoldalú expertizre ment és a szakértőbizottság bonifikációt állapított meg alperes javára. Nem volt vitás, hogy augusztus 22- én 2050 pengő lefizetése ellenében a duplikát alperesnek kiadatott. Nem volt végül vitás, hogy alperes szeptember elején Braun Zoltánnál lefizetett felperes javára a visszatartott 75 pengőből 43.75 pengőt. Felperes kérte alperest 30.45 pengő tőkének és járulékainak megfizetésére kötelezni. Azt vitatta, hogy alperesnek nem volt joga a duplikát honorálását megtagadni azon a címen, hogy az ő megbízottja tévedésből a tényleges vételárnál 3 pengővel többet követelt, illetve később azon a címén, hogy a vételárból a bonifikáció és a költségek fejében 75 pengő levonandó. Ennek következtében tartozik megfizetni felperesnek a jogtalan eljárása következtében felmerült, az E. Gy. T. felmutatott levelével igazolt 21.40 pengő telefonköltséget, továbbá 2.50 pengő kamatot Előadta továbbá, hogy ő hozzájárult ugyan ahhoz, hogy az egyoldalú expertizen megállapított bonifikáció és a kapcsolatos költségek a vételárból levonassanak, ezen a címen azonban alperest csupán 23.30 pengő illeti meg — 11.70 pengő bonifikáció. 3 pengő mintapecsételési költség és 10.60 pengő expertizdíj — tehát a visszatartott 75 pengőből 49.70 pengő lett volna felperesnek visszafizetendő. Az előbbemlített telefonköltségekkel és kamattal együtt járt volna tehát felperesnek 73.60 pengő, azonban alperes csupán 43.75 pengőt fizetett le felperes javára a közvetítő ügynöknél, úgy hogy a 60 fillér portóköltség levonásával alpereshez csak 43.15 pengő folyt be. A 73.60 pengő és a 43.15 pengő közötti különbözet adja a kereseti összeget. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a költségekben marasztalni. Rámutatott arra. hogy általában szokatlan az, hogy vidéki eladók a duplikát ellenében a teljes vételár megfizetését kívánják és vitatta hogy mivel felperes még a