Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 8. szám

36 TŐZSDEI JOG 8. sz. teljes vételárnál is valamivel többet követelt, ő nem volt köteles a duplikátot beváltani. Vitatta, hogy a szakértőbizottság döntése folytán ahhoz is joga volt, hogy csak a vételárnak a bonifikációval és a költségekkel csökkentett összegét fizesse a duplikál ellenében. Ezek szerint alperes a duplikál honorálásával nem volt késedelemben és így nem terhelik őt az ezzel kapcsolatos költségek és kamatok. A mintapecsételés költsége a mintavételi illetékkel együtt 7.15 pengőt tesz ki. A 60 fillér portóköltség nem illeti meg a felperest, mert alperes Budiapesten tartozott fizetni. A bíróság alperes védekezését csak az összegszerűség tekintetében és csak részben találta alaposnak. A bíróság felfogása szerint alperesnek nem volt joga ahhoz, hogy 3 pengő túlkövetelés miatt egy 2125 pengős tíuplikát honorálását megtagadja, mert a 3 pengős túlfizetés tejlesítésével csak elenyészően csekély rizikót vállalt volna, azokhoz a költségekhez viszonyítva, amelyek a duplikát be nem váltása folytán felmerültek és főleg azokhoz a károkhoz viszonyítva, amelyek a duplikát be nem váltása folytán felperest érhették volna. A kereskedelmi forgalomban megkívánható kölcsönös jóhiszeműség értelmében tehát köteles lelt volna az említett aránytalanul csekély rizikót elvállalni és ezáltal az előre látható aránytalan károsodást, illetve annak lehetőségét elhárítani. Minthogy alperes ezt nem tette meg, köteles a duplikát be nem váltása folytán felmerült költségeket felperesnek megtéríteni. A kifejtettek alapján a rendelkező rész szerint kellett határozni és minthogy alperes túlnyomórészt pervesztes lett, őt kellett a perköltségek viselésére kötelezni. Budapest, 1936. évi november hó 3 .napján. Bing Gyula s. k. egyesbíró, dr. Engel György s. k. jogügyi titkár. 46. 48/1936. Vb. A kereseti előadás szerint alperes a felperestől 1935 szeptember 19-én megvásárolt 600 q tengeriből 1936 december havában esedékes és tényleg leszállított 300 q tengeri 4425 pengőt kitevő vételárból 44.25 pengőt jogosulatlanul levont. Ennek a 44.25 pengőnek és járulékainak megfizetésére kérte felperes alperest kötelezni. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségekben marasztalni. Azzal védekezett, hogy az elszállítási rendelkezést 1935 december 23-án délután megadta felperesnek és egyidejűleg a kikötött szokványok 26. §-a értelmében az áru megtekintésére kért engedélyt. Felperes a megtekintést december 24-én, a reggeli órákban volt csak hajlandó engedélyezni, alperes azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a bemutatás délután 3 és 5 óra között történjék. Minthogy felperes ezt megtagadta, alperesnek a 26. §. 2. bekezdése értelmében joga volt kötbér címén az áru szerződéses vételáránlak 1%-át — vagyis az adott esetben 44.25 pengőt — a vételárból levonni. Felperes azt vitatta, hogy a szokványoknak az az intenciója és az felel meg a kereskedelmi forgalom kívánalmainak is, hogy a diszpozíció megadása a délelőtti órákban történjék meg. Ha alperes december 23-án délelőtt adta volna meg az elszállítási rendelkezést, akkor ugyanaznap délután 3 és 5 között megtekinthette volna az árut és a szállítás 24-én megtörténhetett volna. Alperes azonban szándékosan olyan időpontban adta meg • \7. elszállítási rendelkezést, hogy felperes a szokványok által előírt időpontban ne adhassa meg a megtekintési engedélyt és így alperes az 1% kötbér levonásával illetéktelen haszonhoz jusson és jogalap nélkül gazdagodjék — ugyanis december 24-ém, Karácsony előestjén a közraktárban levő áru délután 3 és 5 óra közötti megtekintése lehetetlen. Vitatta, hogy a szokványok rendelkezéseinek nem lehet olyan értelmezést adni, amely a joggal való visszaélést segítené elő. A bíróság alperes védekezését alaposnak találta. Nem volt vitás, hogy alperesnek jogában állt az elszállítási rendelkezést december 23-án megadni. Nincsen olyan jogszabály és a szokványok sem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely szerint a diszpozíciót a délelőtti órákban kell megadni, tehát alperes nem követett el mulasztást az által, hogy az elszállítási rendelkezést délután háromnegyed 5-kor adta meg felperesnek. A szokványok 26. §-a határozottan kimondja, hogy az eladó a vevő kívánatára köteles a Budapesten szállítandó árut az átvételt megelőző hétköznapon, délután 3 és 5 óra között a vevőnek bemutatni. A szokványok teljesen világos és egyértelmű rendelkezéseihez való ragaszkodás nem minősíthető a joggal való visszaélésnek. Alperesnek tehát joga volt azt követelni, hogy az áru bemutatása délután 3 és 5 óra között történjék meg és minthogy felperes ennek ellenére csak a reggeli órákban való megtekintésre volt hajlandó engedélyt adni és a délután 3 és 5 óra közötti időben való bemutatást megtagadta, alperesnek a 26. §. 2. bekezdése szerint joga volt a szerződésszerű vételár 1%-át, vagyis a kereseti összeget kötbér címén a vételárból levonni. A kifejtettek alapján a rendelkező rész szerint kellett határozni és minthogy a felperes^ teljesen pervesztes lett, őt kellett a felmerült perköltségek viselésére is kötelezni. Budapest, 1936. évi május hó 29. napján. Dr. Klár András egyesbíró s. k., dr. Engel György jogügyi titkár s. k. Minden jogász, kereskedő és közgazdász olvassa a KERESKEDELMI JOG-ot és a TŐZSDEI JOG-ot Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V.. Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)