Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 4. szám

16 TŐZSDEI JOG 4. sz. 94. §-ának b) pontjában használt „írásban" kifejezés nyomtatványokra is kiterjed. Alperes állításával ellentétben a kereskedelmi forgalomban és banküzletben divó és köztudomás gyanánt jelentkező, tehát külön bizonyítás lefolytatása nélkül is bizonyítottnak vett gyakorlat alapján megállapítja továbbá a bíróság, hogy a kereskedelmi és bankforgalomban szokás az, hogy az időnként az egyik félnek megküldött számlakivonat elismerésével bizonyos ügyleti feltételek Írásbeli megerősítését, vagy akár addig szóba nem került feltételek kikötését kéri az egyik fél a másiktól. A megerősíteni kért kikötések között állandóan szerepel a tőzsdei választott-biróság hatáskörének való alávetés. Alperes mindez alapon nem állíthatja joggal azt, hogy a B) alatti, valamint az azonos tartalmú elismervényekben foglaltak nem fedték az ő akaratát. Minthogy alperes akarata a kifejtettek szerint a felek előadása és az iratok alapján kétséget kizárólag megállapítható volt, a bíróság ebben a kérdésben alperes kérése ellenére bizonyítást nem rendelt el. Alperes a pergátló kifogás során előadottak szerint megtévesztés és tévedés címén csupán a B) alattiban foglalt nyilatkozatát támadta meg. A valódinak elismert többi hasonló tartalmú nyilatkozatra való tekintettel ez a támadás figyelembe nem jöhet s ezért a bíróság az alperes által ajánlott bizonyítási eljárás lefolytatásának mellőzésével ezzel a védekezéssel részletesebben nem is foglalkozott. Vizsgálat tárgyává tette azonban a bíróság azt, hogy a 2., 3. és 4. alattiakban foglalt nyilatkozatok, különösen azok keltének időpontjára és hatályának idejére tekintettel minő összefüggésben vannak a tőzsdlebirósági hatásköri kikötést tartalmazó részben felperes, részben alperes által csatolt, illetőleg felperes által felmutatott és minden esetben alperes által valódinak elismert és általa aláirt nyilatkozatokkal és hogy ezen egybevetés alapján nem kell-e mégis arra következtetni, hogy peres feleknek akarata az volt, hogy a közöttük fennálló üzleti összeköttetésből eredő per esetére a rendles bíróság hatásköre álljon meg. A tényállás megállapításánál abban a kérdésben, hogy alperes hány esetben és mikor írt alá a B) alattinak, illetőleg a 19—25. alattinak megfelelő és a tőzsdebirósági kikötést is tartalmazó elismervényt, a bíróság a peres felek által becsatolt, illetőleg felmutatott és alperes által valódinak elismert iratokból indult ki, és alperes kívánsága ellenére nem kötelezte felperest arra, hogy az összes birtokában levő, alperes aláírásával ellátott ilyen elismervétoyeket mellékelje az iratokhoz. A bíróság e döntésének indoka — eltekintve a még előadlandólól — az, hogy mindkét peres felet egyaránt köti a kereskedelmi törvény 30. §-ában letett szabály, amely szerint a kereskedő a kereskedelmi leveleket 10 éven át megőrizni tartozik. Nem tehető fel alperesről, hogy különösen oly nagy fontosságú ügyben, mint aminő szóban forog, az őszes leveleket és azokról készített másolatokat meg nem őrizte volna. A tényállás szerint alperes valóban kellő gondossággal járt el ebben az ügyben, mert azokról a blankettákról, amelyeket neki felperes aláírás végett beküldött, mint azt a 32—37. alatti igazolja, préskópiát készített. Okszerüleg következik ebből az, hogy alperes mindazokat az elismervényeket, amelyek az ő érdekében felhasználhatók, amennyiben azokat aláiratlanul magánál tartotta: eredetben, ha pedig azokat aláírva visszaküldte felperesnek: préskópiában vagy másolatban az irattárában megőrizte és azokat a periratokhoz csatolta volna. A bíróság az ily módon rendelkezésre álló adatok alapján megállapítottal, hogy alperes 1932. évi január hó 11-én, május hó 7-én, szeptember hó 30-án, december hó 31-én, 1933. évi június hó 30-án, 1934. évi március hó 31-én, június hó 30-án^ szeptember hó 30-án, 1935. évi március hó 31-én és június hó 30--án, és végül a keresethez csatolt B) alattiban 1935. évi október hó 16-án vetette magát alá a tőzdebiróság hatáskörének. Az első 1932. évi január hó 11-iki alávetés a 4. alatti keltét, tehát 1930. évi február hó 21-ét követőleg jött létre, sőt azután, hogy a 4. alattinak, — antoak a 12. pontban megállapított 1931. évi június 30-i —, lejárata már bekövetkezett. 1930. évi február hó 21-e után a tényállás szerint peres felek között olyan írásos megállapodás nem létesült, amelyben (eltekintve a B) alattinak megfelelő és a tőzsdebirósági hatásköri kikötést tartalmazó alperesi nyilatkozatoktól) kifejezetten rendelkeztek valamely pervita esetén hatáskörrel, vagy illetékességgel biró bíróságról. Az 1931. évi június hó 25-i keletű, 7. alatti, a hitelviszonyt három hónappal meghosszabbító megállapodás ugyanis nem azt tartalmazza, hogy a 4. alattiban leszögezett megállapodások, így tehát az ott foglalt hatásköri és illetékessgi kikötés is meghoszabbíttatott, hanem általánosságban a változatlanul fenntartandó feltételekre utalt. Ekkor azonban alperes a B) alattinak megfelelő tartalmú, tőzsdebírósági hatásköri kikötést tartalmazó nyilatkozatot a megállapított tényállás szerint még nem is írt alá. Az 1932. évi január 22-i keletű 9. alatti sem utal a 4. alattira, hanem általánosságban beszél ,,az eddig érvényben volt feltételek"-ről, amiben szükségképpen bennfoglaltatik az 1932. évi január hó 11-i tőzsdebirósági alávetést tartalmazó nyilatkozat is. Hogv az 1932. évi január hó 11-i keletű 32—34. alatti nyilatkozatok csak 11 nappal keltek korábban, mint a 9. alatti, a biróság megállapítása szerint nem érinti alperesnek ezekben világosan kifeje zésre jutott és őt mindenben kötelező akaratmegnyilatkozásának érvényességét. Az 1933. évi április hó 26-i megállapodás sem tartalmaz utalást a hitelszerződésnek érintetlenül tartásával kapcsolatban a 4. alattira, hanem csak általánosságban hitelszerződésről beszél. Ez alapon, azt kellett megállapítani, hogy peres felek a 9. alatti és a 16. alatti nyilatkozatokkal nem tartották fenn a 4. alattiban foglalt bírói hatásköri és illetékességi kikötést, hanem csupán az addig kialakutl helyzetet, amelynek egyik eleme a tőzsdebírósági hatásköri kikötést is magábanfoglaló későbbi alperesi nyilatkozat. Tekintettel arra, hogy alperes a 19—25. alatti nyilatkozatokat nem irta alá s azokat felperesnek nem küldte vissza, s minthogy feltételezhető, hogy ez alperes részéről tudatosan és szándékosan történt, a biróság ezeknek jelentőségével külön nem foglalkozott. Minthogy alperes nem állította, hogy a hitelszerződés szóval meghosszabbító megállapodások alkalmával kifejezetten megállapodtak a felek