Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2. szám

TŐZSDEI JOG 7 teljes vételárát felperesnek megfizette, felperes kijelentette, hogy az erre a kötésre hátralékos egy vaggont nem szálhtja. hanem alperes a második. 1935. évi november hó 5-i keletű kötlevéllel vásárolt árui tartozik előbb átvenni. — Előadta, hogy felperes kérésére a második kötésnél esetleg mutatkozó árkülönbözet biztosítására 1000 pengőt adott letétbe felperesnek: ez az az 1000 pengő, amelyet a kereseti előadás szerint felperes alperes javára beszámítani kér. Ez a körülmény a pertárgy értékét és az esetleg megállapítandó perköltsé-ek kérdését is érinti. Az 1000 pengőt a felperesi követelésbe alperes is beszámítani kérte. — Kifogásoha. hogy felperes 1936. évi szeptember 1-én nem adott részére póthatáridőt. Állította, hogy a felperesi óvás felvétele előtt és azután is kijelentette, hogy az egész mennyiséget átveszi. Állította, hogy a 2i alatti megállapodás értelmében a fennmaradó hsztmennyiség tekintetében úgy állapodtak meg 1936. évi május 20-án a felek, hogy 33 pengős alapon 0-ás lisztre konvertálják az alperes által még átveendő árut. Tagadta a felperesi követelés összegszerű helyességét és előadta, hogy a kötlevelek szerint az árui felperes alperesnek Szegeden házhoz tartozott szállítani. Szegeden pedig a lebonyolítás idejében az Ai alatti kárszámlában feltüntetett árral szemben magasabb volt az ár: állította, hogy Budapesten még magasabb volt az ár. Alperesnek azt a védekezését, hogy ő nem kereskedő és nem pék. a bíróság figyelembe nem vehette. A nem vitás tényállás szerint alperes a felperestől vásárolt összesen 1200 zsák lisztből körülbelül 900 zsák lisztet átvett. Az áru nagy mennyiségére való tekintettel nyilvánvaló, hogy ezt nem saját fogyasztás céljára vásárolta és vette át felperestől. Minthogy pedig a kereskedelmi törvény 3. §-a értelmében kereskedőnek az tekintendő, aki saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik: a törvény 258. §-ának 1. pontja értelmében pedig kereskedelmi ügyletnek tekintendő áruk. s általában ingó dolgok vétele, vagy egyébkénti megszerzése, azon -zándékkal. hogy azok természetében, át- vagy feldolgozva ismét továbbadassanak: az alperes részéről felperessel kötött két nagyobb árumenynyiségre vonatkozó vételi ügylet pedig azt is igazolja, hogy a K. T. 258. §-ának 1. pontjában körülírt ügylettel alperes iparszerüleg foglalkozik, a bíróságnak — függetlenül attól, hogy alperes megfelelő iparigazolvánnyal vagy iparengedéllyel rendelkezik-e. s hogy bejegyzett eég-e — azt kellett megállapítania, hogy alperes kereskedő. — .Alaptalan volt az az alperesi védekezés is. hogy n felek között kizárólag árkülönbözetet célzó úgynevezett tiltott szerencsejáték ügylet létesült, mert a birói gyakorlat szerint ilyen az esetben forog fenn. ha a felek előzetesen megállapodtak abban, vagy a dolog természetéből, a körülményekből arra lehet következtetni, hogy az ügvletet nem szándékoznak valóságos teljesítéssel, átadással, átvétellel lebonyolítani: már pedig a tényállás szerint alperes a felperestől vásárolt árunak mintegy háromnegyed részét valóságban átvette. Azon a címen tehát, hogy törvénybeütköző, tiltott ügylet alapján követel felperes alperestől kártérítést a kereset nem volt elutasí.ható. Az 1935. évi augusztus hó 1-én kötött C> alatti rtifecfl ügylet alapján érvényesített egy zsák liszt árkülönbözetét a bíróság felperesnek nem Ítélte meg. Felperes tagadta ugyan alperesnek azt az állításán hogy ennek az egy zsáknak a vételára kifizettetett és hogy ezt az árut alperes átvette. Az érvényesített — 89 fillért kitevő — árkülönbözet csekélységére és arravaló tekintettel, hogy felperes kijelentette, miszerint nem helyez súlyt arra, hogy ezt a kérdést a bíróság felperes javára eldöntse, a bíróság ebben a kérdésben a bizonyítást mellőzte és a kereseti követelésből a 89 fillért levonásba helyezte. Alperesnek azt a védekezését, hogy felperes kijelentette, hogy az 1935. évi augusztus hó 1-i — első — kötésre hátralékban maradt egy vaggon őrleménye csak akkor szállítja, ha alperes a második, november hó 5-i Ds alatt csatolt kötlevéllel vásárolt árut már átvette, a bíróság szintén nem vette figyelembe, meri a nem vitás tényállás szerint az első kötés alapján, eltekintve a fentériníett 89 fillér árkülönbözeti igénytől, felperes alperestől mit sem igényel, — nyilvánvaló tehát, hogy ez a kötés átadással — átvétellel lebonyohttatott. Alperes pedig nem állitota. hogy a lebonyolítás részéről jogfenntartással történi". Alperesnek az 1000 pengő letétbehelyezésével kapcsolatban előadott védekezését a bíróság a per érdemi eldöntésénél közömbösnek találta. Állította alperes azt is. hogy az 1000 pengő lefizetésével alperes immobil lett. Minthogy az alábbiak szerint alperes felperesnek 1000 pengőt meghaladó árkülönbözettel adósa, és a bíróság megállapítása értelmében 1936. évi május hó 20-án. amikor a 2i alatti tanúsága szerint alperes felperesnek még további biztosíték adására tett ígéretet, a piaci árak alapján alperes terhére nagyobb összegű árkülönbözet mutatkozott a kötések meghosszabbításával egyidejűleg alperes jogosan kért felperestől biztosítékot. Ez a biztosíték a felperestől vásárolt árumennyiség nagyságával arányos volt. Alperes ezek után nem hivatkozhatik arra. hogy az 1000 pengő lefizetése következtében beállott vagyoni változás folytán felperes az ő átvételi késedelme következtében jelentkező kártérítési követelésétől elesnék. Minthogy a kikötött áruüzleti szokások 67. §-a értelmében a késedelmes fél ellenfele nem köteles, hanem csak jogosult 14 napot meg nem haladó póthatáridőt a szerződést szegő félnek adni. alperesnek az a védekezése, hogy felperestől szállítási póthatáridőt nem kapott ugyancsak nem volt figyelembevehető. Az áruüzleti szokások különös részének a liszt és őrleményekre vonatkozó rendelkezései 12. §-a értelmében az esetben, ha az eladó felmondási jogával nem élt, a vevő legkésőbb a teljesítési határidő utolsóelőtti hétköznapjának déli 12 órájáig tartozik a szállítás iránt rendelkezni. Alperes nem állította, hogy ilyen szokványszerű elszállítási rendelkezést juttatott felpereshez, védekezése csupán az volt. hogy az óvás felvétele előtt kijelentette, hogy az egész mennyiséget átveszi. Amennyiben azonban alperes szabályszerű elszállítási rendelkezést adott felperesnek, az óvás ellen nyílván megfelelő ellenóvással Írásban tiltakozott volna. Ilyen ellenóvás hiányában a bíróság tényként állapította meg, hogy alperes nemcsak elszállítási rendelkezést nem adott felperesnek, hanem nem tett az óvás felvétele előtt oly