Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 9. szám

36 TŐZSDEI JOG 9. sz. évi március hó 24-én 26 (| zabot átvett. Alperes saját előadása szerint 17 pengő 60 filléres vételárat fizetett az ő megbízottja G. B. raktárában, tehát figyelemmel az alp. res által adott q-ként 1 P f lőlegre, q-ként 15 íillerirel kevesebbet, mint amennyiért az árut felperestől vásárolta. Ezt a tényállást m gerősíti az alperes által az iratokhoz 2) alatt csatolt, G. B. által kiállított szállítójegy is. E megállapított tényállásból az következik, hogy alperes G. B.-val a felperessel létesített vételi ügylettől függetlenül kézen-közön való átadás-átvétel mellett újabb vételi ügyletet kötött s hogy az ennek alapján történt áruátvétellel nem teljesítette felperessel szemben fennálló átvételi kötelezettségét. E megállapítás mellett nem jöhet figyelembe az a tény, hogy felperes megbízottja arra utasította alperest, hogy zab átvétele végett a G. B.-féle raktár előtt jelenjék meg, mert ha alperes az utasítást Félreértve G. B.-tól a 25 q zabot átvett., köteelesség volt közölni, akár személyesen, akár az őt helyettesítő megbízottja útján, hogy felperes árujáért jött, semmi esetre s m volt azonban joga, ezt elhallgatván, olcsóbb vételáron a zabot átvenni. Eelperes irányában mindezek szer/ort alperes a 25 q zab tekinti lében átvételi késedelembe esett, minekfolytán felperes joggal követeli alperestől a kikötött áruüzleti szokások 65. §-ának d) pontja alapján mutatkozó árkülönbözetet. A bíróság feljegyzései és szakértelme alapján megállapította, hogy az árdifferencia q-ként 2 pengőt tesz ki. Figyelemmel az alperes által előree fizetett q-kénti 1 pengi") előlegre, alperes felperesnek 25 pengőt tartozik megfizetni, am ly tőkében és annak kamataiban a bíróság őt el is marasztalta. Felperes felszámított 4 pengőt jutalék és költség címén. Minthogy a keresiU' előadás szer'nt nem foganatosított kényszereladást alperes terhére, hanem a napi árak alapján kérte az árkülönbözet megítélését, a jutalékot megítélni nem lehetett. Minthogy pedig költségkövetelését nem részletezte és pontosan számszerűleg sem jelölte m g, ennek megfizetésére sem volt alperes kötelezhető. Budapest, 1936. évi június hó 23. napján. Katona Zsigmond s. k. egyesbíró, dr. Kende Ernő s. k. jogügyi titkár. 39. A tőzsdebíróság állandó gyakorlata szerint az elmaradt haszon egyik lényeges feltétele az, hogy a szerződéshez hű fél kellő időben közölte légyen a késedelmes féllel azt, hogy a szállítandó árut nyereséggel eladta. „Kellő idő" alatt olyan idő értendő, amelyben a késedelmes fél még gondoskodhatott arról, hogy az áru a kikötött telje=> sítési határidő alatt leszállíttassék. 56/1936. V. B. ítélet. Indokok: A kereseti előadás szerint alperes a felperesnek eladott 450 ([ tengeriből 1935 dc mberében esedék;s 300 q tengerit december 31% nem szállította le, minekfolytán felperes nem tudott a saját vevőjének szállítani és így elesett továbbeladási hasznától. Ezen elmaradt hasznának és járulékainak megfizetésére kérte alperest kötelezni. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a költségekben marasztalni. Lényegében azzal védekezett, hogy felperes nem közölte vele kellő időben azt, hogy jelentékeny nyereséggel adta tovább a tengerit és tagadta a továbbeladás megtörténtét. Felperes állította, hogy a közlés megtörtént és ennek bizonyítására kérte a peres felek eskü alatti kihallgatását; a továbbeladás megtörténtének bizonyítására kérte vevőjének, Sz. D.-nek tanúkénti kihallgatását. Bámutatott arra is, hogy az alperes december 31-én egyenesen visszatartotta felperest a fedezéstől, holott ekkor felperes még fedezhette volna magát és elháríthatta, vagy legalább is lényegesen csökkenthétté volna kárát. A bíróság elrendelte Sz. D.-nek a kiskőrösi kir. Járásbíróság megik resés.1 útján foganatosítandó tanúkén ti k hallgatását a továbbeladás bizonyítására és a peres felek eskü alatta kihallgatását a vitatolt közlés mjegtcVrténténék bizonyítására. A bíróság a bizonyítási eljárás befejezése után nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a továbbeladás valóban megtörtént-e, vagy sem, mert a felek eskü alatti vallomásaira tekintettel ezt a kérdést a per elbírálása szempontjából közömbösnek találta. Ugyanis magának felperesnek a — tanú vallomásával és alperes eskü alatti vallomásával lényegében megegyező — vallomásából kitűnik az, hogy felperes csak december 31-én, vagy legkorábban december 30-án, tehát a teljesítési határidő utolsó, vagy utolsóelőtti napján közölte alperessel, hogy nyereséggel adta tovább a szóbanforgó tengerit és így a kellő időben történő teljesítéshez fokozottan fontos érdeke fűződik. A tőzsdebíróság állandó gyakorlata szerint azonban az elmaradt haszon megítélésének egyik lényeges feltétele az, hogy a szerződéshez hü fél kellő időben közölte légyen a késedelmes féllel azt, hogy a szállítandó árut nyereséggel tovább eladta. „Kellő idő" alatt olyan időpont értendő, amelyben a késedelmes fél még gondoskodhatott arról, hogy az áru a kikötött teljesítési határidő alatt leszállíttaslsék. A teljesítési határidő utolsó vagy utolsóelőtti napján történt közlése nyilvánvalóan nem tekinthető kellő időben történtnek. Ennélfogva — az elmaradt haszon megítélésének egyik lényeges feltétele hiányozván -— felperes igénye nem volt megítélhető, tekintet nélkül arra, hogy az elmaradt haszon megítélésének egy másik feltétele — a továbbeladás megtörténte — fennforog-e, vagy sem. Nem állapítható meg alperes kártérítési kötel zettisége azon az alapon s m, ihogy ő a felperessel december 31-én folytatott telefonbeszélgetések alkalmával „visszatartotta"' felperest a fedezéstől, helyesebbun azon nézetének adott kifejezést, hogy a december 31-én foganatosítandó fedezeti vétel nem volna jogszerű, mert felperesnek éppen úgy kellett ismernie a tényállást éis a jogszabályokat, mint alperesnek, tehát amit megtett, vagy elmulasztott, azt a saját felelősségére cselekedte, vagy mulasztotta. A kifejtettek alapján felperest keresetével el kellett utasítani és mint teljesen pervesztest a perköltségek viselésére is kötelezni kellett. Budapest, 1936. évi június hó 10. napján. Büchler Bertalan s. k. a vál. bíróság elnöke, Büchleír Izsó s. k., Kál^cr (Sándor s. k. választott bírák, dr. Engel György s. k. jogügyi titkár. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyil-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéna-u. ÍFulelfi*: Schulmann T.)