Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 7. szám

7. sz. TŐZSDEI JOG 27 sem követelheti, ha az értékkevesblet a szerződésben, vagy a szokásokban megállapított mértéket meghaladja, a bíborheremagnak külföldi sorsa: az. hogy alperes az árut Triesztben csak veszteséggel tudta eladni, felperest nem érdekli és a fent megállapított értékkevesbleten felül alperes felperestől egyéb megtérítést nem igényelhet. Nem követelhet külön megtérítést alperes azon a címen sem. hogy állítólag rejtett hibában szenvedett a felperes által szállított áru, éspedig annál kevésbé, mert az állítólagos rejtett hibának számító minőségi hiány által jelentkező értékkevesbletet a tőzsdei szakértőbizottság szintén megállapította és annak ellenértékét a bíróság felperes vételárköveteléséből levonásba helyezte. Budapest, 1936. évi február hó 19. napján. Frey Kálmán s. k.. Büchler Izsó s. k., Steiner Marcell s. k.. választottbírák: dr. Kende Ernő s. k., jogügyi titkár. 32. Nincsen oly szabály és a szokások sem tartalmaznak oly intézkedést, hogy a szerződéshez hü fél a mulasztásban levő félnél tartozik magát fedezni. Ily kötelezettségnek a szerződéshez hű félre való hárítása méltánytalan volna, mert a szerződéshez hű félnek nincsen biztosítéka arra nézve, hogy a szerződéstszegő fél a fedezetként kötött ú;abb ügyletet teljesíteni fogja. Az áruüzleti szokások "3. §-a értelmében a szerződéshez hű felet csak az a kötelezettség terheli, hogy a fedezés a napiár figyelembevételével történjék. 760 1935. V. B. sz. ítélet. Indokolás. A kereseti előadás szerint felperes alperestől 1935. évi október hó 15-én vásárolt 1000 q egészséges, rostált jugoszláv, vagy román morzsolt szárított import-tengerit maximálisan 15 % víztartalommal, nettó 100 kg-ként 14 pengő 45 filléres árban, fuvarelszámolás ex hajó Mohács elvámolva azzal, hogy az áru eladó választásában 1935. évi november havában szállítandó. Minthogy alperes szállítási kötelezettségének nem tett eleget, felperes 1935. évi december hó 2-án alperesnek még aznap kikézbesített levelében a késedelmes szállítás miatt óvással élt teljesítés iránt, egyben alperesnek december 4-ig bezárólag utólagos teljesítésére határidőt adott azzal, hogy ellenkező esetben felperes kénytelen lesz az áruüzleti szokások 67. §-ában biztosított jogával élni. Minthogy a póthatáridő credménvtelenül telt el. felperes 1935. évi december hó 5-én közölte alperessel, hogy az aznapi tőzsdén az áruüzleti szokások 65. §-ának e> pontja alapján fedezeti vételt fog eszközölni és felelőssé teszi alperest az ezen késedelemből származó összes káráért. Ezt a levelet felperes alperesnek még aznap kikézbesítette. Felperes a kötlevél szerinti 1000 q szárított tengerit 1935. évi december hó 5-én a tőzsdén 14.67*2 filléres áron lefedezte, amelyből kifolyólag felperesnek árkülönbözet címén 225. ügynöki jutalék címén 146 pengő 67 fillér, vagyis összesen 371.67 pengő kára " származott. Ezen tőke és járulékainak megítélésére irányul a kereset. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségek megfizetésére kötelezni. Alperes védekezésének lényege az volt. hogy az árut tényleg nem szállította le. de az önhibáján kívül történt. A felperesnek eladott áru Romániából útban volt és a Luven nevű iuszály 5000 q morzsolt tengerivel 1935. évi december hó 5-én reggel be is érkezett Mohácsra a teljesítés helyére. Minthogy felperes december 5-én óvással élt, amelyben azt közölte, hogy az árut fedezetileg fogja megvásárolni, ezért alperes még aznap reggel, midőn az áru beérkezett, közölte ezt telefonon a felperessel, akit arra kért, hogy fedezze nála az árut. Felperes az alperes telefoni bejelentését nem akarta tudomásul venni, hanem azt kívánta, hogy azt alperes írásban ismételje meg, mire alperes december hó 5. napján a 2. alatti szerint értesítette a felperest, hogy amennyiben felperes tényleg fedezni kívánná magát, úgy alperes az aznap Mohácsra érkezett uszályból hajlandó a tengerit eladni, ajánlata tehát bekérendő és figyelembe veendő. Ezt a levelet felperes az arra vezetett záradék szerint délelőtt V4I2 órakor, tehát tözsdenyitás előtt vette át. Alperes az 5000 q-t december hó 5. napján a piacra dobta és ügynökei iparkodtak az árut különböző feleknél elhelyezni. Alperes 14.10 és 14.20 pengő közti árral adott eladási megbízást. Tényleg aznap 4000 q tengerit az X. cégnek eladott 14.45 pengő'jével 30 napi hitelre és 10 fillér jutalékkal, vagyis végeredményben 14.35 pengő áron. Ugyanaznap Y. ügynök útján 500 q tengerit adott el X. cégnek 14.20 pengőért. Felperes azzal utasította el az alperesi kívánság figyelembevételét a fedezésre vonatkozólag. hogy állítólag R. Zs.-t, akit már az alperesi kívánság vétele előtt a fedezeti vétellel megbízott, nem találhatta meg a tőzsdén. B. M. ügynök, aki a kereseíT ügyletet közvetítette, szintén közölte a felperessel, hogy alperes eladó a morzsolt tengerire, felperes azonban ezt sem vette tudomásul, ehelyett R. Zs. ügynök útján fantasztikus áron csinált egy lámpavételt, amely az alperes terhére megtörténtnek nem tekinthető. Alperes tagadta, hogy a fedezeti ügylet lebonyolíttatott volna. A 14.67V2 filléres fedezési vételár ellen a titkárságnál nyomban tiltakozott is és az 5. alatti szerint a titkárság ezt tudomásul is vette. A december hó 5-i rendes forgalmi ár vagy a kötlevélbeli ár, vagy pedig azon alul volt. Felperes ezzel szemben azt adta elő, hogy a kötlevél szerint a teljesítési határidő 1935. évi november hó 30. napján járt le, első óváslevelét alperes 1935. évi december hó 2. napján kapta meg, amelyben az alperesnek december hó 4. napjáig bezárólag utólagos teljesítési határidőt engedélyezett. Minthogy a szállítás ezen határidő alatt sem történt meg, felperes december hó 5. napján a K 4. alatti szerint közölte az alperessel, hogy a tengerit még aznap a tőzsdén fedezetileg meg fogja vásárolni és az ebből eredő kárért az alperest felelőssé teszi. Való, hogy december hó 5-én déli 3 412 órakor részére a 2. alatti levél kikézhesíttetett és ezen levéllel tudomást is szerzett az alperes eladási szándékáról, ekkor azonban már R. Zs. ügynöknek megadta a megbízást a fedezeti vételre. A bíróság alperes védekezését alaptalannak találta. A tőzsdei áruüzleti szokásokban nem foglaltatik olyan intézkedés, hogv a szerződéshez hű fél a mulasztásban levő félnél tartozik fedezni magát. Ilyen kötelezettségnek a szerződéshez hű félre való hárítása méltánytalanságot jelentene, mert a szerződéshez hű fél hol találna ez esetben