Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 7. szám

28 TŐZSDEI JOG 7. sz. biztosítékot arra nézve, hogy aizi a fél, akii szerződéses kötielezetitsógének elsőízben sem telit eleget, a fedezésként kötött újabb ügyletet teljesíteni fogja. Mindezeknél fogva felperes annál fedezhette magát, akinél akarta és a fedezésre nézve csupán egy kötelességet tartozott szem előtt tartani, hogy az aiz, áruüzleti szokások 73. §-a szerint a napiárak figyelembevételével történjék. Ez az utóbbi intézkedés nem azt jelenti, hogy a fedezési árnak az aznap érvényben volt legmagasabb árral fillérnyi pontossággal egyeznie kell, hanem csak azt, hogy a fedezési ár és a napiár között ne legyen olyan lényeges eltérés, amelyből a bíróság azt a következtetést vonhatná, hogy a fedezeti ügylet csak egy színlelt, úgynevezett lámpaügylet volt. A bíróság megállapította, hogy felperes a fedezés tekintetében kellő gondossággal járt el, amidőn mint tőzsdén kívüli tag a fedezéssel egy tőzsdeügynököt megbízott, viszont a megbízott tőzsdeügynök a legnagyobb gondosságot fejtette ki. amidőn az üzletidő kezdetekor az eljáró 'titkárt közreműködésre felkérte, s amidőn úgy ő imaiga, mint alügynökei útján az üzleti idő alatt több eladóval tárgyalt, ennek során az eladók által követelt vételárat részben le is nyomta, s csak délután Í/A2 órakor, amidőn a fedezéssel már tovább nem várhatott, kötötte meg a fedezeti ügyletet az általa elérhető legkedvezőbb áron. Minthogy felperes dr. R. Zs. tanm vallomásán kívül a becsatolt ügynöki kötjeggyel és kötlevéllel is igazolta, hogy közte és az X. budapesti cég között a fedezeti vétel 14.67V2 pengős áron létrejött, minthogy a becsatolt számlával, a vételár kifizetését igazoló nyugta és a kövezetvám kifizetésére vonatkozó felszólítás becsatolásával igazolta, hogy ez az ügylet tényleg le is bonylíttatott, minthogy B. M. tanú vallomása szerint alperes, akinek pedig érdeke fűződött ahhoz, hogy az exekutálásra való tekintettel aznap a vételár lenyomassék, ügynökei útján VÍ2 és V22 óra között 14.50 pengővel, vagyis a fedezeti árnál csak 17V2 fillérrel olcsóbban kínálta az árut, minthogy ez alapon, valamint a hivatalból megejtett kutatás adatai alapján meg kellett állapítani, hogy a fedezés az 1935. évi december hó 5. napján érvényben volt napiár tekintetbevételével történt s így színlelt, úgynevezett lámpaügyletről szó sem lehet, ennélfogva a bíróság a fedezést az alperes veszélyére megtörténtnek elfogadta és az ebből kifolyólag felmerült 225 pengő árkülönbözet és 146.67 pengő ügynöki jutalék, vagyis összesen 371.67 pengő kárösszeg megfizetésében alperest elmarasztalta, egyben mint pervesztest a perköltségek és felmerült illetékek megfizetésére is kötelezte. Budapest, 1936. évi január hó 31. napján. Katona Zsigmond s. k., Braun Arnold s. k., Berger Mór s. k., választóbírák; dr. Adorján Ferenc s. k., jogügyi titkár. 33. Román importtengeri. I. 64/1936. VB. Indokok. A kereseti előadás szerint felperes alperestől 1935 október 16-án 300 q román importtengerit vásárolt 13.80 pengős árban, paritás vasút Köt egy ím határ, magyar részről elvámolva. Ez.n tengeriből az 1935 december havában szállítandó 150 q tekintetében alperes az 1935 november 27-én megadott rendelkezése dacára sem <a szerződésre, sem az alperes kérelmére engedélyezett utólagos teljesíttósi batáridőben szállítási kötelezettségének eleget nem tett, ezért felperes 1936 január 17-én értesítette az alperest, hogy alperest a nemszállítás folytán megterhelte az 1936 január 6-án érvényben volt napi ár alapján járó árkülönbözet fejében 105 pengővel, ügynöki jutalék fejében1 15 pengővel, levél portódíja fejében 11 P 90 fillérrel, összesen 121.90 pengővel. Ezen tőke és járulékainak megítélésére irányul a kereset. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségek megfizetésére kötelezni. Védekezésének lényege az volt, hogy alperesre nézve a tszállítás vis major folytán vált telhetetlenné, amenynyiben a román nemzeti ihank titkos körrendelete folytán az autor.izált román bankok mem láttamozták a Magyarországba kiszállítandó árura vonatkozó fuvarleveleket s emiatt a román szállítók nem tudták a tengerit 1935 december havában feladni. Ez okból alperes kártérítéssel nem tartozik. Tagadta a felszámított árkülönbözet összegszerű helyességét, kifogást emelt az ügynöki jutalék, valamint a levélportók felszámítása ellen. A bíróiság az alperes védekezését alaptalannak találta. A kereseti kötlevél szerint alperes nem egyedi árut adott el, (hanem a jelen esetben csak zártfajú kötelemről volt szó, amennyibeira alperes olyan román származású tengerit adott el, amely nem ezután volt csak Romániába beszállítandó, hanem olyant, amely már itt Magyarországon tárolt. Minthogy pedig: a kérdéses időben Magyarországon román tengerit nagymennyis égben lehetett kapni, alperes mem ibivatkozhatik joghatályosan a viis majorra & minthogy eszerint a szállítást jogtalanul tagadta meg, a felperesnek kártérítéssel tartozik. Budapest, 1936. év március hó 30. napján. iDr. Koós Zoltán, Dános Ármin, iSteiner Marcell tőziidetanácsosok, választottbírák, dr. Adorján Ferenc s. k. jogügyi titkár. II. 12/1936. VB. Indokok, Felperes előadta, hogy alpe réstől 1935 november 22-én 600 q 1935 évi termésű, egészséges, román importtengerit vásárolt, Nyírábrány határ paritásában, román és magyar ré-zről elvámolva, q-ként 13.50 pengőért. (Egyébként a tényállás az I. alattihoz hasonló.) A bíróság megállapította, hogy 1936 január havában, amikor az alperesnek a szóbanforgó 300 q román és magyar részről elvámolt román impnrttenigerit szállítania kellett volna, ilyen tengeri Magyarországon beszerezhető volt. alperes tehát abban az 'esetben is, ha az ő román eladója neki valóban nem szállított, a kérdéses tengerit megszerezhette és felperesnek leszállíthatta volna. Ez köt; lessége i - lett volna, mert nem a teljesítési határidő alatt Romániából kiszállítandó tengeri, hanem egyszerűen román imporltengeri volt az ügylet tárgya, amely minthogy az eladás paritás Nyírábrány, határ történt, bárhonnan szállítható, de egyben szállítandó is volt: Ennek folytán alperes védekezése, amely azon alapult, hogy őt a teljesítésben erőhatalom gátolta meg, nem mutatkozott alaposnak. Budapest, 1936. évi április hó 2. napján. iSteiner Marcell, Büclhler Izsó, dr. Latzkó Vilmos s. k. tőzsdetanácL'osok. választottbírák, dr. Engel György s. k. jogügyi titkár. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V, Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)