Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 2. szám

8 TŐZSDEI JOG 2. sz. telessége volt a pert megelőzve teljesíteni és ez esetben nem kerülhetett sor a szavatos perbehívására sem. Felperes ennekfolytán nem követelheti alperestől annak a perköltségnek a megfizetését, amely azáltal merült fel, hogy X, akinek vele szemben jogos követelése állott fenn, ő ellene pert indított. Az ebben a perben felmerült perköltségek alperesre nem lévén átháríthatók, a leszállított kereseti követeléssel felperest el kellett utasítani. Tekintettel azonban arra, hogy alperes védekezésének alapossága a fent kifejtett jogszabályból folyik és felperest a bíróság keresetével elutasította volna, ha alperes érdemi védekezését az első tárgyaláson előadja, Y. szavalásnak (kire alperes hivatkozott a jelen perben) perbeidézése pedig a per célirányos vezetéséhez szükséges nem volt, a bíróság az 1911. évi I. t.-c. 430. §-a alapján az 1935. évi december hó 16. napjára kitűzött tárgyalás költségeit felperesre nem háríthatja át, és csak az ezt meghaladó költségek viselésére kötelezte felperest. Budapest, 1936. évi január hó 10. napján Dr. Domony Móric, Braun Arnold, Káldor Sándor s. k., választott bírák; dr. Kende Ernő s. k., jogügyi titkár. 12. Bár az áruüzleti szokások 25/a §-a szerint az elszállítási rendelkezést ajánlott levélben, vagy küldönc útján kell megadni, ettől a felek — hallgatólagos megállapodással is —, eltérhetnek. 250/1935. VB. ítélet indokolás. A bíróság alperes védekezését alaposnak találta. Igaz, hogy a tőzsdei áruüzleti szokások 25a) §-a szerint az elszállítási rendelkezést ajánlott levélben, vagy küldönc útján kell megadni. Minthogy azonban a felek közös megegyezéssel ettől eltérhetnek, minthogy a kihallgatott tanuk, nemkülönben az alperes eskü alatti kihallgatása alapján tényként állapíttatott meg, hogy az ezen napon peres felek között megejtett telefonbeszélgetés alkalmával alperes szóval is megismételte az 1935 március 1-én kelt F. 1. alatti levelezőlapon megadott írásbeli diszpozícióját, mely szerint az arait saját címére Kiskunfélegyháza állomásra kívánta szállítani, minthogy a felperes ezt a rendelkezést tudomásul vette, az annyi, mithogyha az Írásbeli rendelkezést ajánlott levélben, vagy küldönc útján kapta volna meg március 2-án, így a teljesítési határidő 1935 március 10-én járt le. Téves felperesnek az az álláspontja, hogy a jelen esetben az áruüzleti iszokások 16. §-a szerint miután a teljesítési határidő utolsó napja vasárnapra esett, úgy ennélfogva a legközelebbi hétköznapon teljesíthetett volna, mert a most említett szakaszban foglalt intézkedés csak a felmondásra vonatkozik. A felmondási idő -ugyanis rendesen rövid, ha tehát a felmondási idő utolsó napja vasárnapra, vagy ünnepnapra esik, a szokványok nem akarták megrövidíteni az amúgy is rövid teljesítési határidőt, ezért intézkedik a most hivatkozott szakasz akként, hogy ilyen esetben a teljesítés a legközelebbi hétköznapon is eszközöl' hető. A jelen esetben azonban nem ez a szakasz, hanem a 17. § alkalmazandó, vagyis ha a kötelezettség bizonyos időtartamon belül teljesítendő, úgy a teljesítésnek ezen időtartam eltelte előtt kell bekövetkeznie. Ha a kitűzött időtartam utolsó napja vasárnapra, vagy ünnepnapra esik, a köte lezettség legkésőbb a vasárnapot vagy ünnepet közvetlen megelőző hétköznapon teljesítendő. Ezen szakasz szerint tehát felperes a vasárnapot meg előző napon, vagyis március 9-én tartozott volna az árut feladni. Minthogy pedig felperes csak 1935 március 11-én adta fel az árut. ennélfogva az alperes annak átvételét jogosan tagadhatta meg, így a felperesnek kártérítéssel nem tartozik. Budapest, 1935 október hó 18-án. Berger Mór, Braun Arnold, Büchler Bertalan s. k. tőzsdetanácsosok, dr. Adorján Ferenc s. k. jogügyi titkár. 13. Az utólagos teljesítési határidő adása a szerződéshez jttű félnek csak joga, de nem kötelessége. 540/1935. VB. ítélet indokolás. Az ügylet 1935 31-én jött llétre és az ügylet legkésőbb szeptember 5- én volt teljesítendő, ebből kitűnik, hogy felperesnek fontos érdeke fűződött ahhoz, hogy a szállítás: m:nél előbb megtörténjék. Felperes tehát a rövid szállítási határidő kikötésére való tekintettel annál kevésbé volt köteles utólagos teljesítési határidőt engedélyezni, mert a tőzsUei aruüzleíi szokások szerint az utólagos teljesíted határidő engedélyezése a szerződéshez hű félnek csupán joga, de nem kötelessége. A bíróság úgy találta, hogy felperes, amidőn egyáltalában nem kellett volna adnia utólagos teljesítési határidőt, elég üzleti előzékenységet tanúsított alperessel szemben, amidőn egy napi utólagos teljesítési határidőt engedélyezett részére. Alperes azizal is védekezett, hogy szeptember 6- án nemzeti ünnep van Jugoszláviában, ahol minden munka icizünetelt aznap, szállítási kötelezettségének tehát szeptember 6-án ezokból sem tudott eleget tenni. Ezt a védekezést azért kellett figyelmen kívül hagyni, mert alperesnek 1935 augusztus 31-én, amidőn a;z ügylet létrejött, is tudnia kellett, hogy szeptember 6-án jugoszláv ünnep lesz, másrészt ez az ünnepnap a jelen per szempontjából azért isi közömbös, mert a kötlevél szerint az áru ab Dáviidbáza—iKoíormány vagonba rakva adatott el, vagyis az árúnak a szállítás idején már magyar állomáson kellett lennie, ahol pedig a vagonba rakást a jugoa'láv nemzeti ünnep nem befolyásolhatta. Minthogy a fentebb kifejtettek szerint alperes szállítása késedelembe esett, a felperes jogowan fedezhette magát s alperes az ebből kifolyólag felmerült' kárt a felperesnek megtéríteni tartozik. (Budapes,:t 1935 november 4. Politzer Sándor, Dános Ármin, Davidson Horace s. k. tőzifldetanácsosok, dr. Adorján Ferenc s. k. jogügyi titkár. Mtilldcil í°£*sz» kereskedő és •^iBwganni közgazdász olvassa a KERESKEDELMI JOG-of Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)