Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 2. szám

6 TŐZSDEI JOG 2. sz. JOGGYAKORLAT Anyagi Jog 8. I. „Ab Budapest vagonba rakva vagy kocsiba rakva" kikötés esetében a vevő részéről diszpozí­ció megadásának szükségessége a szokások 25 'a §-a értelmében nem forog fenn, minthogy e § ren­delkezései oly esetekre vonatkoznak, amidőn az eladó az árut a vevő részére a teljesítés helyéről vasúton elküldeni tartozik, ideértve azt az esetet is, hogy az eladás a vasúti állomás paritásában történt. II. Ha az eladó a vevőnek az áru megtekintésérc engedélyt adott, az ilyen megtekintési engedély adásának az a jelentősége, hogy az eladó az árut, tekintet nélkül arra, hogy eredetileg a szerződés bizonyos időtartamon belül volt teljesítendő, — „azonnal" kívánja szállítani. III. Ha a vevő reggel 9 órakor az átadás helyén az egész árumennyiséget nem találta meg, ez őt az ügylettől való elállásra nem jogosítja fel. 753/1935. v. b. sz. ítélet. Indokok. A G) alatti kötlevél tanúsága szerint az alperes által megvásá­rolt tengeri ab Budapest vagónbarakva vagy ko­csibarakva adatott el. Minthogy az elszállítási ren­delkezés megadásának a szokások 25/a §-a értel­mében csak oly esetben van helye, ha a szerződés szerint az eladó az árut a vevő részére a teljesítés helyéről vasúton elküldeni tartozik, ideértve azt az esetet is, hogy az eladás a vasúti állomás paritásá­ban történt, ilyen eset azonban a kötlevél értelmé­ben ezúttal fenn nem forog: a diszpozíció megadására a vevő, alperes részéről a bíró­ság előtt fekvő esetben szükség nem volt. Noha tehát felperes 1935. évi november hó 29-i 2. alatt csatolt levelében alperest disz­pozíció megadására hívta fel, a bíróság a felek közötti jogi vita elbírálásánál ezt a felhívást figyelembe nem vette. — 1935. évi december hó 2-án a 4. alatti tanúsága szerint felperes alperes vevőjének a 300 q tengeri megtekintésére enge­délyt adott. A bíróság megállapítása szerint az ilyen megtekintési engedély adásának az a jelen­tősége, hogy az eladó az árut — tekintet nélkül arra, hogy eredetileg a szerződés bizonyos időtar­tamon belül volt teljesítendő — „azonnal" kívánja szállítani. Amennyiben a teljesítési határidő ez­után még huzamosabb ideig továbbfolynék, az áru megtekintésének szüksége fenn nem foroghat és annak nem is volna értelme. Az áru megtekinté­sére ugyanis, — amint az a szokások 26. §-ában is kifejezésre jutott — közvetlenül az áru átadását megelőzőleg van szükség, amely szabálynak indoka az, hogy a távolabbi időpontban bekövetkező tel­jesítésig az áru minősége változást szenvedhet. Az áruüzleti szokások 26. §-ának megfelelő alkalma­zásával, errevaló tekintettel a bíróság azt állapí­totta meg, hogy — figyelemmel arra, hogy Buda­pesten szállítandó áruról van ez esetben szó —, az áru tényleges átadásának és átvételének a megte­kintési engedély kiállítását követő második hét­köznapon kellett megtörténnie. Figyelemmel arra, hogy a 4) alatti megtekintési engedélyt felperes december 2-án állította ki, átadási kötelezettsége december hó 4-én állott be. Az a körülmény pedig, hogy a december hó 4-én bekövetkezett teljesítési határnapot megelőző napon, december 3-án, al­peresnek a vevője, tehát az ő megbízásában és kép­viseletében eljáró személy reggel 9 órakor az át­adás helyén az egész árumennyiséget nem találta meg, az alperest az ügylettől való elállásra nem jo­gosította fel. Ez az elállás jogtalan volt, egyfelől amiatt, mert december hó 3-án a teljesítési határ­idő még le sem járt, másfelől azért, mert az áru­üzleti szokások 26. §-a értelmében a Budapesten szállítandó árut az eladó a vevő kívánatára köte­les ugyan az átvételt megelőző hétköznapon be­mutatni, azonban ennek a bemutatásnak délután 3 és 5 óra között kell megtörténnie, a délelőtti órákban etekintetben kötelezettséget a szokások nem állapítanak meg és mert az áru bemutatásá­nak elmaradása egyáltalában nem jogosítja fel a vevőt az ügylettől való elállásra, hanem az eladó terhére csupán kötbérfizetést állapít meg. Budapest, 1935 évi december hó 30. napján. Politzer Sándor, Braun Arnold, Keller Antal s. k. választott bírák, dr. Kende Ernő s. k. jogügyi titkár. 9. Extrahált napraforgódara elleni kifogások megemelésének ideje. Ha a vevő az áru minősége ellen nemcsak hogy a megérkezés után nem emelt nyomban kifogást, hanem akkor sem, amikor a magy. kir. állatélettani és takarmányozási kísér­leti állomásnak az áru minőségére vonatkozó iga­zolványát kézhezvette, úgy a minőségi kifogásolás elkésett. Ha a budapesti áru- és értéktőzsde szo­kásai vannak kikötve, az áruüzleti szokások 53. §-ának rendelkezései értelmében a minőség elbí­rálása az áruüzleti szakértőbizottság hatáskörébe tartozik. 619/1935. v. b. sz. ítélet. Indokok. A kereseti előadás szerint alperes fel­perestől az A) alatti kötlevélben körülírt feltételek szerint 150 mm extrahált napraforgódarát vásá­rolt. Alperes a vételárból 105 pengő 41 fillért le­vonásba helyezett azon a címen, hogy a szállított áru protein- és zsírtartalma nem felelt meg a ki­kötött minőségnek. Felperes alperest a 105 pengő 41 fillér tőke és járulékainak megfizetésére kérte kötelezni. Alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a rendeltetés helyére megérkezett áruból a vasútnál a vagonból az állomásfőnök jelenlétében mintát pecsételtetett az ő vevője, aki a mintát ha­ladék nélkül elküldte a m. kir. Állatélettani és Ta­karmánykísérleti Állomáshoz. A kísérleti állomás megállapította, hogy az árunak nyers proteintar­talma 28.4% és nyerszsírtartalma 3.6%. Minthogy pedig felperes az A) alatti kötlevélben 35/37%-os nyersprotein- és nyerszsírtartalommal rendelkező extrahált napraforgódarát adott el neki, az ez alapon mutatkozó értékkevesbletet joga volt a vé­telárból levonásba helyezni. Peres felek előadása alapján a bíróság tényként megállapítja, hogy alperes az áru minősége ellen a megérkezés után nyomban kifogást nem emelt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom