Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 2. szám

2. sz. TŐZSDEI JOG 7 nem emelt azonban kifogást akkor sem, amidőn a m. kir. Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomásnak az áru minőségére vonatkozó igazolványát kézhezvette, megállapítja továbbá, hogy alperes felperest közös mustravételre nem hívta fel és hogy az áru minőségének megbírálására a mintát a tőzsdei szakértőbizottságnak nem mutatta be. Igaz ugyan, hogy extrahált napraforgódara nyersprotein- és nyerszsírtartalmának megállapítása nyomban az áru átvétele alkalmával meg nem történhet. így tehát alperes nem tartozott minőségi kifogását a kikötött áruüzleti szokások 49. §-ának ezúttal alkalmazásra kerülő b) pontja értelmében az eladóval azonnal közölni, a tényállás szerint azonban alperes ezt a kifogást akkor sem adta tudtára felperesnek, midőn a kísérleti állomás véleménye már birtokában volt. hanem csak azt tette, hogy a vételárnak egy részét levonásba helyezte. Alperes ezzel az eljárásával kétségkívül mulatsztást követett el. Megsértette a szokások 50. §-ának 2. pontjában foglalt rendelkezést is, mert nem adott módot felperesnek, hogy közösen vegyen vele. illetőleg az ő vezetőjével a rendelkezés helyére érkezett áruból mustrát, megsértette végül a szokások 53. §-ában foglalt szabályt is. mert az áru minőségének megbírálására hivatott tőzsdei szakértőbizottság megkerülésével a m. kir. Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás véleménye alapján önhatalmúlag maga állapította meg az értékkevesbletet és ezt vonta le a felperesnek járó vételárból. Minthogy mindezek szerint a felperes által szállított áru kifogásoltnak nem volt tekinthető, a bíróság az összeg szerint nem vitás, a vevő által levont vételár megfizetésére kötelezte alperest, marasztalván őt a kamatokban és pervesztessége folytán az okozott költségek viselésében is. Budapest, 1935. évi november 21. napján. Steiner Marcell s. k. egyesbíró. Dr. Kende Ernő s. k. jogügyi titkár. 10. Paritásos eladás esetén, ha a felek a továbbfuvarozás irányát nem állapították meg. azt a fuvardíikülönbözetet kell elszámolniok, amely egyfelől a paritásos állomástól a rendeltetési állomásig való fuvar, másfelől a feladási állomástól a rendeltetési állomásig fizetendő fuvar között fennforog. A vevőnek csak az a jogos érdeke, hogy a bárhonnan szállított áru a rendeltetési állomásig ne legyen nagyobb fuvarral megterhelve, mintha az a paritásos állomásról szállíttatott volna oda. Kedvezőbb fekvésű állomás igénybe vétele folytán előálló előny a vevőt illeti. Ez a szabály — ellenkező megállapodás hiányában — akkor is, ha a rendeltetési állomás a paritásos állomás és a feladási állomás közötti útvonalon fekszik. 158 1935. v. b. szám. ítélet. Indokok. A kikötött áruüzleti szokások 35. §-ának utolsó bekezdése értelmében, ha a felek a továbbfuvarozás irányát nem állapították meg. azt a fuvardíjkülönbözetet kell elszámolniok. mely az áru tényleges rendietetési állomása irányában a paritásos és a feladási állomás között fennáll. A paritásos vételnél ezek szerint a vevőnek — ez esetben alperesnek — csak az a jogos érdeke, hogy a bárhonnan szállított áru a rendeltetési állomásig ne legyen nagyobb fuvarral megterhelve, mintha az a paritásos állomásról szállíttatott volna oda. Az az előny, amelyet az eladó azáltal érhet el, hogy egy kedvezőbb fekvésű állomásról szállítja az árut a rendeltetési állomásra, az eladót, a felperest egészében illeti meg. Minthogy pedig a szokások 35. §-ának utolsó bekezdése értelmében a paritásos állomástól a rendeletési állomásig felmerült fuvardíj viszonyítandó a feladási állomástól a rendeltetési állomásig felmerült fuvardíjhoz, amennyiben a fuvardíj a paritásos állomásról a rendeltetési állomásig kisebb, mint a fuvardíj a feladás állomástól a rendeltetési állomásig, a két tétel közötti különbözetet, de csak ezt és nem többet és nem mást, tartozik az eladó a vevőnek javára írni. Ellenben az eladó a szokások rendelkezései értelmében megtérítést csak abban az esetben követelhet, ha a fuvardíj a paritásos állomástól a rendeltetési állomásig nagyobb, mint a fuvardíj a feladási állomástól a rendeltetési állomásig: ez esetben ugyanis a vevő a különbözetet az eladónak kiadni tartozik. Tekintettel arra. hogy az áruüzleti szokások más rendelkezést nem tartalmaznak, ez a szabály — ha csak a felek a szerződésükben másként nem intézkedtek — mindenesetre áll, tehát hatályos akkor is. ha a rendeltetési állomás a feladási állomás közötti útvonalon fekszik. Budapest. 1935. évi december 11. napján. Friedlánder Emil. Braun Arnold, dr. Perl György s. k. választott bírák. Dr. Kende Ernő s. k. jogügyi titkár. 11. Senki sem tagadhatja meg hitelezője jogos követelésének kiegyenlítését azon a címen, hogy neki akár ugyanabból az ügyletből kifolyólag harmadik személlyel szemben visszkereseti igénye van. Ha az ilymódon bekövetkezett késedelem folytán az adós ellen pert indítanak s e perből kifolyólag költség merül fel, ezt a költséget a harmadik személynek nem számíthatja fel. Ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy az adós a harmadik személyt szavatosként perbehívta. 729/1935. v. b. szám. ítélet. Indokok. A bírói gyakorlat szerint senki sem tagadhatja meg hitelezőjének jogos követelése kiegyenlítését azon a címen, hogy neki akár ugyanabból az ügyletből kifolyólag harmadik személyivel szemben visszkereseti igénye van. Ha az ilymódon bekövetkezett késedelem folytán az adós ellen pert indítanak és e perből kifolyólag költség merül fel, ezt a költséget a harmadik személynek nem számíthatja fel, mert hitelezőjének követelését per nélkül tartozott volna kiegyenlíteni. Ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy az adós a harmadik személyt, kivel szemben visszkereseti igényt vél érvényesíteni, szavatosként perbehívta, mert a döntő szempont az, hogy az adósnak kö-