Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 8. szám

TŐZSDEI JOG 31 188 1935. V. B. sz. ítélet: A bíróság kötelezi alperest, hogy fizessen felperesnek végrehajtás terhe mellett 8 nap alatt 2800 német birodalmi márkát, illetve annak a Magyar Nemzeti Bank jegyzése alapján megfelelő aranypengő összeget, stb. Indokok: Felperes előadta a keresetben, hogy 1934. évi június hó 30-án az Aj alatti kötlevéllel 100 q erdélyi lóherét adott el alperesnek, 163 német birodalmi márka vételáron, 1934. évi decemberi szállításra. Felperes alperes kérésére kétszer meghosszabbította a szállítási határidőt, alperes azonban az átvétel iránt még sem intézkedett, nem adott diszpozíciót, ezért felperes 1935. évi február hó 1-én a 100 mm lóherét a tőzsdén kényszer útján eladta. A kényszereladásról felperes alperest február hó 2-án értesítette. Mint a szerződési és a kényszereladási ár közötti különbözetet 3200 német birodalmi márkát vett keresetbe felperes. Ebben a tökében, illetve ennek a Magyar Nemzeti Bank jegyzése alapján keletkező aranypengő összegében és a perköltségekben kérte felperes alperest marasztalni. Alperes a kereset elutasítását kérte. Az A) alatti szerződést valódinak ismerte be. Védekezésének lényege az volt, hogy az ügylet megkötése után német kormányrendelkezés következtében a 100 q lóheremagra vonatkozólag úgy a behozatali, mint a devizaengedélyt megszerezni nem tudta. Alperes szerint ez erőhatalmat jelentett, minek folytán ő nem esett átvételi késedelembe és a kényszereladás nem tekinthető az ő terhére foganatosítódnak. Amennyiben ez alapon a kereset nem volna elutasítható, az ezidöszerinti korlátozott kereskedelem folytán teljes kártérítésre mégsem kötelezhető alperes és ezért méltányossági szempontokat kért figyelembe venni. Előadta, hogy felperes a teljesítési póthatáridő engedélyezésével, valamint az újabb választási jog gyakorlásával nem tartotta be a kikötött árúüzleti szokásokban foglalt rendelkezéseket, a kereset tehát formai okokból sem helytálló. Alperes részletes védekezése és felperes válasza tekintetében a bíróság az előkészítő iratokra és a tárgvalási jegyzőkönyvekre utal. A kereseti követelés jogalapjával szemben megemelt alperesi védekezés alaptalan. 1931. évi augusztus havától kezdve, amidőn Németországban deviza- és valutazárlat következett be és az áruknak Németországba való bevitele kormányhatósági engedélytől függött, a külkereskedelemmel foglalkozó. Németországba árut behozó kereskedők előtt köztudomású volt, hogy áruknak külföldről Németországba való bevitele bizonyos előfeltételektől függ és az a német importáló cég, amely külföldről Németországi rendeltetéssel árut vásárol, annak a veszélynek van kitéve, hogy a behozatalhoz szükséges engedélyt. *agv a fizetésnél szükséges pénzösszeget nem kapja meg. A bíróság megállapítása szerint az a kereskedő, aki ilyen kötött gazdálkodás idejében Németországba való bevitel céljára árut vásárol — ellenkező kikötés (pld. ..vorbehaltlich d«r Einfuhrbewilligung"'' hiányában — a rizikót teljes mértékben magára vállalta. Az 1931. évi augusztus havát követöleg Németországba árut importáló kereskedő nem hivatkozhatik erőhatalomra még oly értelemben sem. hogy az áru átvétele és kifizetése akár a szerződés létesítése után életbelépett bármely kormányhatósági rendelkezés következtében lehetetlenné vált. A forgalom biztonsága követeli meg ugyanis azt, hogy az, aki ily rendkívüli időben szerződésben feltétel nélkül kötelezettséget vállal valamely kötött gazdálkodású ország területére való import tekintetében, a rendkívüli időkkel vele járó korlátozó rendelkezések ellenére is a vele szerződő jóhiszemű eladó kártalanítását erőhatalomra való hivatkozással ne tagadhassa meg. Alperesnek az a védekezése, hogy az 1934. évi június hó 30-án megkötött ügylet létesítését követöleg a német kormány rendelkezése folytán a behozatali és a devizaengedélyt megszerezni nem tudta és hogy ennek következtében erőhatalom címén mentesül az átvétel elmaradásának következménye alól, pusztán ez okból is alaptalannak bizonyult. Bár alperes szerződésszegése már ez okból is igazolást nyert, a bíróság mégis foglalkozott a perben a felek részéről felhozott egyéb körülményekkel, különösen amiatt, hogy vizsgálat tárgyává tehesse alperesnek azt a védekezését, hogy még az esetben is, ha a jogalap kérdésében pervesztes lenne, vele szemben a kártérítés összegének megálapításánál méltányosság volna gyakorlandó. A bíróság a felek által előadottak s különösen az alperes részéről bemutatott eredeti okiratok alapján a következőket találta megállapíthatónak: Az alperesi védekezés szerint a német kormánynak a lóhereimportra vonatkozó, erőhatalom gyanánt jelentkező rendelkezése 1934. évi november hó 28-án jelent meg a Deutschei Reichsanzeiger und Preussischer Staatsanzeiger 278. számában 1934. évi november hó 26-i kelettel. A bíróság megállapítása szerint azonban a német kormányhatóságnak ez az újabb rendelkezése a Németországba való lóherebehozatal korábbi rendszerének lényegét nem érintette: és a németországi lóhereimportot korlátozó, e per szempontjából figyelembejövő rendelkezések 1934. évi június hó 30-án, a szerződés megkötése idejében azonosak voltak az 1934. évi november hó 28-át követő rendelkezésekkel. Ez megállapítható a Reichsstelle für Getreide, Futter und sonstige landwirtschaftliche Erzeugnisse. Gescháftsabteilung als Cberwachungsstelle 1934. évi december hó 17-i keletű, az iratokhoz alperes által 17. alatt csatolt alpereshez intézett leiratából. A leirat első bekezdése szerint a kérelmezőnek igazolnia kell. hogy a szóbanforgó lóherére már a múltban is volt behozatali engedélye, valamint igazolnia kell a vonatkozó utolsó devizaengedélyezést is. A behozatali engedély elnyerésének személyi szempontokból tehát ez volt az érdemi előfeltétele. A 17. alatti leirat ezután külön bekezdésben tesz említést az 1934. évi november hó 26-tól kezdve bekövetkezett új helyzetről, amely szerint a devizaengedélyezések tekintetében a kérelmeket először a ..Reichsnáhrstand"* megjelölt főosztályához kell intézni. A 17. alatti helyes értelmezése alapján ezek szerint azt kell megállapítani, hogy az a német birodalmi rendelkezés, hogy lóherére csak az a kereskedő kap behozatali és devizaengedélyt, akinek már korábbin is volt ilyen engedélye, nem 1934. évi november hó 28-án lépett életbe, hanem már ezt megelőző hatályos jogszabálv volt. A bíróságnak ezt a megállapítását megerősíti a 18. alatt csatolt 1934. évi november hó 26-i keletű rendelet maga is. amely nem tesz em-