Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 8. szám

30 TŐZSDEI JOG 8. sz állapodás imdokaláisában említett általános jogelvhői .következik. Ettől, eltérő eredményt csak kivételes jogszabály alapján lehetne megállapítani, ilyen kivételes jogszabály azonban nincs, mert az 1914. évii XLITI. t.-c, 53. §-ámak miniszteri indokolása is hangsúlyozza, hogy a szakasz rendelkezései — köztük a kereskedelmi levelek illetékének fizetési kötelezettségére vonatkozó szabály is — megfelelnek aiz illetékszabályok általános rendelkezéseinek. JOGGYAKORLAT Alaki jog 34. „Arbitrage und Bedingungen der Budapestcr Waren- und Effektenbörse" érvényes hatásköri kikötés. I. 188/1935. V. B. sz. Végzés: A bíróság a pergátló kifogást elveti. Indokok: Felperes az eljáró kiilönbiróság hatáskörét az A) alattiban foglalt és az alperesi cég által aláírt „Arbitrage und Bedingungen der Budapester Waren- und Effektenbörse'' kitételre alapította. Alperes azt állította, hogy ez a kikötés nem alkalmas a tőzsdebiróság hatáskörének a megállapítására, mert az „Arbitrage" szó német vonatkozásban nem bíráskodást, hanem árkémlést, árkipuhatolást, különböző piacokon jelentkező ár kihasználását jelenti. Az alperesi kifogás alaptalan. Az „Arbitrage" kifejezés úgy jogászilag, mint a kereskedelmi életben kettős értelemben használatos. Jelenti a választott bíróság által való döntést magán- és nemzetközi jogi ügyekben (Arbitration), jelenti ezen kívül a kereskedelmi forgalomban azt az üzleti tevékenységet, amely a tőzsdei piacok egyidejű árkülönbségeinek kihasználására irányul. (Magyar Jogi Lexikon I. kötet, 292. oldal.) Az „Arbitrage" kifejezést azonban a felek a szónak második értelmében szerződéseikbe belevenni nem szokták. A tőzsdei piacok egyidejű árkülönbségeinek kihasználása egy ügyletben és egy kötlevélben nem is jelentkezhetik, ahhoz több — legalább is két — különálló ügylet létesítése szükséges; azt a körülményt pedig, hogy valamelyik fél a tőzsdei piacok árkülönbségeit kívánja kihasználni, hogy tehát „Arbitrage" ügyletet köt, hogy arbitrál, egyik kötlevélben sem szokta kifejezésre juttatni, mert ez az eljárása a dolog természete szerint az ő magánügye, üzleti titka, amelyet ügyletkötő ellenfelével soha nem közöl. A peres felek szándéka ehhez képest kizárólag arra irányulhatott, hogy az „Arbitrage" szó használatával választott biróság döntésének kívánták magukat alávetni. Minthogy pedig az A) alatti szerint az „Arbitrage" szóval kapcsolatban a Budapesti Áru- és Értéktőzsdét jelölték meg, kétség nem férhet ahhoz, hogy ennek a tőzsdének a választott bíróságát kívánták per esetére kikötni, amely kikötés az előrebocsátottak folytán félre nem érthető és kifejezett alakban jelentkezik. A biróság megállapítása szerint egyébként a kereskedelmi forgalomban köztudomású az, hogy német szövegű kötlevelekben, midőn a szerződő felek választott bíróságnak, különösképpen a tőzsdei különbiróságnak kívánják magukat perviták esetére alávetni, az alávetésre irányuló szándékukat az „Arbitrage" szóval juttatják kifejezésre. A biróság döntését a jelen esetben alátámasztja az a körülmény is, hogy a kötlevélváltást megelőzőleg az ügyletet közvetítő ügynök a C) alatti kötjegyet intézte felpereshez és felperes e kötjegy alapján állította ki saját űrlapján az alperes által .utóbb aláírt A) alattit; a C) alatti köt jegyben az foglaltatik, hogy „auf Grund der Usancen der Budapester Waren- und Effektenbörse und mit Unterwerfung der Kompetenz des Schiedsgerichtes dieser Börse", az A) alatti kötlevélbe pedig felperes ezt a kétirányú kikötést az „Arbitrage und Bedingungen der Budapester Waren- und Effektenbörse" szöveggel vette át, amely szövegből a „Bedingungen" kitétel a tőzsdei szokásokra (Usancen), az „Arbitrage" pedig a választott bírósági alávetésre vonatkozik. Tekintettel arra, hogy a biróság hatásköre már ez alapon is megállapítható volt, a bíróság mellőzte a bizonyítás elrendelését abban a kérdésben, hogy a biróság hatáskörének kikötését tartalmazó C) alatti kötjegyet aláíró W. S. ügynök ezt a kötjegyet alperes megbízottjaként állította ki. Mindez alapon és utalással az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §-ának b) pontjára a biróság az alperesi kifogás elvetésével hatáskörét megállapította és a feleket érdemi tárgyalásra utasította. 1935 július 16-án. Steiner Marcel, Dános Ármin, Nagy Andor tőzsdetanácsosok, választott birák, dr. Kende Ernő jogügyi titkár. II. A budapesti kir ítélőtábla P. V. 7420/1936/2. számú végzése: A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt nem ad, mert a budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága az alperes által emelt pei gátló kifogást elvető határozatában kifejtett és a kir. ítélőtábla által is helyeseknek elfogadott indokokból jogszabály sértés nélkül állapította meg az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §. b) pontja alapján hatáskörét. Az a körülmény, hogy a német polgári perrendtartás és a német polgári törvénykönyv a Schiedsgericht kifejezést használja a választott bíróság megjelölésére, nem rontja le az eljárt választott bíróság kellően indokolt ama megállapításának helytállóságát, hogy az A) alatti kötlevélben felek az Arbitrage szó használatával a Budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága döntésének kívánták magukat alávetni. 1936 június 24-én. Dr. Kovács László, kir. ítélőtáblai tanácselnök, dr. Gedeon Alajos, kir. ítélőtáblai bíró, előadó, dr. Jókay Sándor, kir. ítélőtáblai bíró, szavazó. Anyagi jog 35. A forgalom biztonsága megköveteli, hogy az, aki a mostani rendkívüli időkben feltétel nélkül kötelezettséget vállal valamely kötött gazdálkodású ország területére való import tekintetében, a rendkívüli időkkel velejáró korlátozó rendelkezések ellenére is ne tagadhassa meg erőhatalomra való hivatkozással a vele szerződő jóhiszemű eladó kártalanítását. — Az áruüzleti szokások 67. §-ában foglalt rendelkezések csak akkor nyernek alkalmazást, ha a szerződéshez hű fél a másik fél kérése nélkül egyoldalúlag tűz póthatáridőt.