Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 5. szám

o. >z. TŐZSDEI JOG 19 eladás alkalmával felperes mm garantált alperesnek bizonyos keményítőértéket: ezt utólag felperes alperestől nem követelhet:. Felperes ezerint sincs a felek között vita etekintetben, hogy keilö időben történt a minőségi kifogás megemelése hogy a mintapeesételés szabályszerű és a minták azonosak. A számszerüség kérdésében a felek között ugyancsak nem volt vita. A kereseti követelés alapos. A kikötött áruüzleti ezokások nem rendelkeznek abban a kérdésben, hogy a 8-as számú búzaíakarmánvlisztnek minő keményítöértéket kell tartalmaznia. Ennekfolytán — mindaddig amíg erre vonatkozólag a tőzsdetanács megnyugtatást keltő más rendelkezést életbeléptetni nem fog — az eladó a szokások jebnlegi szabályai alapján kialakult gyakorlat értelmében — hacsak a felek nem állapodtak meg másképpen — csupán azért felel, hogy a szállított 8-as számú búzatakarmányliszt a lisztjellegmegállapító bizottság által megállapított tőzsdei lisztjellegmintával külső ismérvek tekintetében megegyez' k. A bíróság megállapította azt is. hogy a keményítőérték tekintetében a felek között külön megállapodás nem jött létre: az F/l alatt csatolt kötlevél szerint ugyanis felperes alperesnek közelebbi megjelölés nélkül 8-as számú búzatakarmánylisztet adott el és nem vállak felelősséget arra. hogy bizonvo- keményítőértékű búzatakarmánylisztet fog szállítani. Alperes tehát külön szerződéses megállapodás alapján sem követelheti, hogy felperes 72 kg keményítőértékü takarmánylisztet szállítson. A bíróság a hivatalból beszerzett 1780 1935. Sz. V. számú szakértői véleményből és az ahhoz csatolt eredeti kötlevélből azt állapította meg, hogy alperes a felperestől vásárolt 8-as számú búzatakarmánylisztet ..Weiser-táblázat szerint" kikötéssel adta tovább. Minthogy a Weiser-féle táblázat a keményítőértékre vonatkozólag tartalmaz adatokat, alperes az ő vevőjével szemben a keményítőérték tekintetében garanciát vállalt. A 2. és az F/3 alattiak alapján a bíróság megállapítja, hogy alperes a keményítőérték hiánya miatt a 132.814 számú vagonban szállított árut tette kifogás tárgyává. Az 1780 1935. Sz. V. számú szakértői vélemény ugyancsak a 132.814. számú vaCÓnban zállított árura vonatkozik. Itt a szakértőbizottság az értékkevesblet megállapításánál — a vélemény indokolása szerint — a keményítőérték hiányát azért vette figyelembe, mert az alperes és az ő vevője között létesített szerződés értelmében a Weiser-féle táblázat volt irányadó. Alperes azonban, aki felperestől külön kikötés nélkül vette meg az árut. keményítőérték hiánya miatt értékkevesblet megtérítését alperestől nem követelheti. Minthogy pedig a felek egyező előadása értelmében alperes más ok miatt a felperes részéről szállított árut nem kifogásolta és a minőségi kifogás megtétele és alakszerű helyessége tekintetében a felek között nem volt vita. a bíróság az alperes által értékkevesblet címén levonásba helyezett és összeg szerint nem vitás keresetbevett tőkében és annak kamataiban alperest elmarasztalta. Pervesztessége folytán alperes az okozott költségek viselésére is kötél:zendő volt. Budapest. 1936. évi április hó 16. napján. Politzer Sándor, a választottbíróság elnöke. Eszenyi Jenő. Steiner Marcell választottbírák. dr. Kende Ernő. jogügyi titkár. 24. A továbbeladási haszon iránti igény az árúuzleti szokások 65. §. d) pontjában meghatározott kártérítési igény jogcímen érvényesíthető. Az elmaradt haszon igénylése tehát nem eltérés a választási jogtól, ha a szerződéshez hü fél korábban a 85. §. d) pontjára utalva emelt óvást. 3231935. VB. Indokok. A kereseti előadás szerint felperes 1935 március 11-én az F/l alatti kötlevéllel 100 mm pecsételt minta szerinti fürjbabot vásárolt alperestől 14.25 pengős áron. Az áru az ügyletkötés hetének végéig, március 16-ig volt szállítandó. Alperes szerződéiellenes minőségű árut szállított, amelyet a szakértőbizottság a március 22-én megtartott egyoldalú expertizen visszautasított. Felperes a szokványok 65. §-ának d. pontja alapján óvással élt. követelvén az árkülönbözetnek és egyéb kárának megtérítését. Felperes előadta, hogy a szóbaniforgó fürjbabot március 11-én X cégnek adta tovább 75 olasz líra árban, ami Sáro-patak paritásra átszámítva 15.80 pengőnek felel meg. Alperes szerződésellenes magatartása következtében X az ügylettől elállott és ezáltal a felperes q-ként 1.55 P. összesen tehát 155 pengő haszontól esett el. Ennek a 155 pengő elmaradt haszonnak és járulékainak megfizetésére kérte alperest kötelezni. Alperes kérte felperest felemelt keresetével elutasítani és a perköltségekben marasztalni. Vitatta, hogy felperes akkor, amikor az áru visszavétele megtörtént, a szerződéses árnál jóval olcsóbb áron fedezhette volna magát. Rámutatott arra hogy felpere- március 27-én árkülönbözetet kért és csak április 8-án tért át elmaradt hasznának igénylésére és vitatta, hogy ezáltal eredeti választásától eltért. Tagadta a továbbeladás tényét és azt, hogy a tovább Jadá- a felperes által megjelölt áron történt. Vitatta, hogy a peresített ügylet és az állítólagos továbbeladási ügylet között nincsen meg az a szoros kapcsolat, amely az állandó bírói gyakorlat szerint feltétele az elmaradt haszon megítélésének. A bíróság alperes védekezését nem találta alaposnak. Nem áll meg az az alperesi állítás, hogy felperes eredeti választásától eltért, mert felperes kezdettől fogva a 65. §. d. pontjára hivatkozott, amely magában foglalja az elmaradt hasznot is. mint egyéb kárt. Nem áll az, hogy felperes az egyoldalú expertiz után még fedezhette volna magát, mert március 22-én már nem kaphatott olvan árut, amelv március 25-én Fiúméban lehetett volna. A továbbeladás tényét a bíróság a felperes által becsatolt kötlevéllel és levelezéssel bizonyítottnak találta. A levelezésből az is kitűnik, hogy felperes igyekezett kárenyhítési kötelezettségének eleget tenni. A peresített és a továbbeladási ügyletek megkötésének időpontjából, teljesítési határidejéből és a nem vitás körülményből, hogv felperes már március 14-én, tehát kellő időben figyelmeztetett alperest arra. hogy szerződésszerű időben történő teljesítéshez fontos érdeke fűződik, világosan kitűnik a két ügylet közötti összefüggés, illetve az, hogy felperes a továbbeladási ügyletet alperes mulasztása folytán nem tudta teljesíteni. Ennek folvtán felperes joggal követelheti elmaradt hasznának megtérítését alperestől. Budapest. 1936 április hó 3. Katona Zsigmond s. k. tőzsidetanácsos. egyeibíró, dr. Engel György jogügyi titkár, s. k.