Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 5. szám

20 TŐZSDEI JOG 5. SZ. 25. I. Az áruüzleti szokások 4. §. b) pontjára alapított (az ügylet írásbeli elismerésének megtagadása) kártérítési követelés nem esik a 70. íjban szabályozott különleges 90 napos elévülési idő alá. II. Az áruüzleti szokások 3. és 4. §-a értelmében annak a félnek, aki az írásbeli elismerést sikertelenül követelte, nincsen joga az ügylettől elállni, hanem csak ahhoz van joga, hogy az ügylet elismerését bírói úton követelje, vagy kényszerlebonyolítást foganatosítson. I5i3/1936. V. B. Indokok. A keresetben felperes azt adta ellő hogy alperesnek 1935. évi október hó 14-én X terményügynöki cég útján 300 <i importtengerit adott el Í4.25 pengős vételáron Lökösiháza határi, román és magyar részről elvámolva. Még mielőtt az utóbbi cégtől a kötésre vonatkozó értesítést felperes megkapta, alperesnek beküldötte aláírás végett a kötlevelet. Alperes azonban arravaló hivatkozással, hogy a kötlevél nem felel meg a kötés feltételeinek, azt mem írta alá és az ügylettől elállt. Felperes október 23-án kényszer útján a tőzsdén a tengerit eladta; kárszámlája 407 pengőt tett ki. Ebben kérte alperest marasztalni. Alperes iá ker. set elutasítását kérte. Előadta, hogy felperes a kikötött áruüzleti szokások 4. §-ának b. pontja értelmében foganatosította a kényszereladást. Az így mutatkozó árkülönbözet, illetőleg kárkövetelés azonban — minthogy a keresetet felperes 90 napon túl indította meg a bíróság előtt — elévült. 1. Alperes elévülési kifogása nem volt alapos. Jogszabály az. hogy az általános elévülési határidőn belül a jogoknak bírói úton való érvényesítésére megállapított rövidebb elévülésre vonatkozó jogszabályok a jogokat szerző fél javára szorosan magyarázandók és kétség esetén azt kt 11 megállapítani, 'hogy a jogok az általános — 32 éves — határidő alatt évülnek el. Felperes alperestől a szokások 4. §-ának b. pontja értelmében foganatosított kény szerlebonyolítás alapján igény-1 árkülönbözetet és úgynevezett egyéb kárt. Az áruüzl. ti szokások a kényszerlebonyolításiból származó 'igényekre vonatkozólag az általánosnál rövildebb elévülési határidő tekintetében a 70. §-ban tartalmaznak rendelkezést. A 70. §. az áruüzleíi szokások általános határozatainak „VII. A késedelem" című fejezetében foglaltatik és szabály szerint az átadásban vagv átvételben hőállót t késedelem esetén nyer alkalmazást. Minthogy a szokások 4. §-ának b. pontjában körülírt eset, amelyre felperes keresetét alapítja, különleges tényállást tételez fel, azt, hogy az együk fél az ügylet megkötésének írásbeli elismerését megtagadva az ellenkötlevetet a másik, úgynevezett ..felhívó" fémek nem küldi be, tehát nincs szó átadásban vagy átvételben beállott késedelemről: a hitelező javára szorosan magvarázandó fent hivatkoizott jogszabály elvénél fogva vitás, az a kérdés vájjon a 70. §-ban megállapított elévülési határidő a 4. §. b. pontjának esetében alkalmazást nyerhet-e? Amennyiben mégis iszó lehet arról, hogy a szokások 70. §-ában foglalt elévülési szabályt a 4. §. b. pontja szerint érvényesülhető kárkövetelésre is alkalmazni kell, úgy az csak a 70. §-ban letett előfeltételek figyelembevételével történhet. A 70. §. szerint a szokások 65. §-ának c. pontján alapuló követelését, tehát a kényszerlebonyolításból eredő igény, elenyészik, ha azt a fél szerződésszerű, illetőleg újabb teljesítési határidő (67. §.) lejártát követő 90 nap alatt bíróilag nem érvényesíti. Az az ügylet, amelynek alapján felperes alperessel -zeniben kártérítést követel, a nem vitás tényállás sízeirinl két részletben volt teljesítendő, és pedig úgy, hogy a 300 q tengeriből 150 q 1935. évi november havában, 150 q pedig december havában volt szállítandó, a szerződésszerű határidő tehát november, illetőleg december havában járt le. Ettől számítva pedig, figvelemmel az 1936. évi január hó 2/1. napján megindított keresetre, a 70. §-ban megállapított 90 nap nem telt le. A K) alatti felperesi óváslevél szerint felperes a szoká-ok 4. §-ának b. pontjára való hivatkozással azt közölte alperessel, hogy a kényszereladást október 23-án foganatosítja. Az A) alatti kárszámla értelmeiben a lebonyolítás ezen a napon meg is történt. Feltéve, hogy a szokások 70. §-ában megállapított tényállási elemeket a bíróság kiterje&ztőleg magyarázná, a ÍX> napos elévülési határidő folyását október 23-tól, vagyis attól a naptól kellene számítani, amidőn a felperesi követelés megszülemlett. Ámde ettől a naptól, a kereset beadásának napjáig. 1936. évi január hó 21-ig szintén nem telt el több, mint 90 nap. Alperes elévülési kifogása tehát ez alapon is alaptalannak bizonyult. II. Peres felek egyező előadása alapján megállapított tényállás szerint alperes 1935. évi október hó 16-án küldte vissza felperesnek a D) alatti tevéllel a szerinte helytelenül kiállított kötlevelet és óvással élve azt közöte, hogy az ügyletet úgy tekinti, mintha az meg sem köttetett volna. Erre felperes október 18-án a G) alatti levéllel újabb kötlevélpárt küldött alperesnek. Alperes október 21-én az 1) alatti levél tanúsága szerint fenntartotta azt az állásponját, hogy az ügyletet a maga részéről nem tekinti megkötöttnek, rn^rt felperes a vétel feltételeivel szemben teljesen ellentétesen állította ki a kötlevelet. A bíróság megállapításba szerint azonban, feltéve azt az esetet is, hogy a megállapodással ellenkező feltételeket foglalt a kötlevélbe felperes, alperest az elállás joga nem illette meg. Az áruüzleti szokások 3. §-a értelmében alperesnek joga egyedül az lett volna, hogy a maga részéről vitatott feltételek mellett az ügylei megkötésének írásbeli elismerését követelni s egyben az ilyen a feltételeket tartalmazó kötlevelet felperesnek megküldeni és őt megfelelő tartalmú ellenkötlevél beküldésére felhívni, amennyiben pedig felperes ezt az ellenkötlevelet kellő időben neki be1 nem küldte volna, alperest szintén megillette a jog, hogy a iszokások 4. §-ia értelmébn vagy az ügylet elismerését bírói úton követelje, vagy kényszerlebonyolítást foganatosítson. Nem volt azonban joga ahhoz, hogy a iD) alatti levele értelmében, majd utóbb aiz F alattiban a saját maga által is .jogérvényesen létrejöttnek tekintett ügylettől elálljon, mintha az meg sem köttetett volna. Alperes érdemi védekezése már ez okból is alaptalannak bizonyult. Budapest, 1936. év április hó 6. napján. Politzer Sándor alelnök, a választottbíróság elnöke, Braun Arnold, Davidisobn Hórace tő^sdetanácsosok, választottbírák. <d>r. Kende Ernő jogügyi titkár, s. k. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)