Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 5. szám

L8 TŐZSDEI JOG 5. sz. az 1914 : XLIII. t.-c. 72. §-ának a választott bírósági eljárásra vonatkozó szabályai azonban — (hogy az eredeti határozat a jogügylet felöl készült okiratnak minősülhet) — a tőzsdebírósági eljárásra természetesen ezután sem alkalmazhatók, azért nem lehet figyelembe venni, mert ez a rendelkezés nem az 1875 : XVI. t.-c. 8. §-ára vonatkozik. s arra nem is lehet vonatkoztatni, mert ily vonatkoztatás az 1875 : XVI. t.-c. 8. §-ának hatályon kívül helyezését jelentené, amire a miniszternek törvényes felhatalmazása sem volt. Ezek alapján a kir. közigazgatási bíróság álláspontja az, hogy az 1875 : XVI. t.-c. 8. §-a a kérdéses időben hatályban volt és alkalmazható. II. Ennek figyelembe vételével is azonban panaszosnak illeték jár vissza. Mert az említett 1875 : XVI. t.-c. 8. §-a értelmében a jogügyleti illeték az ügylet értékére tekintettel jár. A keresetben foglaltak szerint panaszos 150 q terményre kötött vételi ügyletet rnétermázsánként 21 P árban. A jogügylet értéke tehát 3150 P s az ez után járó vételi illeték 94 P 50 fül. a 20% rendkívüli illeték-pótlék pedig 9 P 90 fill., vagyis összesen 113 P 40 f. terhelte panaszost jogügyleti illeték címén. Ezzel szemben lerótt 118 P 80 fill. jogügyleti bélyegilletéket és így visszajár 5 P 40 fillér. Azt a panaszbeli állítást, hogy a jogügylet f eltételesen mentes kereskedelmi levélben volt foglalva, a kir. közigazgatási bíróság nem vette figyelembe, mert panaszos a per során erről említést se tett, arra nem hivatkozott, a levelet be nem mutatta, s azért az ítélet tekintendő a jogügyletről kiállított okiratnak, az ingóvételi szerződés pedig csak okirat kiállítása esetében esik bélyegilleték alá, amiből folyólag a fenti összegű illeték követelése jogos. A bíróság ennek a határozatnak két pél danvát a székesfővárosi m. kir. pénzügyigazgatóságnak foganatosítás végett, azzal a meghagyással adja ki, hogy az egyik példányt a panaszosnak kézbesíttesse. iKelt Budapesten, a magyar királyi közigazgatási bíróságnak 1936. évi március hónap 27. napján tartott üléséből. Dr. Székács Aladár s. k. tanácsvezető, dr. Bodó Farkas s, k. előadó. JOGGYAKORLAT Anyagi jog 23. Az árúüzleti szokások nem rendelkeznek abban a kérdésben, hogy a 8-as számú búzatakarmánylisztnek minő keményítőértéket kell tartalmaznia. Ennekfolytán az eladó a szokások jelenlegi szabályai alapján kialakult gyakorlat értelmében — hacsak a felek nem állapodtak meg másképpen —, csupán azért felel, hogy a szállított 8-as számú búzatakarmányliszt a lisztjellegmegállapító bizottság által megállapított tőzsdei lisztjellegmintával külső ismérvek tekintetében megegyezik. Annál kevésbé lehetett az adott esetben vélelmezni, hogy a felek szándéka a keményítőérték szavatolására irányult, mert alperes a felperestől vásárolt takarmánylisztet „Weiser-táblázat szerint" külön kikötés mellett adta tovább, ő azonban külön kikötés nélkül vásárolta azt felperestől. 74/1936. V. B. Indokok. A kereseti előadás szerint felperes alperesnek 215 zsák 8-as búzatakarmánvlisztet .szállított az iF/l alatti köthvéllel 14 P 75 filléres egységáron. Alperes 76.14 P vételárral adós maradt, ami miatt ebben a tőkében és annak járulékaiban kérte felperes alperest marasztalni. Alperes a kereset elutasítását kérte. Állítottta. hogy a levonás jogos volt. Előadta, hogy az F/l alatti kötlevél feltételei szerint vásárolt 750 zsák 8-as számú búzatakarniánvliszt egy részét az X bérgazdaságnak adta el. Az X bérgazdaság ezt az árut kifogásolta, mert annak keményítőértéke nem felelt meg az úgynevezett Weiserféle táblázatnak. A felpere? által szállított búzatakarmányliszt keményítőértéke csak 66 kg volt, minek folytán a IWeLaör-féle táblázatnak megfelelő 72 k,í keményítőértékig mutatkozó különbözettel, vagyis 181.85 pengővel és a költségekkel, összesen 199.50 pengővel alp.rest a borgazdaság megterhelte. 1935 évi december hó 10-i levelében alperes azt közölte felperessel, hogy ezt az összeget reáháritja. Felperes december hó 11-i keletű levelében a minőségi kifogást és a kártérítési igényt, minit jogtalant visszautasította. 1936 évi január hó 10-én alperes az írta felperesnek, hogy a 199.50 P terhelés .helyett 5.7% különbözetnek megfelelően 128.68 P-vel terheli, amihez vizsgálati költség és expertizköltség címén 13.60 P, Állatélettani állomás költsége címén pedig 10 P járul, úgy. hogy összes követelése 152.28 P. Január 22-én alperesnek sikerült elintéznie, hogy az X bérgazldaság ennek a kövei lésnek a Felet elengedte, minekfolytán most már csak 76.14 P-t követelt felperestől, ez az összeg, amelyet ia vételárból 'levonásba helyezett. Előadta, ihogy felperessel megállapodott, hogy a bíróság elé csak azt az egy kérdést viszik, hogy annak folytán, hogy az expertizbizottság a Weiisierféle táblázat alapján 5.7% értékkevesbletet állapított meg, ezt az értékkevesbletet felperes viselni tartozik-e. avagy sem; a megállapodás szerint felperes nem emel alaki kifogást a mintavétel helyessége, az áru azonossága és a kifogás elkésettsége tekintetében. Felperes perbeli álláspontjának lényege az volt, hogy a takarmányliszt a tőzsdei szokások szerint adatott el, ezek értelmében pedig, minthogy a szállott áru minősége megfelel a tőzsdei típusnak, az áru keményítőértékéért az eladó nem felel. Az