Tőzsdei jog, 1935 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 1. szám

TŐZSDEI JOG 1. szám többnyire a felek kiszámításaiban előálló nézeteltérések megszüntetéséről. A m. kir. minisztérium 1930:3300/M. E. sz. az 1930.XXII. t.-c. életbeléptetése és végrehajtása tárgyában kiadott rendeletének a törvény III. fejezetének végrehajtására vonatkozó rendelkezései között elhelyezett 115. §-ának (2) bekezdése szerint a járásbíróság által a szóbanforgó eljárás során meghozott végzés csupán annak a megállapítását tartalmazza, hogy a bírói kiszámítás szerint mekkora a vételár, illetőleg mennyi az átadandó termény mennyisége. Kötelezést a végzés a költség viselésének kérdésében sem tartalmazhat. Ezen szakasz (3) bekezdése szerint pedig a végzésben foglalt megállapításnak a hatálya az, hogy azt a felet, aki a végzésben foglalt megállapításnak megfelelően teljesít, mindaddig, amíg a bíróság a perben máskép nem határoz, úgy kell tekinteni, hogy ami a vételár összegének, illetőleg az átadandó termény mennyiségének kiszámítását illeti, szerződésszerűen teljesített. Mindezeikből nyilvánvaló, hogy az 1930:XXII. t.-c. 37. §-ában szabályozott nem peres eljárás nem jogkérdések eldöntését, hanem kizárólag annak a kérdésnek a rendezését célozza, hogy a vevő mennyi vételárat tartozik fizetni, illetőleg az eladó mennyi terményt tartozik szállítani a termény árának emelkedése következtében és pedig ennek a kérdésnek is csak a per eldöntéséig való, tehát időleges, átmeneti rendezését és így egyáltalán nem bír befolyással a viták elintézésére fenntartott bírói útra, jelen esetben tehát arra, hogy a perben az A) alatti kötlevélben szabályszerűen kikötött tőzsdebíróság járjon el. 2 A Pp. 180. §-ánaik 2. pontjára alapított pergátló kifogásra vonatkozólag a bíróság előrebocsájtja, hogy az 1881 :LIX. t.-c. 95. §-a szerint a tőzsdebíróság azon ügyekben nem járhat el, amelyek a polgári bíróság által már érdemileg elintéztettek, vagy előtte még folyamatban vannak. Ugyanezen törvény 96. §-a szerint pedig a tőzsdebíróság ítéletei ellen felfolyamodásnak van helye az a)—f) alatt felsorolt alaki sérelmek miatt, amelyek között azonban nem szerepel az, hogy a pert más hatósági eljárásnaik kellett volna megelőznie. Szigorúan véve tehát az idézett törvény 95. és 96. §-ai értelmében a Pp. 180. §-ának 2. pontjára alapított pergátló kifogásnak a tőzsdebíróság előtti eljárásban egyáltalán nem volna helye. Ettől eltekintve azonban ezen pergátló kifogás csak akkor volna alapos, ha az 1930:XXII. t.-c. 37. §-ában szabályozott eljárás kötelező volna. Ezen eljárás azonban az említett 37. §-ból és a 3300/1930 M. E. sz. rendelet 109. és azt követő §§-aiból kitűnőleg nem ikötelező, hanem csupán a felek valamelyikének kérelmére folytatandó le. Ennélfogva ezen eljárás nem olyan, amelynek a polgári pert szükségképen meg kell előznie és így a Pp. 180. §-ának 2. pontjára alapított pergátló kifogás sem helytálló. A kifejtettek alapján a rendelkező rész szerint kellett határozni. Budapest, 1934. VIII. 3. Nagy Andor, Braun Arnold, Dános Ármin tőzsdetanácsosok, vál. bírák, dr. Engel György, jogügyi titkár. I/b. A budapesti kir. ítélőtábla végzése: A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak nem ad helyet. Indokok: Az 1930. évi XXII. t.-c. III. fejezetében megállapított esetekben előírt és a 37. §-ban szabályozott nem peres eljárás csupán a felek valamelyikének kérelmére indulhat meg ama kir. járásbíróság előtt, amelynek területén a teljesítés helye van. Ennek folytán nem olyan eljárás, amelynek a polgári pert szükségképpen meg kell előznie, illetve amely a peres eljárás kizárásával a felek közti viták végleges eldöntését a teljesítés helye szerint illetékes kir. járásbíróság hatáskörébe utalná. Ennek az álláspontnak helyességét támogatja a 3300/1930. M. E. számú rendelet 115. § utolsó bekezdésének ama intézkedése is, hogy a végzésbein foglalt megállapításnak a hatálya az, hogy azt a felet, aki a végzésben foglalt megállapodásnak megfelelően teljesít, mindaddig, amíg a bíróság perben máskép nem határoz, úgy kell tekinteni, hogy ami a vételár összegének, illetőleg az átadandó termény mennyiségének kiszámítását illeti, szerződésszerűen teljesített. Következőleg eme eljárás mellőzése miatt a Pp. 180. § 2. illetve 3. pontja alapján pergátló kifogás alappal nem is emelhető. Ezért a kir. Ítélőtábla az alperes 1881. évi LIX. t.-c. 96. § a) pontjára alapított felfolyamodásnak helyet sem adhatott. Budapest, 1934. évi október hó 3. napján. Külley Viktor s. k. kir. ítélőtáblai tanácselnök, dr. Csiky Károly s. k. kir. Ítélőtáblai bíró, előadó, dr. Csalay Béla s. k. kir. ítélőtáblai bíró. II. Már kepében levő, tehát learatott terménynek néhány órával a cséplés megkezdése előtt a piaci árnak megfelelő áron rövid szállítási határidővel történt eladása, ha a termelő nem volt szőrűit helyzetben, nem vonható az 1930:XXII. t.-c. 36. §-a alá akkor sem, ha az ügylet a termelési év július hó 1. napja előtt jött létre, még pedig sem a törvény betűszerinti értelme szerint, mert ilyen esetben nem történt „előre" eladás, sem a törvény célját tekintve, mert az csak arra irányult, hogy az ű. n. zölduzsora ellen nyújtson a gazdának bizonyos védelmet. ítélet: A bíróság arra kötelezi alperest, hogy fizessen felperesnek 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhével 1128.50 aranypengő tőkét, ennek 1934 július hó 10. napjától járó évi 6%-os kamatait, a kereseti költségnek 80 aranypengőt kitevő részét, 140 aranypengő ügyvédi munkadíjat és a felperes által a tőzsde pénztárába nyomban, különbeni végrehajtás terhével befizetendő 90 aranypengő tőzsdei ítéleti illetéknek 60 aranypengőt kitevő részét. Felperest leszállított keresetének ezt meghaladó részével a bíróság elutasítja. Felperesi ügyvéd moinkadíját saját ügyfele irányában 194 aranypengőben, alperesi üyvédét pedig 124 aranypengőben állapítja meg a bíróság. Indokok: A tárgyaláson kiigazított kereseti előadás szerint felperes alperestől 1934 június hó 14-én az A) alatti kötlevél szerint cca. 60—80 mm, a Jeepében megtekintett és minőségileg megfelelőnek talált biborheremagot vásárolt, ab Osztopán állomás, 1934 június havában szállítandólag és alperesnek a vételárra 500 pengő előleget adott. Amikor felperes megbízottja 1934 július 5-én Osztopán állomáson az átvétel végett megjelent, alperes két tanú előtt kijelentette, hogy a szállítást megtagadja és csupán az 500 pengő előlegnek az időközben emelkedett árak alapján megfelelő