Tőzsdei jog, 1935 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 1. szám

1. szám TŐZSDEI JOG s mennyiségű árut hajlandó átadni. Felperes alperesnek ezen jogtalan eljárása ellen a helyszínen megbízottja útján, majd ugyanezen a napon ajánlott levélben is óvást emelt, közölvén alperessel, hogy szerződésellenes magatartása folytán a következő napon terhére fedezni fogja magát. A fedezés 1934 július 6-án, 91 pengős mázsánkénti áron meg is történt. Felperes kérte alperest arra kötelezni, hogy 60 mm biborheremag után a fentiek szerint mutatkozó 2190 pengő árkülönbözetet és 54.60 pengő 1%-os ügynöki jutalékot, valamint az alperesnek megküldött, de alperes által vissza nem adott 70 dnb zsák 70 pengőt kitevő ellenértékét, összesen tehát 2314.60 pengőt és járulékait neki megfizesse. Utóbb az érdemleges tárgyalás során, minthogy alperes azt állította, hogy összesen csupán 29 mm biborheremagja termett és miután a bíróság erre vonatkozólag bizonyítást rendelt el, jogfenntartással leszállította keresetét az ezen 29 mm után járó árkülönbözetre, 1058.50 pengőre, a megfelelő 1%-os ügynöki jutalékra, 26.39 pengőre és a 70 zsák ellenértékét tevő 70 pengőre, összesen tehát 1154.89 pengő tökére és járulékaira. Alperes kérte felperest keresetével, illetve leszállított keresetével elutasítani és a perköltségek viselésére kötelezni. Elsősorban azzal védekezett, hogy a peresített ügylet az 1930:XXII. t.-c. III. fejezetének rendelkezései alá esik és hogy ő a törvénynek az ezen fejezetben elhelyezett 36. §-a értelmében jogosan járt el akkor, amikor — állítása szeiint — először azt követelte felperestől, hogy a magasabb ár szerint számított vételárat fizesse meg neki és csak miután felperes erre nem volt hajlandó, ajánlotta fel azt, hogy a kapott előlegnek és kamatainaik megfelelő mennyiségű árut szállít le. Minthogy felperes ezen, a törvénynek megfelelő ajánlatot sem fogadta el, nem követelhet alperestől kártérítést. Felperes ezzel szemben azt vitatta, hogy a szóbanforgó ügylet nem esik az 1930:XXII. t.-c. III. fejezetének rendelkezései alá. A bíróságnak, mielőtt alperes egyéb védekezésével foglalkozott volna, elsősorban ezt a vitás kérdést kellett eldöntenie. A bíróság megállapította, hogy az 1930:XXII. t.-c. III. fejezeténeik rendelkezései a peresített ügyletre nem vonatkoznak. A törvényjavaslat miniszteri indokolása szerint a javaslat szóbanforgó III. fejezete azoknak a visszaéléseknek igyekszik gátat vetni, amelyek zölduzsora néven ismeretesek. Kifejti a javaslat, hogy a gazdára az évnek legnehezebb időszaka az új termés betakarítása előtti idő, amikor az előző gazdasági évben termett értékesíthető terményeiből már rendszerint kifogyott, a folyó gazdasági évből értékesíthető terménye pedig még nincs, ezzel szemben a gazdálkodással járó kiadások éppen ebben az évszakban a legmagasabbak. A gazdának ebből a szorúlt helyzetéből táplálkozik a zölduzsora, amely a még zölden álló termésből majd betakarítható gabona előre megvásárlásának, tehát adásvételi ügyletnek a formájába burkolódzik. A hitelt nyújtó olcsó áron előre megveszi a gazda termését, vagy termésének meghatározott részét, s a vételárat vagy annak egy részét előre kifizeti. Az adott esetben azonban alperes nem még zölden álló, hanem már kepében lévő, tehát learatott terményt adott el, még pedig — a keresetleszállítás előt, az alperesi termés mennyiségérc vonatkozólag kihallgatott Pratscher Lajos tanú vallomása szerint — néhány órával a cséplés megkezdése előtt, tehát nem olyan időpontban, amikor a folyó gazdasági évből értékesíthető terménye még nem volt, továbbá nem olcsó áron, hanem a szerzödéskötéskori piaci árnak megfelelő áron adta el terményét és végül nyilvánvalóan nem volt szorult helyzetben, mert a vételárnak csak igen jelentéktelen kb. 13%-át kitevő részét vette fel előlegül. A peresített ügylet tehát nem tartozik azon ügyletek közé, amelyekre vonatkozólag a törvény a javaslat miniszteri indokolásából kitűnő célja szerint a gazdának bizonyos védelmet kíván nyújtani. De nem vonatkozik ez a védelem a peresített ügyletre a törvény betűszerinti értelme szerint sem. A 36. §, amelyre alpieres ezen védekezését alapította, arra az esetre vonatkozik, ha a gazda terményét a termelési év június hó 1. napja előtt előre eladta. A fentiekből nyilvánvaló, hogy az „előre eladott"' kifejezés a még zölden álló, nem pedig a már learatott, kepében levő terménynek közvetlenül a cséplés megkezdése előtt, rövid — két hetes — szállítási határidővel való eladására vonatkozik. A peresített ügylet tehát nem ú. n. zöldhitelügylet, ihanem egyszerű adásvételi ügylet volt és így alperes eljárása nem volt jogosult. A bíróság szükségesnqk tartja megjegyezni, hogy a most kifejtettek a pergátló kifogások tárgyában meghozott végzés indokait alátámasztják, illetve kiegészítik. További védekezése alperesnek az volt, hogy felperes azért sem követelhet tőle semmit, mert az ügylettől elállott. Az elállást abban látja alperes, hogy felperes megbízottja, a Pratscher és Borbély cég útján az 500 pengő vételárelőleget a július 5-én történtek után minden jogfenntartás nélkül visszavette. Felperes ezzel szemben rámutatott arra, hogy akkor, amikor alperes az 500 pengőt visszafizette, a jelen per már folyamatban volt. A keresetben ezen 500 pengő csak azért nem szerepel, mert a kereset benyújtásakor felperes még nem tudta, hogy alperes ezt az összeget visszafizette-e, vagy sem és az utóbbi esetben módjában állott volna keresetét a tárgyaláson felemelni. Alperes álláspontja alaptalan. Az előlegnek a nem teljesítés miatti óvás felvétele, a fedezeti vételre vonatkozó értesítés megküldése és a per megindítása után — bár minden jogfenntartás nélkül — történt visszavétele magában véve az ügylettől való elállásnak nem tekinthető, különösen, mert ebben az időpontban már teljesen nyilvánvaló volt, hogy ez az előleg felperesnek visszajár. Felhozta alperes azt is, hogy felperes nem emelt szabályszerű óvást, mert a D) alatti óváslevelet — amelyet (ugyan alperes kézhez vett — nem küldte ajánlva. Eltekintve attól, hogy alperes utóbb ezzel ellentétben azt állította, hogy ezen óváslevél ajánlva érkezett, ez a védekezés sem volt helytálló, mert a kikötött szokványok a 65. § c) illetve d) pontján alapuló követelés érvényesítését kizárólag ahhoz a feltételhez kötik, hogy