Tőzsdei jog, 1935 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 11. szám

I. éwfolyam 11. szám Megjelenik minden hő elején Budapest, 1935 december 2 TŐZSDEI JOG A KERESKEDELMI JOG MELLÉKLETE Felelős szerkesztői D R. MÓRA ZOLTÁ N tőzsdei h. főtitkár. A Tőzsdei Jog előfizetési ára a Tőzsdei Hirdetmények Tára és a Tőzsdei Árjegyzőlap előfizetői részére egész évre 2.— P, mások számára egébz évre 3.— P A „Tőzsdei Jog"-ot érintő megkeresések „Tőzsdei Jog" Tőzsdepalota III. emelet címre küldendők JOGGYAKORLAT Anyagi jog 38. A meghitelezés módja. Elállás a meghitelezés szabálytalansága miatt. Elállás után nem lehet a meghitelezés szabálytalanságát orvosolni. 53/1395. VB. ítélet indokolás. A bíróság a becsatolt levelezés, a felek előadása és az X. bank átiratai alapján a következő tényállást állapította meg*: Felperes felhívása ifolytán alperes 1935. január 4-én iközölte, htogy a 300 q napraforgópogácsa ára 3450 P, amelyből levonandó lesz a 12/c díjszabás alapján a Nyirábrány—Hatvan! közti fuvardíj fejében 549 P, határvámkezelés címén 26 P, összesen tehát 575 P, úgy, hogy a meghitelezendő összeg 2875 P-t tesz ki. Erre felperes alperest még azin-ap az X banknál akként hit térte meg; hogy a fuvarlevélmásolat ellenében fizeti'esség ki alperesnek a kötlevélben megállapított q-kénti 11 P 50 filléres vé= telár; ebből azonban a bank vonja le a feladási állomástól Hatvan állomásig felmerülő vasúti fuvardíjat, mérlegdíjat és kövezetvámot. Az alperes január 5-iki azon közlése folytán, hogy az akreditíva nem visszavonhatatlan; továbbá; hogy az adott formában gyakorlatilag keresztülviihetetlen, mert az árú a külföldi állomásról megszakítás nélkül szállíttatván Hatvanba; nem esik magyar állomáson kezelés alá, felperes január 7-én a megbízást visszavonhatatlanná alakította át; de még mindig megmaradt amellett, hogy az alperes ligazoltaissa a fuvarlevélmásolaton a fuvardíjat, mérlegdíjat és kövezetvámot, hogy azt a bank levonhassa. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy ez az akreditálás gyakorlatilag tényleg keresztülvilfoeteüen volt, mert alperes olyan fuvarlevélmásolatot, amelyen a fuvardíj összegsizerűleg pontosan meg volna jelölve, beszerezni inem tudott, de ha tudott volna is, miután a rendelteiési állomás a fuvardíjon változtatást eszközölhet, a meghitelezés alkalmával a banknál vita merülhetett volna fel a fuvardíj összege tekintetében, de különbem is a bank csak egy meghatározott fix összeg kifizetésére vállalkozhatik és vállalkozik, nem pedig fuvardíjak, kövezetvám és egyéb ilyen tételek kiszámítására s ezek levonása után fennmaradó fzetésre. Megállapítja tehát a bíróság, hogy sem a január 4-iki első; sem a második január 7-iki akreditíva sem volt szabályszerű. Ugylát•szik maga a felperes is érezte ezt, mert 1935. január 9-én értesítette az alperest, hogy a Banknál intézkedett, hogy az akreditálás akként változtassák meg, hogy a szállítmány értékéből fuvardíj, kövezetvám címén végre egy fix összeg, de még mindig nem az alperes által január 4-én előírt 575 P, hanem 720 P vonassák le, azt állítván, hogy az államvasútaknái meggyőződött, hogy a fuvardíj nem az alperes által vitatott 575 Pi, hanem 720 PA tesz ki. A bíróság nem bocsátkozik ehelyütt annak a jogi méltatásába, hogy a fuvardíj összegszerűsége tekintetében melyik peres félnek az állásponja helyes, nevezetesen, hogy a kérdésies napradorgópogácsánájí a kedvezményes 12/c avagy a rendes 10. díjszabás alkalmazandó-e vagy sem, s hogy ennek alapján a szállítmány ellenértékéből alperes kívánságának megfeleiőleg 575 avagy a felperes álláspontjának megfeldlőleg 720 P voilt=e jogosan levonható. Mert iha >a felperesnek volna is igaza és ha a vételárból fuvardíj címén 720 P-t vonha'-ott volna is le jogoisan, akkor sem tett eleget akreditálási köteinezettségének, amennyiben az első két gyakorlatilag keresztülvihetieíliem akredliitálások után, a most már gyakoniatilag keresztülvihető' harmadik meghii'elezósről január 9=én felperes alperest értesítette ugyan és a Bank átirata szerint ilyen ikányú intézkedést aznap a Banknál tett is, azonban a Bank központja erről az újabb akreditálásról alperest levéliieg egyáltalában nem értesítette, ennek következtében alperes figyelemmel arra is, hogy felperes már ja= nuár 7-én közölte, hogy ha alperes az árut január 10-ig nem adja fel, úgy az ügylettől mindlen kártérítés nélkül eláll, az akreditálás szabálytalansága miatt 1935. évi január 10-ón jogosan állhatott el az ügylettől, miért is felperesnek kártérítéssel nem 'tartozik. Feiiperes érzevén, hogy az akreditáláisok tekintetében az eddig tett háromrendbeli intézkedése sízabály'alan, 1935. január 14-én most már akként initézkedlett a banknál^ hogy; alperesnek járó vételárból csupán 575 P vonassék le, szóval annyi, amiennyit az alperes eredetileg kivánt. Ezt a szabályszerű és az alperes kívánságának mindenben megfelelő, most már negyedízben megváltoztatott meghitelezést azonban az alperes mint elkésetett nem volt köteles figyelembe venni, hiszen ez már az ügyltettőii való ellátása után tör(ént. Mindezeknél fogva felperest keresetével elutasítana, egyben minit (pervesztest a felmerült