Tőzsdei jog, 1935 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 8. szám

8. sz. TŐZSDEI JOG 31 szállítani. Igaz ugyan, hogy az alperes irodája által kiállított kötlevélből ez az ügyleti feltétel kimaradt, alperes azonban július 22-én a 2) alatt catolt levélben, hivatkozással a telefoni megálla podásra, arra kérte felperest, hogy a kötlevelet ilyen értelemben módosítsa. Utalt arra is, 'hogy a felek közötti koráhbi összeköttetés során külön kikötés nélkül is felperes, akinek üzleti telepe Orosházán van, mindig Orosházáról, vagy annak környékéről szármzó tengerit adott át neki. A telefoni megállapodás tényének az igazolására bizonyítást kért elrendelni. Felperes tagadta, hogy az 1934 évi július 22-i keletű .alperesi levelet megkapta. A bíróság a bizonyítást mellőzte. Jogszabály az, hogy az írásbeli megállapodást megelőzőleg létesített szóbeli kikötések, amennyiben azok az írásbeli megegyezésben foglaltakkal ellentétesek, figyelembe nem vehetők és bizonyítás tárgyává nem lehet azokat tenni. A kereset alapjául iszolgáló kötk-vélben kiköttettek a budapesti áru- és értéktőzsde áruüzleti szokásai. A kötlevél szerint paritásos állomás megjelölésével létesült a felek között a vételi ügylet. Az ügyleti feltétel gyanánt szereplő áruüzleti szokások 35. §-a értelmében az ilyen kikötés esetén szállítható bármely 'Származású áru. Az az állítólagos megállapodás tehát, hogy felpere'- Orosházáról, vagy annak környékéről volt köteles szállítani, a kötlevéllel és az ügylet feltételeivel <'7ek szerint ellentétes. A bíróság nem vette figyelembe alperesnek azt az állítását sem, hogy 1934. évi július hó 22-én a 7. alatti levélben utalással a szóbeli megállapodásra, felhívta felperest, hogy a kötlevélnek a szövegét javítsa ki. Felperes tagadta, hogy a 2. alatti levelet megkapta. A tényállás szerint a 2. alatti levélre alpereshez felperestől válasz nem érkezett. Ez a tény megerősíti azt a felperesi állítást, hogy a 2. alattit nem vette kézhez. A bíróság megállapítása szerint, amennyiben alperes az Írásban leszögezett ügyleti feltételek módosítását kivánta volna, a legelemibb kereskedői gondosság betartása mellett a 2. alatti levélben foglaltak megerősítését felperesnél szorgalmazni tartozott: alperes azonban ezt elmulasztotta. Alperes egyébként a tényállás szerint, bár utóbb felperes kifejezetten megtagadta, hogy Orosházáról és Orosháza környékéről fog felperesnek árút szállítani és tényleg dunántúli állomásról szállított, ezt a szállítást mégis elfogadta, felperes irányában komoly jogfenntartással sem élt, és az 1934. évi december hó 11-i keletű 9. alatti csatolt levelében a felek közötti vitás kérdést szóvá tevén, esupán azt közölte felperessel, hogy fenntartja magának a jogot, hogy a felek álláspontja közötti különbözetre visszatérjen, nem beszélt azonban arról, hogy a dunántúli és az orosházai tengeri között mutatkozó érték, vagy árdifferencia megtérítéséhez ragaszkodik. Végű! megállapította a bíróság azt is, hogy az a körülmény, hogy felperes orosházai kereskedő és hogy más esetekben alperesnek orosházi származású tengerit szállított, nem jogosította fel alperest arra, hogy a kötlevélben foglalt világos kikötés ellenére felperestől ilyen árúnak az átadását követelje. Alperesnek az az eljárása tehát, hogy a vételárból 1000 pengőt levonásba helyezett, amelynek összegszerűségét a bíróság egyébként sem látta igazolva, jogtalan volt. Nem ítélte meg a bíróság felperes javára a fe' számított 23 pengő 36 fillér telefon-, sürgönyés portóköltséget, mert ezek oly rezsiköltségek, amelyek az ellenfélre nem háríthatók át, de a késedelmes fizetéssel felmerült teljes kára felperesnek megtérül azáltal, hogy a bíróság alperest a tőke után kamatok fizetésére is köteezte. Mindez alapon marasztalta a bíróság alperest 1000 pengő tőkében, annak kamataiban és túlnyomó pervesztessége folytán az okozott költségek viselésébenBudapest, 1935. évi március hó 11. napján. Politzer Sándor a tőzsde alelnöke, a választott bíróság elnöke, s. k., Bimig Gyula, Braun Arnold választott birák s. k., dr. Kende Ernő s. k-, jogügyi titkár. 32. Ha az ügylet a felek között létrejött, pusztán abból az okból, hogy az egyik fél által elküldött kötlevélpéldányt a másik fél illetéktelenül módosította, nem illeti meg a szembenálló felet az elállás joga. Ily esetben a vevőnek előbb meg kell kísérelni az eltérés tisztázását. 137/1935. Indokok: A kereseti előadás szerint alperes eladott felperesnek 1935. évi február hó 5. napján 300 m tengerit 100 kg-ként 12 pengevételáron azzal, hogy az árúból 150 m február, 150 m március hónapban szállítandó. Alperes 1935- évi február hó 9-én kézhezvett levelében azt közölte felperessel, hogy teljesíteni nem fog, emiatt felperes fedezeti vételt foganatosított és a felmerüli árkülönbözet és 'egyéb kiadásai címén az A) alattiban foglalt részletezés szerint 174 pengő 0'2 fillér tőkében és ennek járulékaiban kérte alperest marasztalni. Alperes a kereset elutasítását kérte, állította, hogy az ügylettől való elállásra jogos oka volt. A felperes nevében eljáró ügynök ugyanis oly értelemben létesítette az ügyletet alperessel és így állította ki a kötjegyet is, hogy az árú az eladó választásában szállítandó. Ennek ellenére felperes a neki beküldött kötlevélpéldányt kiigazította, azt irván abba bele, hogy a vevő választásában történik a szállítás. Miután alperes a kijavított kötlevelet megkapta, február hó 8-án az 5. alatt csatolt levélben ez ellen tiltakozott és közölte felperessel, hogy nem áll módjában új feltételekkel új ügyletet kötni és ezért óvás kapcsán kijelentette, hogy a felek között ügylet nem jött létre. Kifogásolta a fedezeti vétel foganatosításának jogosságát, különösen azt, hogy a fedezeti vétel csak február hó 11-én történt: szerinte, amennyiben ehhez felperesnek joga volt, a fedezeti vételt február hó 9-én tartozott eszközölni felperes; állította, hogy a február 9-i piaci árak figyelembevételével árkülönbözet nem mutatkozott. Kifogásolta a felperes által felszámított költségek és jutalékok jogosságát. A biiósíg megállapította, hogy alperest nem illette meg a jog, hogy február hó 8-án, miután felperestől a kijavított kötlevelet megkapta, azt közölje az utóbbival, hogy az ügyletet nem fogja teljesíteni. Eltekintve attól, hogy a felperes által foganatosított módosítás a körlevélen önmagábanvéve nem olyan, hogy errevaló tekintettel alperes, ha őt komoly teljesítési szándék vezeti, az ügylet teljesítését megtagadhatta volna, alperes mindenesetre köteles lett volna a helybenlakó, az ügyletet közvetítő ügynökhöz fordulni felviágosítás végett, sőt szükség esetére ebben a kérdésben telefonon vagy sürgönyileg magát alperest is megkeresni. Alperes ezt nem tette. Eljárása a bíróság