Tőzsdei jog, 1935 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 7. szám

7. sz. TŐZSDEI JOG 27 lehetetlenülésre vonatkozóan fennálló szabályok sízerunt reá nem hárítható, s hogy viszont a felperes a dollár árfolyamesésére való tekintettel méltánytalan nyereséghez jutna. A gazdasági viszonyokban bekövelkezett rendkívüli változások ugyanis nem magukban véve, hanem csak akkor vonják maguk után a felek szerződési kötelezettségeinek módosítását, vagy megszűntét, ha a szerződésből folyóan az egyik fél nem várt aránytalan nyereségre tenne szert, a másik fél pedig ugyanígy veszteséget szenvedne, ez >az eset pedig itt nem forog fenn. A felperes ugyanis a dollár még nem csökkent értékének megfelelő pénzösszegben folyósította a kölcsönt az alperes részére, tehát semmi nem remélt nyereségről nem lehet szó részéről akkor, ha az ennek megfelelő össizeget visszakapja, viszont nem volna méltányos, hogy az alperes éppen saját késedelméből, tehát jogellenes magatartásából folyóan jutna abba a helyzetbe, hogy tartozását kisebb pengőösszeggel fizesse vissza, mint amelyben azt kapta. C. VII. 3386—1934. Zsitvay. 1935. Hl. 28. 27. Nem tekinthető a választási jogtól való eltérésnek, ha valaki, aki késedelem esetére exekuciót helyezett kilátásba, utóbb abstrakt árkülönbözetet követel. 202/1934. V. B. A bíróság a felmutatott levelezés és a felek előadása alapján tényként állapította meg, hogy a felperes által alperesnek eladott áru 1933 november második felében, tehát a kötlevélben kikötött időben már Bécsben volt, és felperes be is mutatta alperesnek a feladóvevényt, de alperes nem fizetett. Felperes a fizetési határidőt többízben meghosszabbította, még pedig utoljára az alperes kérelmének megfelelöleg 1933. december 18-ig. Tényként állapíttatott továbbá meg, hogy felperes 1933 december 13-án értesítette az alperest, hogy amennyiben 1933. december 18-ig a vételárat meg nem fizeti, úgy felperes az árút az alperes terhére exekutálni fogja. Való az, hogy felperes a késedelem esetére az üzleti szokásokban előírt következmények tekintetében választási jogát gyakorolta, az is való, hogy miként a budapesti áruüzleti szokások szerint, épúgy a bécsi áruüzleti szokások szerint is, aki a késedelem következményei tekintetében a szokványokban felsorolt jogok közül választott, az választási jogától többé el nem térhet, de a jelen esetben ilyen eltérés nem is történt, mert azt az eljárást, hogy felperes exekutálást helyezett kilátásba, és utóbbi mégis napi ár alapján mutatkozó árkülönbözetet igényelt, a bíróság nem minősítette a korábbi választási jogtól való eltérésnek. Budapest, 1935. évi május hó 31. napján. Schwarz Jakab, Steiner Marcel, Weiss János választott bírák, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 28. Keserű liszt szállítása folytán előálló kár szabad mérlegeléssel való megállapítása. 135/1935. V. B. Minthogy alperes nem vonta kétségbe azt a kereseti állítást, hogy az a liszt, amelyet alperes felperesnek szállított, keserű volt s az áru azonosságát kifejezetten elismerte és minthogy maga is arra az álláspontra helyezkedett, hogy felperes bizonyos kárösszeg megtérítését tőle a szerződésellenes áru szállítása miatt követelni jogosítva van, így követelheti annak a kárának a megtérítését, amely azáltal merült fel, hogy egyes vevőinek a kenyér vételárát felperes visszafizetni tartozott: a bíróság a kereseti követelés jogalapjával szemben megemelt alperesi védekezést alaptalannak minősítette. Nem vette figyelembe a bíróság azt az alperesi állítást sem, hogy felperesnek módjában lett volna a szenvedett kárát elhárítani azáltal, hogy a liszt felsütése előtt megállapítja a liszt minőségét, mert a C) alatt csatolt vegyelemzési bizonylat szerint a lisztnek a szaga rendes volt, annak mikroszkopikus lelete sem mutatott rendellenes képet, úgv hogy felperes a rendes kereskedő gondosságának betartása mellett jogosult volt a lisztet péküzemében felhasználni. Minthogy alperes a felperes által felszámított kár összegszerűségét tagadta, a bíróságnak az összegszerűség kérdésével kellett foglalkoznia. Felperes kárának mennyisége igazolása végett az egyes vevői tanúkihallgatását kérte elrendeni és becsatolta ebben a kérdésben a D) és az E) alatti bizonylatokat. A bíróság megállapítása szerint a tanubizonyítás eredményt előreláthatólag nem igért, mert az egyes vevők vallomása alapján nem lehet megnyugtató módon megállapítani annak a kárnak a nagyságát, amelyet a keresetben felperes olymódon írt körül, hogy alperes rossz szállítmányával az ő üzletét tönkretette. A bíróság emiatt mellőzvén a tanubizonyítást, az 1911. évi I. t.-c. 271. §-a alapján a perben előadott minden körülmény figyelembevételével, mérlegelve különösen azt, hogy egy hibás lisztszállítmány, illetőleg egy rosszul sikerült sütés következtében a mai viszonyok mellett minő kár érhette felperest, legjobb belátása szerint felperesnek a kárát összesen 300 pengőben állapította meg és ennek a tőkének, valamint a kamatoknak megfizetésére kötelezte alperest. Tekintettel arra, hogy alperes a jogalap kérdésében pervesztes lett és a megítélt kártérítési öszszeg bírói megállapítástól függött, alperest az 1911. évi I. t.-c. 426. §-a alapján a költségek túlnyomórészének viselésében is elmarasztalta. Budapest, 1935. évi március hó 7. napján. Schwarz Jakab, Latzkó Vilmos, Steiner Marcel vál. bírák, dr. Kende Ernő jogügyi titkár.