Tőzsdei jog, 1935 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 7. szám

28 TŐZSDEI JOG 7. sz. 29. Paritásos eladás esetén az a fuvardíjkedvezmény, amely nem a vevőt, hanem a vevőnek eimzettként megjelölt vevőjét illeti, nem vehető figyelembe a fuvardíjkülönbözet elszámolásánál. 197/1935. V. B. Indokok: Felperes 1934 november 19-én az A), alatti kötlevél tanúsága szerint 750 mm rostált tengerit vásárolt alperestől, paritás és irány Sopron kikötéssel 1935 február— június havában havi 150 métermázsás tételekben szállítandólag. Felperes az árut egy soproni állathizlalással foglalkozó gazdaságnak adta tovább és úgy rendelkezett, hogy alperes az árut ezen gazdaság címére szállítsa és írja elő a Máv. 38.566/1934. C. II. számú hirdetményében meghatározott kedvezményes díjtétel alkalmazását. A februárban és márciusban esedékes tételeket alperes felperes rendelkezésének megfelelően leszállította és a vasút tényleg a kedvezményes díjtételt számította fel és szedte be. Mindkét vágón Szigetvár állomásról szállíttatott Sopronba. Minthogy felperes a vételárból a Máv. 101.769/933. C. II. számú hirdetményében meghatározott normál díjszabás alapján mutatkozó fuvardíjat vonta le, míg alperes álláspontja szerint csak a kedvezményes fuvardíj levonásához lett volna joga, alperes a normális és a kedvezményes fuvardíj közötti, a szóbanforgó 300 mm-nál 39 pengőt kitévő különbözetet levonta felperesnek egy vele szemben fennálló követeléséből. Ezen 39 pengő tőkének és járulékainak megfizetésére kérte felperes alperest kötelezni. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségek viselésére kötelezni. Azzal védekezett, hogy elsősorban adott esetben nem kedvezményről, hanem egy külön díjszabásról van szó, amely rovatolás és nem visszatérítés útján alkalmaztatik, másodsorban ezen újabb díjszabás csak 1935 január 1-én lépett életbe, tehát a peresített ügylet megkötésekor a felek azzal még nem számolhattak, harmadszor, minthogy a paritásos állomás és a rendeltetési állomás is Sopron volt, alperest csak a feladási állomás és Sopron között tényleg felmerült fuvardíj terheli. A bíróság alperes védekezését alaptalannak találta. A Máv vonatkozó hirdetményéből minden kétséget kizárólag megállapítható, hogy az adott esetben kedvezményről van szó. még pedig olyan kedvezményről, amelyet csak a rendeltetési állomás környékén levő állathízlalással foglalkozó gazdaság címzettként való megjelölése esetén ad a vasút, abban az esetben, ha a kedvezményt igénybevevő gazdaság egyebek közt az illetékes gazdasági felügyelőség bizonylatával igazolja azt a körülményt, hogy állathízlalással foglalkozik és a tengerit valóban állathízlalásra használja fel. Ezen díjszabás kedvezményes jellegén nem változtat az a körülmény, hogy az engedmény rovatolás útján és nem utólagos visszatérítés útján nyer alkalmazást. Minthogy tehát a Máv által tényleg felszámított és beszedett fuvar kedvezményes fuvardíj, az adott esetben nem ez hanem a rendes fuvardíj szolgálhat csak a fuvardíj-elszámolási alap megállapítására. Az a körülmény, hogy a peresített ügylet megkötésekor a szóbanforgó kedvezményes díjszabás még nem volt érvényben és így a felek nem is számolhattak ezzel, nem alperes álláspontja mellett, hanem éppen ellene szól. Nem helytálló alperes azon érvelése sem, hogy mivel a jelen esetben a rendeltetési állomás azonos volt a paritásos állomással, őt csak a feladóállomás és a rendeltetési állomás között tényleg felmerült fuvar terheli. Paritásos adás-vételnél ugyanis a vevő joggal követelheti, hogy az eladó őt olyan helyzetbe hozza, mint hogyha az árút a paritásos állomásról szóllította volna. Minthogy a szóbanforgó kedvezmény a Máv hirdetményéből kitűnően kizárólag az állathízlalással foglalkozó gazdaságot — felperes vevőjét — illeti és így felperesnek a normális és kedvezményes fuvardíj közötti különbözetet a saját vevőjének ki kell adnia, csak abban az esetben kerül abba a helyzetbe, mintha az árú a paritásos állomásról szállíttatott volna, ha az ő eladója, az alperes megtéríti neki ezt a különbözetet. A kifejtettek alapján a rendelkező rész szerint kellett határozni. Minthogy alperes pervesztes lett, őt kellett a perköltségek viselésére is kötelezni. Budapest, 1935. évi április hó 24. napján. Frey Kálmán, Braun Arnold, Vágó József választott bírák, dr. Engel György, jogügyi titkár. Minden jogász, kereskedő és közgazdász olvassa a KERESKEDELMI JOG-ot és a TŐZSDEI JOG-ot Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)