Tőzsdei jog, 1935 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 6. szám

rj. sz. TŐZSDEI JOG 23 díj alperesre nem tartozott. Az való, hogy felperes kérésére alperes feladóként a fuvarlevélen X. Y. újfehértói olajgyárost szerepeltette, mert érdeklődésére nevezett kijelentette, hogy az ő olajpogácsája mindig kedvezményes fuvardíjjal szállíttatik s így feltételezte, hogy a nevezett gyáros a kedvezményes fuvardíj alkalmazásához szükséges úgynevezett hűségnyilatkozatot az államvasutak igazgatóságának megadta és az újfehértói állomásfőnökség a fuvarlevélben tényleg a kedvezményes 12/c osztályú díjszabást alkalmazta, további nyomozási kötelezettség azonban alperest nem terhelte annál kevésbé, mert eziránt kötelezettséget a kötlevélben nem vállalt s ha a vasút a megérkezési állomáson a feladóállomás által fölszámított kedvezményes díjszabást érvénytelenítette és utólag a rendes díjszabást alkalmazta és ebből kifolyólag 84 pengő 50 fillér fuvartöbblet keletkezett, ez csakis a felperest terheli. A bíróság alperes védekezését alaposnak találta. Minthogy alperes nem gyáros és a kötlevélben nem vállalt kötelezettséget a tekintetben, hogy ő az államvasutaknak olyan hűségnyilatkozatot tett volna, hogy 30 kilométeren túl nem szállít és nem vesz át tengelyen árut, hnem az eladást ab Újfehértó waggonba rakva eszközölte, minthogy abból, hogy a felperes kérésére szívességből elvállalta, hogy olyan feladót fog szerepeltetni a fuvarlevélen, aki ezt a hűségnyilatkozatot megtette, nem következik, hogy a kedvezményes díjszabás alkalmazásáért szavatosságot vállalt volna, minthogy X. Y. újfehértói gyárost csak azután kérte fel feladóként, miután nevezett kijelentette, hogy az ő olajpogácsája mindig kedvezményes fuvardíjjal szállíttatik el, további nyomozási kötelezettség pedig a tekinteben, hogy X. Y. adott-e ilyen hűségnyilatkozatot a MÁV igazgatóságának, vagy sem, alperest nem terhelte, ennélfogva, ha az érkezési állomáson az újfehértói állomás által alkalmazott kedvezményes 12/c díjszabás utólag érvénytelenittetett és a rendes díjszabás alkalmazása folytán utólag a keresetbe vett 84 pengő 50 fillér fuvardíjtöbblet merült fel, ezt felperes nem háríthatja át az alperesre. Ez okból felperest keresetével elutasítani s mint pervesztest a felmerült tőzsdei ítéleti illeték megfizetésére kötelezni kellett. Budapest, 1935 április 8. Katona Zsigmond s. k. egyesbíró, dr. Adorján Ferenc s. k. jogügyi titkár. 23. Ha a szerződés értelmében a vételár a rendelkezéssel egyidejűleg meghitelezendő és ez a meghitelezés nem történt meg, úgy az eladónak választási joga van arra nézve, bogy a meghitelezés elmaradása miatt a rendelkezést hatálytalannak tekintse, elálljon, vagy a vevőnél a meghitelezést sürgesse. Semmiesetre sem egyeztethető össze azonban a kölcsönös hűség és bizalom elvével az a magatartása, hogy a meghitelezés elmaradásának jogkövetkezményeit nem vonta le és így a vevőben azt a feltevést erősítette meg, hogy a meghitelezésnek a rendelkezés vételével egyidejű eszközlésére nem helyez döntő súlyt. Az áruüzleti szokások 71. íjának rendelkezései csak arra az esetre vonatkoznak, midőn a szerződő fél a teljesítési határidő lejárta előtt jelenti ki, hogy teljesíteni nem fog. A rendelkezés megadása után az ügylet a lejárati, — teljesítési létszakba érkezik el, amikor az eladó már teljesíthet. Ha tehát az eladó a rendelkezés vétele után tagadja meg a teljesítést, nem lehet lejárat előtti megtagadásról beszélni. 83/1935. vb. Indokok. A bíróság alperes védekezését nem találta helytállónak. A bíróság megállapítása szerint a felperes által állítólag telefoni úton 1934. december 29-én történt diszpozíció sem alakilag sem tartalmilag nem felel meg az áruüzleti szokások 25. a. §. első bekezdésében előírt kellékeknek. De Ina a bíróság lalperesnek azt az érvelését, hagy felperes december 29-én rendelkezést adott, magáévá tette volna, és így felperesre nézve már e napon beállóit volna a meghitelezés kötelessége, akkor sem találta volna a bíróság alperes elállását jogosnak. Alperes ugyanis az álláspontja szerint 1934. december 29-én megtörtént (rendelkezés vétele után választhatott volna a között, hogy az egyidejű meghitelezés elmaradása miatt nyomban elálljon, avagy felperesnél a meghitelezést sürgesse és ennek eredménytelensége esetén álljon el. Semmi esetre sem egyeztethető össze azonban a kölcsönös hűség és bizalom elvével az a magatartása, íhogy a meghitelezés elmaradásának jogkövetkezményeit nem vonta le s így felperesben, azt a feltevési erősítette meg,, hogy a meghitelezésnek a rendelkezés vételével egyidejű eszközlésére nem helyez döntő súlyt. Alperes 1934. december 29-ike után egész 1935. jamiár 4-éig nem tett felperessel szemben jogfenntartó lépéseket. Az első jogfenntartó lépést akkor telte, amikor már a meghitelezés megtörténtéről tudomást szerzett. A... bank az 5. alatt csatolt január 2-áról keltezett levelének 5 a) alatt csatolt levéliboríiékján látható postabélyegzőből megállapítható, bogy alperesnek azt az értesítést, hogy a meghitelezés a Magyar Olasz Bank budapesti főintézeténél megtörtént, már január 4-én a reggeli órákban kézhez kellett venni. Amint lalzt a 2. alatti óváslevél 4. alatt csatolt postai feladóvevénye igazolja, alperes óvását ezt követőleg január hó 4-én délután adta fel. A tőzsdei választott bíróság gyakorlata szerint a teljesítési' késedelem miatt, — akár áruszolgáltatásra, akár pénzszolgáltatásra irányuljon a kötelezettség, — nem állhat el az, aki akkor, amikor a késedelemről tudomást szerez, semmi jogfenntartó nyilatkozatot nem tesz s ezzel a szembenálló felet abban a feltevésben hagyja, hogy a teljesítést kész utóbb is elfogadni és a késedelemre akkor kíván elsőizben jogokat alapíI.mi, amikor a teljesítés már megtörtént. Alperesnek az áruüzleti szokások 71. §-ára való hivatkozását a bíróság szintén nem fogadhatta el, mert ezen szakasz rendelkezései arra az esetre vonatkoznak, midőn a szerződő fél a teljesítési határidő lejárta előtt jelenti ki, hogy teljesíteni nem fog. Á jelen esetben azonban alperes álláspontja szerint a rendelkezés megadása 1934. december 29-én megtörtént, tehát az ügylet a lejárati — a teljesítési létszakba érkezett el. Minthogy az ügylet egy vasúti állomás paritásának kikötése mellett létesült, az ügylet az áruüzleti szokások 25. a. §-a alkalmazandó, amelynek 6. bekezdése szerint, ha a vevő az elszállítási rendelkezést megadta, az eladó az árut a rendelkezés kézhezvételétől számított nyolc napon belül jogosult, de legkésőbb nyolc napon belül köteles elküldeni, mert