Tőzsdei jog, 1935 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 3. szám

3. sz. TŐZSDEI JOG 11 lanul levont, miértis ezt az összeget mint tőkét és annak járulékait kérte megítélni. Alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a levont összeg két zsák lencse vételárának felelt meg. Ezt azért nem íizette meg felperesnek, mert midőn az árut a waggonból kirakták, megállapították, hogy a két zsákban lencse helyett tiszta szemét van. Peres felek együttes előadása alapján a bíróság tényként állapítja meg, hogy alperes az átadás helyén az egész lencseszállítmány ellen kifogást emelt, mire abból a waggonból felek közös mintát pecsételtek és megállapíttatotí, hogy a mintában lévő áru megfelelő volt. Alperes azt állította, hogy a szállító részéről kereskedelmi csalás történt és hogy ennekfolytán a történtek ellenére joga volt a kifogásoláshoz és a megfelelő vételár levonásához. A bíróság alperesnek ezt a védekezését nem vehette figyelembe, mert ha való volna is a kereskedelmi csalás tényének a fennforgása, alperes ez esetben is köteles lett volna az általa utóbb kifogásolt két zsákból mintát pecsételni, amennyiben felperes felhívás után közös mustravételre meg nem jelent volna, a tőzsde titkári hivatala útján pecsételtetni ezt a mintát, majd azt a kikötött áruüzleti szokások 53. §-a értelmében a szakértőbizottság elbírálása alá bocsátani. Minthogy alperes ennek a kötelezettségének nem tett eleget, a kifogása nem volt figyelembevehető és ehhez képest az összegszerűség szempontjából nem vitás keresetbevett tőkében, annak kamataiban és pervesztessége folytán az okozott költségek viselésében őt el kellett marasztalni. Budapest, 1935 február hó 5. napján. Steiner Marcel s. k. egyesbíró, dr. Kende Ernő csoportvezető jogügyi titkár. 12. Minőségi kifogásolás darabárú szállítása esetén. Mustravétel a felek együttes jelenléte eseten. Mustravétel az eladó távollétében. 854/1934. VB. ítélet: A bíróság a keresetet elutasítja. — Indokok: A kereseti előadás szerint alperes felperesnek kb. 10 q zalai gesztenyét adott el q-ként 20 pengő vételáron. Azt állította felperes a keresetben, hogy teljesítési hely gyanánt az ő budapesti telepe állapíttatott meg és alperes az áru minőségeért annak megérkezéséig szavatosságot vállalt. Minthogy felperes a késő délutáni órákban megérkezett árut a vasútállomáson már nem vizsgáltathatta meg, azt nyomban behozatta az üzleti telepére. A zsákokat felbontván, alperes megbízottja jelenlétében megállapította, hogy a gesztenye romlott, megrothadt, penészes és férges volt. Emiatt a gesztenyét még ugyanaznap ajánlott levélben alperesnek rendelkezésére bocsátotta. Állította a tárgyaláson felperes azt is, hogy alperes magánjogi csalást követett el, mert lehullott, rossz minőségű árut adott fel a vasútra. Kérte az előre fizetett vételár és jár. visszatérítését. Alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezésének lényege az volt, hogy felperes megsértette a kikökött árúüzleti szokások 48. §-ban foglalt rendelkezéseket, mert az árut a teljesítés helyéről, amely nem felperes telepe volt, hanem a Déli pályaudvar, elvitette. Az itt megemelt kifogása tehát nem vehető figyelembe. Tagadta, hogy felperesnek oly utasítást adott, hogy gyorsárúként szállítsa az árut és tagadta azt is, hogy magánjogi csalást követett el. A kereseti követelés alaptalan. Felperes azt az előadását, hogy alperes magánjogi csalást követett el, alperesnek az iratokhoz csatolt levelével kívánta igazolni. Ez a levél azonban nem igazolta felperesnek azt az állítását, hogy alperes lehullott, romlott árut adott fel a vasútra; magánjogi csalás esete tehát nem forog fenn. Felperes azt állította, hogy a teljesítés helye az ő üzleti telepe volt. Felperesnek ez az állítása nem felel meg a valóságnak, mert a kötlevél szerint az áru Budapest Déli pályaudvar állomáson volt szállítandó. Felperes tehát itt tartozott az árut megvizsgálni és a kikötött áruüzleti szokások 48. §-a értelmében, ha innen, az átadás helyéről az áru elvitette, annak minősége ellen többé kifogást nem emelhetett. Igaz ugyan, hogy darabáru szállításánál, mint a jelen esetben, esetleg akadálya lehet annak, hogy az áru a vasúti állomáson megvizsgáltassék és ilyenkor szóbakerülhet az, hogy a szokások 48. §-a a megfelelő módosítással alkalmaztassák. Ha azonban felperessel szemben ennekfolytán a szokások 48. §-ában foglalt rendelkezések szigorúan nem is kerülnének alkalmazásra, minőségi kifogását a bíróság még sem tekintheti alaposnak. Felperes azt állította, hogy az áru megvizsgálásánál jelen volt az alperesi megbízott is. Ez esetben a szokások 50. §-ának 1. pontja értelmében tartozott volna a megbízottal együtt az áruból közös mustrát venni, ha pedig a mustravétel módjára •nézve megállapodni a megbízottal nem tudott felperes, ő, akinek az őrizetében maradt az áru, haladéktalanul intézkedni tartozott aziránt, hogy az áruból hivatalos mustra vétessék. Felperes ezt elmulasztotta. Amennyiben, ellentétben a felperesi állítással, az áru átadásánál, illetőleg megtekintésénél az alperesi megbízott nem volt jelen, a szokások 50. §-ának 2. pontja értelmében köteles lett volna módot adni alperesnek arra, hogy a közös mustravételnél jelenjék meg és ha alperes a mustravételen nem jelent meg, ugyancsak haladéktalanul intézkedni, hogy az árüból hivatalos mustra vétessék. Felperes azonban alperest mustravételre fel nem hívta és az árúból mustrát egyáltalában nem is vett, s az árúüzleti szokások 53. §-a értelmében arra hívatott áruüzleti szakértőbizottság elbírálása alá sem bocsátotta a kifogásolt árút. Felperes emiatt nem követelheti az áru visszautasítását, nem igényelheti az előrefizetett vételárat és a szerződés szerint őt terhelő fuvardíj megtérítését sem, aminthogy nem követelheti a felszámított zsákbehordás címén a keresetbevett 4 pengőt sem alperestől. Budapest, 1935. évi február hó 4-én. Politzer Sándor alelnök s. k. a bíróság elnöke, dr. Kende Ernő s. k. csoportvezető jogügyi titkár. 13. A jogos kifogásolás esetén sem köteles az eladó a vevő részére több költséget téríteni, mint amennyit a szerződésellenes áru bemutatása a rendes üzleti forgalomban okozni szokott. 795/1934. VB. ítélet: A bíróság kötelezi alperest stb. — Indokolás: A kereseti előadás szerint alperes 1934. évi augusztus hó 25-én felperestől