Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 1. szám - Az áruüzleti szakértőeljárás (expertiz) jogi természete

4 TŐZSDEI JOG 1. szú ni vésbé bizonyította, hogy alperes hozzájárult volna ahhoz, hogy az árú minőségéért való szavatossága a határon túl is kilerjesztessék, ennélfogva a külföldi rendeltetési állomáson emelt minőségi kifogás érvénytelen, az ott vont közjegyzői minták alapján való expertizálásnak helye nincsen és így csak arról lehetett szó, hogy a bíróság a Controllbureau által vont s az alperes és eladója közt tartott expertiz után a tőzsdei szakértőbizottság által visszapecsételt mintákat, amelyeknek a leszállított árúval való azonosságáról meggyőződött, megvizsgálja. Ez megtörtént és a bíróság megállapította, hogy a tőzsdei szakértőbizottság által megállapított 7 százalék értékkevesblet helyes. Minthogy ezt az értékkevesbletet alperes már a per indítása előtt is felajánlotta a felperesnek s így a perre szükség annál kevésbé volt, mert a kötlevélben kiköttetett, hogy felperes az árút éríékkevesblettel feltétlenül átvenni tartozik, mindezeknél fogva felperest az árú visszautasításának, nemkülönben a vételár visszafizetésének megítélésére irányuló kereseti kérelmével elutasítani, egyben mint pervesztest a perköltségek megfizetésére is kötelezni kellett. Budapest, 1933. évi november 27. Bing Gyula, Braun Arnold, dr. Perl György tőzsdetanácsosok, bírák, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 6. Ha az árú (cirokszakáll) mennyiségét a felek a vételi szerződésben — bár cca. megjelölésével, de számszerűleg meghatározták és ha kiköttetett, hogy a vevő a préselésnél a korhadt, rothadt árút kidobhatja, úgy az eladó-uradalom az egész eladott mennyiség leszállításáért felelős és nem védekezhetik azzal, hogy azért szállított kevesebbet, mert a korhadt, rothadt árú kiválogatása folytán a mennyiség csökkent. Különösen így áll ez akkor, ha az uradalom másnak is adott el és szállított le ugyanezen időben ugyanezen árúból. Az ítélet indokolása: A kereseti előadás szerint felperes alperestől 1933 január 24-én vásárolt cca. 420 mm elsőosztályú és cca. 110 mm másodosztályú cirokszakállt mm-ként 11 pengős árban. Alperes szállítási kötelezettségének csak részben tett eleget, amennyiben 121.05 mm cirokszakállt nem szállított le, ebből kifolyólag tartozik alperes felperesnek a 11 pengős kötlevélbeli ár és az 1933 április elején érvényben volt 23 pengős piaci ár között mutatkozó különbözet fejében 1458 pengőt megfizetni. Ezen összeg és járulékainak megítélésére irányult a kereset. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségek megfizetésére kötelezni. Védekezésének lényege az volt, hogy a felperes megbízottja megtekintette az alperes különböző birtokain tároló mennyiséget, azt minőségileg rendben találta és az árút azzal vette meg, hogy joga van a préselésnél az egérrágott, penészes árút kidobatni. Az alperesnél cca. 500 mm tárolt, tehát annyi, mint amennyit eladott. A felperes megbízottja azonban a préselés alkalmával 107.81 métermázsát otthagyott, ami a felperesnek ma is rendelkezésére áll, a 121.05 mm hiányból még fennmaradó kis mennyiség után pedig azért sem tartozik kártérítéssel, mert a kötlevélben cca. kitétel foglaltatik az eladással kapcsolatban, már pedig a tőzsdei árúüzleü szokások szerint ez esetben joga volt 5 százalékkal kevesebbet szállítani. A bíróság a kötlevélben foglalt ama kitételt, hogy felek megállapodnak abban, hogy úgy a korhadt, mint az egérrágott és penészes, esetleg rothadt árút a préselésnél felperes kidobhatja, úgy magyarázza, hogv ezen mennyiség az alperes által eladott és leszállítani kötelezett mennyiségbe nem volt betudható, mert különben a kötlevelet megszerkesztő alperesi uradalom a kötlevélbe belefoglalta volna, hogy a kiselejtezett árú az eladott mennyiségből levonandó. Minthogy az eladott mennyiség az alperesi uradalmakban megvolt, ennélfogva, ha a kiselejtezést az alperes munkásai végezték, vagy ha azt a felperes megbízottja végezte és az ellen alperes a préselés alkalmával nem tiltakozott, úgy most utólag joghatályosan nem tiltakozhatik amiatt, hogy a kiselejtezés esetleg nem kellő gondossággal történt, a hiányzó mennyiségért tehát az alperes a felperesnek kártérítéssel tartozik. De ettől eltekintve meg kellett az alperes kártérítési kötelezettségét állapítani azért is, mert a nem vitás tényállás szerint alperes egy-két nappal a kereseti ügylet megkötése előtt a i uradalomból 100 mm príma cirokszakállt eladott másnak, akitől azt 3 pengővel drágábban felperes vásárolta meg. Alperes gondatlanságot követett el azáltal, hogy az árút megtekintő felperesi megbízott előtt elhallgatta az a tényt, hogy az itt tároló cirokszakállból 100 mm prima árú már másnak eladatott, pedig ha alperes ezt megteszi, úgy a felperesi megbízottat nem ejti tévedésbe az eladott mennyiség tekintetében és ez esetben a kötlevelet kisebb mennyiségről állítottak volna ki. Budapest, 1933 október 26. Steiner Marcel, dr. Klár András, dr. Szeben Dezső tőzsdetanácsosok bírák. Dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 7. Magtisztításnak számszerűleg meghatározott munkadíj ellenében való elvállalása, (munkavállalási szerződés) a K. T. 260. §-a értelmében szintén lehet kereskedelmi ügylet. A magtisztítás a magkereskedő üzlete folytatásához tartozik. Végzés. Alperesek pergátló kifogást emeltek a bíróság hatáskörének hiánya miatt. Előadták, hogy a peresített ügylet nem a tőzsdeteremben jött létre és vitatták, hogy a bíróság hatásköre akkor sem lenne megállapítható, ha az ügylet a tőzsdeteremben jött volna is létre, mert a peresített ügylet egy munkavállalási szerződés, amely nem tekinthető kereskedelmi ügyletnek. Felperes rámutatott arra, hogy az I. r. alperes iparszerüleg foglalkozik tisztítással, tehát a peresített ügylet feltétlenül kereskedelmi ügyletnek tekintendő. Alperesek tagadták, hogy I. r. alperes iparszerüleg foglalkozik tisztítással. A bíróság megállapította, hogy a magtisztítás a magkereskedő üzlete folytatásához tartozik, minélfogva — minthogy I. r. alperes nem vitásan magkereskedő — a peresített ügylet a K. T. 260. §-a értelmében kereskedelmi ügyletnek tekintendő. Ennélfogva a bíróságnak azt a ténykérdést kellett eldöntenie, vájjon a peresített ügylet a tőzsdeteremben a hivatalos tőzsdeidő alatt jött-e létre, vagy sem. Stb. Budapest, 1933 október 26. Büchler Bertalan, Barcza Lajos, dr. Miklós Armand tőzsdetanácsosok, bírák. dr. Engel György jogügyi titkár. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)