Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 2. szám

II. évfolyam 2. szám. fflegelenik minden hő elején Budapest, 1934 február 1 TŐZSDEI JOG A KERESKEDELMI JOG MELLÉKLETE Felelős szerkesztői D R. MÓRA ZOLTÁN tőzsdei h. főtitkár. A Tőzsdei Jog előfizetési ára a Tőzsdei Hirdetmények Tára és a Tőzsdei Árjegyzőlap előfizetői részére egész évre 2.— P, mások számára egész évre 3.— P A „Tőzsdei Joga-ot érintő megkeresések „Tőzsdei Jog" Tőzsdepalota III. emelet címre küldendők Figyelmeztetés az olvasókhoz. A Tőzsdei Jog ezen számához mellékelten küld­tük szét a Tőzsdei Jog 1933. évi évfolyamának tartalommutatóját, amely áttekintést nyújt az első év folyamán közölt cikkekről s különösen a közölt tözsdebírósági és kir. táblai döntések gaz­dag anyagáról. Az évközben belépők, valamint a jövőben jelentkező új előfizetők részére néhány teljes példányszámú sorozatot őrzött meg a kiadó­hivatal. E sorozatot a tartalommutatóval együtt 2 P-ért bocsátja a kiadóhivatal az előfizetők ren­delkezésére. A Tőzsdei Jog Kiadóhivatala, JOGGYAKORLAT Eljárási jog 8. Hatáskör tárgyában hozott tőzsdebírósági határozatok ténymegállapításainak felülbírálata a felfolyamodási eljárásban.* Végzés. A kir. ítélő­tábla a felfolyamodásnak helyt nem ad. Indokok: A budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósá­gának eljárási szabályai 26. §-a szerint a tőzsde­bíróság a bizonyítékokat szabadon mérlegeli. Ez a mérlegelés, amennyiben a per adatait ki­meríti, nem sért jogszabályt és nem alapszik helytelen következtetésen, felfolyamodás tárgya nem lehet. A mérlegelésnek körébe tartozik az a kérdés is, hogy a bíróság milyen bizonyítékokat tart elégségesnek meggyőződése kialakításához, a fe­lek valamelyikének megesketését szükségesnek tartja-e. Alperes arra alapított felfolyamodásának tehát, hogy a bíróság a felek megesketésének kérdésé­ben nem határozott, illetve, hogy alperest vallo­mására nem eskette, figyelemmel arra is, hogy a bíróság mérlegelése egyébként a fentemlített kel­lékeknek megfelel, a felfolyamodásnak hely ad­ható nem volt. Budapest, 1933. évi december hó 20. napján. — Dr. Burghardt P. István s. k., III. fizetési cso­port jellegével felruházott kir. ítélőtáblai bíró, a tanács elnöke; dr. Jókay Sándor s. k., kir. ítélő­táblai bíró; dr. Gedeon Alajos s. k., kir. ítélő­táblai bíró. * Lásd az 1933. évfolyam I. és IX. számban kö­zölt eseteket is. Anyagi jog 9. Áruüzleti szokások 4/a. §-a és a K. T. 52. §-a. Álképviselet. Az a tárgyilagos tény, hogy az álképviselő valóságos meghatalmazottnak adta ki magát s ezáltal a vele szerződő félnek kárt oko­zott, elégséges az ő felelősségének megállapítá­sára. Teljesen közömbös az, hogy az álképviselő az ügylet megkötésére a jogosítottól különböző harmadik személytől megbízást kapott, hogy őt vétkesség terheli-e avagy hogy ő e részben ment­hető tévedésben volt. 611/1933. Vb. ítélet. A bíróság kötelezi alpere­seket, hogy fizessenek a felperesnek egyetemlege­sen 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett 150 aranypengő tőkét stb. Indokok: A keresetben fel­peres előadta, hogy I. r. alperes, aki a budapesti tőzsde alkuszi nyilvántartásába felvett alkusz, mint N. N. . . .-i kereskedő megbízottja 1933. évi június 21. napján a tőzsdén eladott felperesnek 150 mm. biborheremagot 36 pengő egységáron. Ugyanerről az ügyletről ugyancsak N. N. megbí­zásából II. r. alperes szombathelyi terményügy­nök, a keresethez B) alatt csatolt kötjegyet küldte be felperesnek. Az I. r. alperes által kiállított ügy­nöki kötjegyet felperes A) alatt csatolta. Felperes az ügyletkötés napján az ellenkötlevelet és a köt­levelet beküldte N. N.-nek. Az utóbbi azonban a kötleveleket visszaküldte felperesnek azzal, hogy az árú eladására megbízást nem adott. Felperes a kikötött árúüzleti szokások 4. §-ának b) pontja értelmében 37 pengős egységáron fedezeti vételt foganatosított és erről az eladót, valamint alpere­seket értesítette. Felperesnek 150 pengő árkülön­bözeti követelése merült fel. I. r. alperest a szo­kások 4/a. §-a és a kereskedelmi törvény 52. §-a, II. r. alperest az utóbbi törvényhely alapján kérte marasztalni. Alperesek a kereset elutasítását kérték. I. r. al­peres tagadta, hogy ö álképviselő volt, állította, hogy ő II. r. alperestől megbízást kapott az ügylet közvetítésére; ez alapon állította ki az A) alattit. II. r. alperes azt adta elő, hogy ő N. N.-tól meg­bízást kapott az árú eladására és ezen alapon bízta meg I. r. alperest az ügylet megkötésével. Az ügylet megkötése után közölte vele N. N., hogy ő nem adott megbízást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom