Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 12. szám

II. évfolyam 12. szám Megjelenik minden hé elején Budapest, 1934 december 1 TŐZSDEI JOG A KERESKEDELMI JOG MELLÉKLETE Felelős szerkesztői DR. MÓRA ZOLTÁN tőzsdei h. főtitkár. A Tőzsdei Jog előfizetési ára a Tőzsdei Hirdetmények Tára és a Tőzsdei Árjegyzőlap előfizetői részére egész évre 2.— P, mások számára egé&z évre 3.— P A „Tőzsdei Jog"-ot érintő megkeresések „Tőzsdei Jog" Tőzsdepalota ül. emelet címre küldendők Á tőzsdetanács üdvözlő irata Juhász Andorhoz és Osvald Istvánhoz A tőzsdetanács 1934 november 20-i ülésén Fleissig Sándor, a Tőzsde elnöke, a követ­kező előterjesztést tette: ,,A tőzsdetanács legutolsó ülése óta az első magyar bíró, a m. kir. /Kúria elnöke szemé­lyében változás állott be. Dr. Juhász Andor hetvenedik életévét betöltve, saját elhatáro­zásából nyugdíjba vonúlt és helyét a m. kir. Kúria korábbi másodelnöke, dr. Osvald Ist­ván foglalta el. Juhász Andor bírói munkaképességének teljességében, saját elhatározásából hagyta el a legmagasabb bírói széket. Elhagyta pusz­tán azért, mert egy törvény, amely nem a ki­vételes bírói lángelmék, nem a kivételes mun­kaképességű férfiak testére szabatott, lehe­tővé teszi azt, hogy a kormány a hetvenedik életévét betöltő bírót nyugdíjba helyezze. Juhász Andor olyannyira tisztelte a bírói függetlenség fenségét, hogy abban a pillanat­ban, amikor a bírói elmozdíthatatlanság el­vén csak a legkisebb rés elméleti lehetősége mutatkozott, önként elhagyta az állását. Ez a tette egyenes folytatása volt egész életművé­nek, mellyel csüggedő korunk számára ele­ven szoborként odaállította a minden vihar­ral dacoló és minden gyengeséget leküzdő magyar bíró hagyományos alakját. Juhász Andor, mint a budapesti kir. ítélőtábla elnöke választott bíróságunk fölött a felügyeleti ha­tóságot is gyakorolta. E minőségében teljes megértést tanúsított bíróságunk nehéz mun­kája iránt és elismeréssel állapította meg, hogy bíróságunk a háborút követő évek aránytalanul megszaporodott munkaterhével küzdve is törekedett a gazdasági élet vezérlő elvének: a kiegyenlítő méltányosság elvének diadalrajuttatására. Mint a Kúria elnöke és a polgári jogegységi gyakorlatnak tekintélyé­nél és állásánál fogva irányítója, a gazdasági (let újabban felmerült nehéz kérdéseinek elvi jellegű eldöntésénél törekedett a törvényes­ség és jogfolytonosság szempontjait a gazda­sági érdekek parancsolta szükségesség szem­pontjaival a méltányosság szem előtt tartása mellett összeegyeztetni. A Kúria elnöki székéből való távozását a közvélemény csak azért fogadhatja megnyug­vással, mert az a reménye és meggyőződése, hogy kiváló jogászi képességeivel, hatalmas súlyú, egyenesvonalu egyéniségével, mint a magyar közélet kimagasló tagja, mindenkor ott fog állani, ahová őt a méltányosságon nyugvó igazság szava szólítani fogja. A magyar közvélemény megnyugvására szolgál, hogy Juhász Andort a m. kir. Kúria elnöki székében Osvald István, a kir. Kúria másodelnöke követte, akinek nagy bírói múltja, kiváló elméleti képzettsége és nagy­fontosságú bírói szervezetek vezető székében szerzett tapasztalatai biztosítékul szolgálnak arra, hogy személvével elődeinek: azoknak a nagy magyar bíráknak sorába lép, akik az országbírói címet bírói méltóságuk meffíelö­lésekép a nemzet akaratából viselik. Amidőn a Kúria elnöki székét elfoglalva átveszi a Kúria első polgári tanácsának vezetékét és a polfán igazságszolgáltatás ioffeffvsédének irá­nvítását, csak eredeti munk ab elvéhez tér vissza. A gazdasági érdekek kiélezett harcá­ban, amidőn a törvényhozás az élet lüktető ütemét nem követheti, különösen «úlvos fal­adat vár a magvar bírói karra, amelvnek sok­szor io^szabálvok hiánvában saiát lelke mé­lyéből kell kibányászni az igazság aranyát. A mai nehéz időkben megnvuffvására és büszkeségére szolgálhat annyi bajtól szoron­gattatott szegény országunknak az a gazdag­ság, hogy a bírói állásokba puritánjellemű, kiváló képzettségű oly férfiak kerülnek, akik állásukat polgártársaik szeretetétől és bizal­mától övezve foglalják el. Az elnökség indítványozza a tőzsdetanács­nak, hogy Juhász Andorhoz és Osvald Ist­vánhoz ily értelemben átiratot intézzen." A tanács egyhangúan, meleg együttérzés­sel csatlakozott az elnökség indítványához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom