Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 11. szám

38 TŐZSDEI JOG 11. szám a szerződésellenes áru bemutatása által okozott 37 pengő költség megtérítésére is. Mindezalapon marasztalta a bíróság alperest a keresetbevett tőkében, annak ikamataiban és pervesztesége folytán okozott költség viselésében. Budapest, 1934. évi október hó 8. napján. Politzer Sándor alelnök, Dános Ármin, Davidsohn Horace tőzsdetanácsosok, választott bírák, dr. Kende Ernő jogügyi titkár. 50. Kötbérnek csak az a szolgáltatás minősíthető, amelyet a felek kifejezetten ezen megjelöléssel és ily célzattal kötöttek ki. Ha a vevő a szerződési mennyiség egy bizonyos részének átvételével késedelembe esett és a hátralékos mennyiség átvételének biztosítására bizonyos összeget előre lefizetett, köteles tűrni, hogy ezen összegből, — amennyiben az átvétel még nem történt meg, — az eladó a felmerült tényleges kárát levonhassa. 393/934. VB. ítélet. Indokok: Felperes keresetlevelében előadta, hogy 1934 március 19-én megvásárolt 100 q 1933. évi termésű, vetési célokra alkalmas tavaszi búzát 11.50 pengőért, a petéi országhatárig szállítva. Előlegül 500 pengőt fizetett le; a vételárnak hátralevő része átvételkor volt fizetendő. 1934 március 23-án, felperes megjelent on és átvett 50 q búzát; egyidejűleg lefizetett a már előlegül adott 500 pengővel együtt 875 pengőt, amelyből 725 pengő esett az átvett 50 q búza árára és az ezen menynyiség utáni bolettára. A keresetlevél előadása szerint, felperes alperest a hátralékos 50 q búza leszállítására többízben felhívta, alperes azonban nem bocsátotta ezt rendelkezésére. A ikeresetlevélben felperes kérte alperest arra kötelezni, hogy fizese vissza a nála maradt 150 r»engő előleget. Alperes elutasítást és költségben való marasztalást kért. Előadta, hogy amidőn felperes a búza átvétele céljából 1934 március 23-án uradalmában megjelent, az egész mennyiséget rendelkezésére bocsátotta; azonban felperesnek nem volt módja átvenni az egész mennyiséget; csak 50 q-át vett át. Ezekután a felperes között és az alperesi uradalom tisztviselői között oly megállapodás jött létre, hogy felperes kötelezte magát a hátrálékos 50 q búzának 8 napon belül való átvételére és ennek biztosítására kötbérül lefizetettt q-ként 3, őszesen 150 pengőt. Felperes a hátralékos mennyiségért nem jelentkezett, csak április 12-én intézte a CJ alattit alpereshez és ebben kérte a hátrálékos mennyiségnek rendelkezésre bocsátását, alperes azonban a D) alatti ápriils 14-iki levelében közölte, hogy miután felperes a kikötött 8 nap alatt átvételre nem jelentkezett, az ügyletet befejezettnek tekinti. Ugyanezen levélben alperes a zsákokat is felperes rendelkezésére bocsátotta. Felperes az alperes által állított megállapodást tagadta. A bíróság a következő tényállást állapította meg: Alperes felperesnek 1934 március 23-án, midőn az átvétel céljából megjelent, az egész eladott mennyiséget rendelkezésére bocsátotta. Eltekintve a tanúk erészben tett teljesen hitelt érdemlő vallomásától, a bíróság kizártnak tartja, hogy az uradalom vetési célokra oly búzát (kívánt volna eladni felperesnek, amely nem volt birtokában. Felperes az eladott 100 q-ból csak 50 q-át vett át; ennek ellenére 150 pengővel nagyobb összeget fizetett, mint amennyivel az átvett 50 q-a vételárát fedezhette volna. Figyelemmel ezen körülményre, figyelemmel a táncuk egybehangzó vallomására, a bíróság megállapította, hogy ezen 150 P-t alperes átvételi kötelességének biztosítására és ennek elmulasztása esetén alperes kárainak fedezésére fizette le. A bíróság nem látta igazoltnak alperesnek azt a védekezését, hogy a megállapodás szerint ezen összeg lefizetése kötbér jellegével birt. Nem látta a bíróság nevezetesen igazoltnak azt, hogy a felek a lefizetett összeg megtartására az átvétel elmaradásának esetén megállapodtak volna függetlenül attól, hogy alperest éri-e egyáltalán és mily összegű kár. Ily értelmű megállapodásra alperesnek saját D) alatti levele sem utal, az a körülmény pedig, hogy a kihallgatott tanúik közül Biró József és Veres Béla a „kötbér" kifejezéseket használták, tekintettel arra, hogy a levelezés során nyoma sincs annak, mintha a lefizetés ily értelemben történt volna, elegendően megnyugtató bizonyíték gyanánt nem volt tekinthető. A bíróság ezen tényállás alapján megállapította alperesnek azt a jogát, hogy a 150 pengőt tényleg fennforgott kárának fedezése céljából, ennek erejéig visszatarthassa. Ezt a kárt a bíróság figyelemmel a hivatalos jegyzés adataira, figyelemmel arra, hogy alperes a búzát vetési célokra adta el felperesnek és hogy ily célokra való értékesítés a kitűzött átvételi határidő lejárta után már nehézségekbe ütközött, az át nem vett 50 q után, 75 pengőben állapította meg. Budapest, 1934 október hó 12-én. Friedlánder Emil s. k. tőzsdetanácsos, egyesbíró, dr. Móra Zoltán s. k. jogügyi titkár. 51. Azt a kárt, amely szerződésszerű teljesítés esetén is előállott volna, amely tehát a késedelemmel nincs okozati összefüggésben, a késedelmes fél sem tartozik megtéríteni. 502/1934. VB. ítélet. Indokok: Felperes azt adta elő keresetében, hogy alperes az A) alatti kötlevél szerint neki eladott 150 q rozsot, annak ellenére, hogy felperes a teljes vételárat előre lefizette és nyomatékosan figyelmeztette arra, hogy az árunak — melyet az N. N. bécsi cég részére X. állomásra diszponált — 1934 május 31-éig át kell lépnie az osztrák határt, csak június 4-én adta fel. Felperes vevője a június 1-én bekövetkezett vámemelésre tekintettel felperest 150 schillinggel terhelte meg, amelyet utóbb sikerült 75 schillingre, azaz 60 pengőre lemérsékelni. Ezt a 60 pengőt alperes tartozik felperesnek megtéríteni. Az alperes és az általa perbehívott szavatos, aki alperes védelmét vállalta, főként azzal védekeztek, hogy felperes, holott az 1934 márciu? 13-án kelt kötlevél szerint prompt kellett volna rendelkezést adnia, csak május 24-i kelettel adott elszállítási rendelkezést és ez a rendelkezés csak május 25-én jutott alperes birtokába. Ennek folytán alperes még külön figyelmeztetés mellett — amit tagad — sem tartozott az árut olyan időben elszállítani, hogy az legkésőbb május 31-én átlépje az osztrák határt. Minthogy pedig a felperes által vitatott vámemelés, helyesebben az osztrák importőrök vámkedvezményének megszűnése már június 1-én bekövetkezett, a kere-