Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 11. szám

11. szám TŐZSDEI JOG 39 set első tételeként érvényesített kárt nem az alperes okozta, bár igaz az, hogy az árut nem a diszpozíció kézhez vételét követő nyolcadik napon, hanem csak a tizedik napon adta fel. A bíróság alperes védekezését alaposnak találta. Nem vitás, hogy alperes a felperes által adott elszállítási rendelkezést május 25-én vette kézhez. Ennélfogva, minthogy a kötlevél szerint az áru a rendelkezés vétele után prompt, tehát adott esetben 8 nap alatt volt szállítandó, alperes még külön előzetes figyelmeztetés mellett sem volt iköteles az árut oly időben elszállítani, hogy az még legkésőbb május 31-én átlépje az osztrák határt. Minthogy pedig felperesnek a kereset első tételeként érvényesített kára saját előadása, illetve a 3. alatti szerint kizárólag abból származott, hogy az áru május 3l-e után lépte csak át az osztrák határt, ezt a kárt alperes felperesnek megtéríteni nem tartozik. Ezen kár megtérítése szempontjából teljesen közömbös az, hogy alperes az árut nem az elszállítási rendelkezés kézhez vételét kévető 8 napon belül, hanem csak az azt követő 10. napon szállította el. A kifejtettek alapján a rendelkező rész szerint kellett határozni és minthogy felperes teljesen pervesztes lett, őt kellett az alperesnek és a Pp. 433. §-ának 2. bekezdése értelmében a szavatosnak okozott költségek megtérítésére is kötelezni. Budapest, 1934 október hó 1. napján. Dr. Klár András, tőzsdetanácsos, egyesbíró s. k.; dr. Engel György s. k., jogügyi titkár. 52. Közgazdaságilag hátrányos ügylet megkötéséből magában véve nem vonható le okszerűen az a következtetés, hogy az ügylet kényszer hatása alatt jött létre. A kényszernek, vagy megfélemlítésnek, ho*y annak alapján a jognyilatkozat érvényteleníthető legyen, oly természetűnek kell lennie, hogy az ellen a törvényadta védelem kizártnak tekinthessék. A perrel, jelen esetben polgári perrel való fenyegetés nem tekinthető olyan fenyegetésnek, amelynek alapján a nyilatkozat megtámadható lenne. Ha a perbevont alperesek közül többen nem jelentek meg, — bár a megjelent alperesek védekezésének hatálya, a Pp. 80. §-a értelmében a meg nem jelent alperesekre is kiterjed, — e védekezés alaptalansága esetén sem marasztalja a bíróság a meg nem jelent alpereseket a kereset beadásával és egy tárgyalással felmerült perköltségeken túl azoknak a perköltségeknek a viselésére, amelyeket a megjelent alperesek alaptalan védekezésükkel okoztak. 434/1934. ítélet. Indokolás: A bíróság alperesek védekezését alaptalannak találta. Nem volt vitás, hogy III. r. és IV. r. alperesnek I. r. alperes képviseletében az A) alatti okiratot aláírták, amelyből kitünőleg elismerték, hogy 1933 december 20-án I. r. alperes felperesnek 5.353 pengővel — a C) alatti könyvkivonat tartozik oldalának kezdő egyenlegével — tartozott. Az A> alatti okiratban foglalt ezen nyilatkozatot alperesek megtámadták azon az alapon, hogy ez a nvilatkozat kényszer hatása alatt jött létre. Ezen állításukat egyrészt azzal kívánták bizonyítani, hogy előadták, miszerint I. r. alperes felperesei régebben egy olyan améta ügvletet kötött, amelv felperesnek az ügylet gazdasági eredményétől függetlenül jelentős hasznot biztosított, amiből nézetünk szerint az következik, hogy ezen améta ügyletet alperesek kényszer hatása alatt kötötték. Eltekintve attól, hogy egy állítólag közgazdaságilag hátrányos ügylet megkötéséből magában véve nem vonható okszerűen az a következtetés, hogy az ügylet kényszer hatása alatt jött létre, ez az állítás valósága esetén sem alkalmas annak a bizonyítására, hogy az A) alatti okiratban foglalt nyilatkozat is kényszer hatása alatt jött létre. Előadták továbbá alperesek, hogy felperes őket egy őt meg nem illető jelentős jutaléktétel elismerésére perrel való fenyegetéssel kényszerítette. Eltekintve attól, hogy a 'kényszernek, vagy megfélemlítésnek, hogy annak alapján a jognyilatkozat érvényteleníthető legyen, oly természetűnek kell lennie, hogy az ellen a törvényadta védelem kizártnak tekintessék, tehát a perrel, még pedig a jelen esetben polgári perrel való fenyegetés nem tekinthető olyan fényezésnek, amelynek alapján a nyilatkozat megtámadható lenne, a jutaléktétel kényszer hatása alatt történt elismerése sem bizonyítaná azt, hogy az A) alattiban foglalt nyilatkozat is kényszer hatása alatt jött létre. Végül azt állították, hogy V. r. alperes kényszerítette III. és IV. r. alpereseket arra, hogy az A) alatti okiratot aláírják, azonban arra vonatkozólag, hogy ez a kényszer miben állt, bírói felhívás ellenére sem adtak elő semmit. A magyar jobban elfogadott szabály szerint ugyan valamely ügylet érvényessége kényszer címén, nemcsak akkor támadható meg, ha az ügylet megkötése a másik fél közvetlen az ügyletkötő testi épségét, vagy gazdasági létét fenyegető és a rendes, törvényes eszközök igénybevételével el nem hárítható fenyegtésének hatása alatt jött létre, hanem akkor is, ha az valamely harmadik személy részéről bekövetkezett ily fenyegetés hatása alatt jött létre és így nem volna kizárva a szóbanforgó elismerés megtámadása azon az alapon, hogy az V. r. alperes kénvszerítette III. r. és IV. r. alpereseket az azt magában foglaló A) alatti okirat aláírására, azonban, minthogy a védekezett alperesek a kényszer mibenlétére vonatkozólag bírói felhívás ellenére semmiféle tényállítást nem tettek, a kényszer fennforgása nem volt megállapítható. A kifejtettek alapján a bíróság I., III. és IV. r. alpereseket kötelezte a keresetbevett tőkének, kamatoknak és perköltségeknek megfizetésére. II. és V. r. alperesek a tárgyaláson szabálvszerü idézés ellenére nem jelentek meg. A Pp. 80. §-a értelmében I., III. és IV. r. alperesek védekezése a II. és V. r. alperesekre is kiterjed, azonban, minthogy a fentiek szerint ez a védekezés alaptalannak bizonvult, II. és V. r. alpereseket is marasztalni kellett a kereseti tőkében és kamatokban. II. r. alperest a bíróság a költségek viselésére nem kötelezte, mert felperes őt csak védekezése esetén kérte a költségekben marasztalni; V. r. alperest pedig a bíróság csupán a kereset beadásával és egy tárgyalással okozott költségek viselésére kötelezte, mert ö több költségre a maga részéről nem adott okot. Budapest, 1934 október hó 3. Dr. Klár András, dr. Szeben Dezső, Vágó József, tőzsdetanácsosok, választott bírák, dr. En£»e1 rrvörgy, jogügyi titkár.