Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 5. szám

20 TŐZSDEI JOG 5. szám Alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hdgy az árú nem felelt meg a kikötött minőségi feltételeknek. Felperes telefonon közölte vele, hogy az árú egy része úgynevezetten rothstiches. Ezt alperes hajlandó lett volna elfogadni. Az árú leszállítása után megállapította azonban, hogy a 30.15 mm árú tejesen megvörösödött, romlott volt. Erre azchnal telefonon rendelkezésére bocsátotta azt felperesnek, mire felperes N. N.-t leküldte hozzá, aki maga is megállapította, hogy a kifogás alapos. Erre megállapodtak abban, hogy a rendel­kezésre bocsátott árút alperes magánál tartja és azt felperes részére értékesíteni igyekszik. Ily tény­állás mellett az árúból mintát pecsételnie és azt a szakértőbizottság elbírálása alá bocsátania nem kellett. Védekezett azzal is, hogy figyelemmel a C) alatti bizdmányosi megállapodásra, amely felpe­res és alperes vezérképviselője között jött létre, bár formailag a felek között vételi ügylet létesült, arra mégis a bizományi jogviszony szabályai al­kalmazandók; ehhez képest az árú minőségének kifogásolása, a kifogásolt árú minőségének megállapítása nem a vételi ügylet, az árúüzleli szokások szabályai szerint kellett hogy történjék; a mintapecsételés és az expertiz elmaradása te­hát emiatt nem vonja maga után alperesnek jog­vesztését. A bíróság megállapítja, hogy a peres felek kö­zött létrejött és alperes vezérképviselője által al­peres nyomtatványán kiállított A) alatti vételi ügy­letet tartalmazó kötlevél a C) alatti, felperes és a cég között létesült bizományi megállapodás ke­retében köttetett. így alakilag vételi ügyletet lé­tesítő felekként kerültek ugyan a peres felek egy­mással szembe, az ügylet lebonyolításánál mégis a bizományi ügylet szabályai alkalmazandók. A bíróság emiatt úgy találta, hogy alperes, ille­tőleg a helyette eljáró cég nem tartozott a vételi üfvletet szabályozó árúüzleti szokások rendelke­zései szerint a hozzáérkezett és kifogásolt bibct­heremagból mustrát vétetni és annak minőségét a szakértőbizottság elbírálása alá bocsátani. Meg­állapította másfelől a bíróság azt, hogy felperes volt az, aki gondoskodni tartozott annak megálla­pításáról, hogy a 30.15 mm biborheremag nem volt teljesen megvörösödött romlott árú. Minthogy tehát az alperes a biborheremagból mintát pecsételni és a szakértőbizdttsági eljárás alá bocsátani nem tartozott, másfelől felperes mu­lasztást követett el a tekintetben, hogy nem gon­doskodott annak a bizonyításáról, hogy az árú a vett megbízás értelmében megfelelő volt, a bíró­ság nem fogadhatta el alapoknak azt a felperesi álláspontot, hogy most már bizonyítás tárgyává nem tehető az, hogy a 30.15 mm biborheremag ténvleg nem megfelelő minőségben adatott át. A bíróság a nem tagadott alperesi állítás szerint ugyanebben az ügyben a szombathelyi tőzsdebíró­ság előtt folyamatban volt perben eljáró közös szak­értőnek az iratokhoz I) alatt csatolt szakvéleménye alapján megállapította, hogy a 30.15 mm biborhere­mag valóban az alperes által állított minőségi hiá­nyokban szenvedett, hopv ez az árú az átadáskor nem lehetett olyan, amely a szerződésnek megfe­lelt, hogy a 30.15 mm bibdrheremag jó árúval keverhető nem volt, hogy az a megérkezéskor valószínűleg szívós volt és hogy az nem volt úgy­nevezett rothstiches árú és hogy az abban idő­pontban, midőn a szakértő az árút megvizsgálta, 80 százalékkal kevesebbet ért. Ez alapon a kereseti követelés elutasítandó lett volna. Tekintettel azonban arra, hogy alperes az árú ávétele után az E) alatti levélben azt közölte felperessel, hogy a kifogásolt biborhoremag a ren­des minőséggel szemben legalább 30 százalékkal olcsóbb, tekintettel arra, hogy ezután az árút meg­felelően nem kezelte, hanem z«áknan hagyta, úgy, hogy a felek együttes előadása alánján az ma úgyszólvánl teljesen elértéktelenedett árúnak mi­nősül és tekintettel arra is, hogy a közös szak­értő véleménye szerint lehetséges, hogy a bibor­heremag a szállításkclr 30 százalékkal ért keve­sebbet és a nedvesség folytán romlott meg any­nyira, hogy a mostani képet mutatja, a bíróság a tovább bekövetkezett romlást, amely nyilván az al­peresi vezérképviselő mulasztásának volt a követ­kezménye, felperesre nem háríthatja és alperest a vételár 70 százalékának megfizetésére kellett hogy kötelezze. Budapest, 1934 március hó 21. napján dr. Klár András, Elek iFerenc, Friedlander Emil tőzsdetanócsosok, bírák, dr. Kende Ernő jogügyi titkár. SZEMLE Az árúhatáridőüzlet jogi helyzete. A Párisban székelő Nemzetközi Kereskedelmi Kamara íChambre de Commerce Internationale), amely igen előkelő intézménynek magyarországi igazga­tósági tagja Popovics Sándor, 81. számú nyom­tatványában igen előnyös és áttekinthető formá­ban foglalta össze mindazt, amit az árúhatáridő­üzletek céljáról, működéséről és jogi helyzetéről egy gyakorlati szakembernek, kereskedőnek vagy jogásznak tudni kell. Különös értéke a tanul­mánynak az, hogy a jelenlegi joghelyzetet kime­rítően ismerteti az összes államokra nézve, ame­lyekben határidőüzlet van. A kiadvány a Nem­zetközi Kereskedelmi Kamara titkárságánál: Sec­rétariat Général de la Chambre de Commerce In­ternationale, 5 francia frankért szerezhető meg. A prágai árútőzsde választott bíróságának 1933. évi működéséről szóló beszámoló szerint az 1933. évben 3898 új kereset érkezett be. A megelőző évről maradt 179 üggyel együtt így 4077 ügy volt elintézendő. Az elintézendő ügyek közül 3338 ke­reset volt 5000 csehkorona alatti és 739 ügy 5000 csehkorona fölötti perértékkel. Az összes elinté­zett ügyek közül 2247 ügyben volt makacssági ítélet, 260 ügyben volt érdemleges tárgyalás alap­ján hozott végitélet. A választottbíróság gyorsan dolgozott. Egy hónapon belül nyert Ítélettel elin­tézést 2208 per, egy hónapon túli időben 237 per. A perek túlnyomó része: 3958, nem a tőzsdén kötött ügyletekből származott; az alperesek túl­nyomó része: 3281, nem tőzsdetag volt. Az összes perek közül ügyvédek képviselték a feleket mint­egy az esetek felében. Az alperesek közül a legnagyobb számban vol­tak a sütők: 1255; ezután következnek a gyar­matárúkereskedők: 1022, majd a terménykeres­kedők: 156, malmok: 152, a gazdálkodók: 106, a lisztkereskedők: 73, és végül a fakereskedök: 54. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom