Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 5. szám

5. szám TŐZSDEI JOG 19 esvén, árkülönbözet az eladó alperes terhére nem mutatkozott. Felperes nem is árkülönbözetnek, hanem azon összegnek megtérítését követelte alperestől, amelyet ő a saját bécsi vevőjének volt kénytelen kifizetni, annak elmaradt polgári haszna címén. Felperes ugyanis a saját vevőjének a bécsi tőzsde szokványai szerint adta tovább az alperestől megvásárolt lencsét, a bécsi szokványok szerint pedig a szerződéshez hü fél a teljesítés elmaradása esetén kárának igazolása nélkül követelheti polgári hasznának megtérítését. Felperes tehát mint eladó azon súlyos kötelezettséget vállalta a saját vevőjével szemben, hogy a teljesítés elmaradása esetén mindenképpen jelentős kártérítést tartozik neki fizetni, még akkor is, ha az áralakulás a vevőjére nézve kedvező. A bíróság úgy találta, hogy felperes a kizárólag ezen igen súlyos kikötés folytán támadt kárát alperes csak abban az esetben tartozna megtéríteni, ha felperes őt az ilyen kikötés mellett történt továbbeladásra kellő időben nyomatékosan figyelmeztette volna. Ilyen figyelmeztetés megtörténtét azonban felperes nem is állította. Ennek folytán felperest keresetének ezen részével el kellett utasítani. — Budapest, 1934. évi február hó 16-án. Dr. Koós Zoltán, Braun Arnold, dr. Szeben Dezső tőzsdetanácsosok, választottbírák; dr. Engel György, jogügyi titkár. 28. 5 százalékos elmaradt haszon megítélése a bíróság szabad mérlegelése alapján oly esetben, amikor a kötlevélbeli ár és a roapiár között „tulajdonképpen alig mutatkozik különbözet". 892/933. sz. Minthogy alperes a kereseti tényállításokat nem tagadta és védekezése csupán a kár összegszerűségére terjedt ki, ennélfogva a bíróság is csak a kár összegszerűségének vizsgálatába bocsátkozott. Hivatalos feljegyzései alapján a bíróság megállapította, hogy az 1933 dcember 6-án érvényben volt napiár alapján a kötlevélbeli árral szemben tulajdonképpen alig mutatkozik különbözet. Miután azonban alperes kétízben szállított rossz árút, ennélfogva méltányosnak találta, hogy alperes a felperesnek az elmaradt hasznát megtérítse. Minthogy egy kereskedő egy waggon babnál legalább 5 százalékot kereshet s minthogy az E) alatti különbözeti számlában feltüntetett 60 pengő árkülönbözet az 5 százalékos határon alul marad, a bíróság ezt az összeget elmaradt haszon címén a felperes részére megítélte. Budapest, 1934 január 29-én. Katona Zsigmond, Bartha Imre, Berger Mór, tőzsdetanácsosok, választott bírák, dr. Adorján Ferenc, jogügyi titkár. 29. Továbbeladási ügylet alapján előálló haszonnak megítélése, midőn ettől a haszontól a felperes az eladó alperesnek nem szállítása folytán esett el. A két ü**vlet közötti összefüggés tüzetes megállapítása. A felperes terhére a továbbeladási ügylet nem teljesítése foNtán! korábbi perben megítélt kártérítést is az az eladó tartozik megtéríteni, aki késedelmével ezt a kárt előidézte. Nem ítélte meg a bíróság a megelőző perben pervesztessé vált felperes terhére megítélt perköltséget, mert a megelőző perben a tényállás és a joghelyzet oly tiszta volt, hogy felperesnek per nélkül kellett volna teljesíteni. 843/1933. Kártérítés gyanánt a bíróság megállapította a kötlevélbeli ár és a felperes által történt eladási ár közötti külömbözet fejében felszámított 135 pengőt. Ezt az elmaradt hasznot a bíróság azért ítélte meg, mert a 764/1933. számú perhez csatolt körlevelek alapon megállapította, hogy felneres ugyanaznap ugyanolyan feltételekkel adta tovább az árút az ő vevőjének, viszont az a bécsi vevőjének. Minthogy a szállítási határidő egy napon járt le s alperes szerződésellenes szállítása folytán a bécsi vevő az ügylettől elállott, sem felperes, sem jogelődje nem jutott abba a helyzetbe, hogy az árút másutt megvásárolhassa s így szállítási kötelezettségének eleget tehessen. Minthogy másrészt felneres a jelen ügylet megkötését követő naoon a C. alatti levélben figyelmeztette alperest, hogy uevanolyan feltételekkel adta tovább az árút és különösen figyelmeztette az alperest, hogy 62 kg. fajsúlynál nehezebb árút nem szabad szállítania, mert azt a vámhivatal fel fogja tartóztatni, minthogy így fennforognak azok a feltételek, amelyek esetén a bíróság az elmaradt hasznot állandó joggyakorlatához képest meg szokta állapítani, ezt a jo^vakorlatot követte a jelen esetben is, amidőn az elmaradt hasznot megítélte. Megítélte továbbá a bíróság kártérítés gvanánt a 764/1933. számú perben a felperes terhére megállapított és ezen bíróság által is helyesnek talált 183 ^>engő 87 fillér kárösszeget, az ekként megállapított, összesen 318 pengő 87 fillért kitevő összeg megfizetésében alperes elmarasztaltatott. Elutasította a bíróság felperest az előző perben megállapított 133 pengő 50 fillér megítélésére irányuló kérelmével is, mert a bíróság meggyőződése szerint az előző perben cíyan tiszta volt a tényállás és annyira előrelátható volt, hogy a bíróság az ottani felperes egész kárkövetelését meg fogja ítélni, hog" felperesnek azt a pert az alperes költségére sem volt joga lefolytatni, hanem a keresetbe vett összeget ki kellett volna per nélkül fizetnie, azt a kárösszeget ezen bíróság ama per nélkül is megítélte volna a felperes javára. Ha tehát céltalanul folytatta felperes az előző pert, azt csak a saját felelősségére tehette, annak a költségeit az alperesre át nem háríthatja. Budapest, 1934 március hó 23. nanián. Politzer SándcT alelnök, Berger Mór, Weisz János tőzsdetanácsosok, birák, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 30. Ha a felek között bizományi megállapodás van — amely szerint az egyik fél a másiknak „vezérképviselője", — úgy az alakilag vételi ügyletként jelentkező ügyletre sem alkalmazandók a tőzsdei árúüzleti szokásoknak a vételi ü^-letet szabályozó azon rendelkezései, amelyek szerint a vevő a hozzá érkezett és kifogásolt árúból (biborheremag) mintát vétetni és annak minőségét a szakértőbizottság (expertiz) elbírálás alá bocsátani tartozik. Ily esetben az általános szabályok szerint a bizonyítási teher az árú minőségére nézve az eladóra hárul. A bíróság visszakövetkeztetés útján megállapította azt, hogy az átvétel időpontjában mily mértékű volt az árú romlottsága és az eladót csakis ezen megállapítás szerint járó árkülönbözetben marasztalta, míg a további romlás következményeit a vevőre hárította. 852/1933. V. B. A keresetiben felperes előadta, hogy 1933. évi július 18-án alperes 200 mm biborheremagot vásárolt tőle. A leszállított árúból 30.15 mm vételáránaik kifizetését megtagadta. Emiatt 1339 P 40 f. tőkének és annak járulékaiban kérte alperest marasztalni.