Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 5. szám

18 TŐZSDEI JOG 5. szám bírósági elnök kijelölésének módja szabályozva nincsen, — már eleve nélkülözi a pártatlanság, érdektelenség és függetlenségnek azokat a feltételeit, amelyek a bírói döntés függetlenségének és pártatlanságának, valamint az ügyfélegyenlőségnek közérdekű követelményeit biztosítják. Ennek folytán a választott bíróság megalakításának ez a módja, mint a bírói ítélkezés általános alapelveibe és így a közrendbe ütköző, ellenkezik a jó erkölccsel is, — következéskép a választott bíróság ily szabályozásának a felperes elfogadó nyilatkozatára való tekintet nélkül joghatálya nincsen. Ezt az álláspontot nem érinti az alperes által vitatott az a körülmény, hogy más hasonló célú egyesületnél is az egyesület ügyeiben való határozás és intézkedés a fizető tagoknak van fenntartva; mert az adott esetben nem az egyesület igazgatásának mikéntjéről — az egyesület autonómiájában való részvételről —, hanem egy önálló jogügyletnek, a választott bírósági szerződés érvényessége kérdésének elbírálásáról van szó, amelynél az anyagi jognak a szerződéskötésre vonatkozó rendelkezései az irányadók. TÖZSDEBIRÓSÁG Anyagi jog 25. Ha az ügylet megkötése után néhány nappal és kötlevél aláírása előtt közli az egyik fél a másikkal, hogy a kötlevelet nem írja alá és a kötést nem fogja teljesíteni, a másik fél nem várakozhat a fedezeti vétel, illetve kényszereladás eszközlésével az ügylet lejártáig, hanem a kárenyhítés szempontjából a lebonyoUtást nyomban tartozik eszközölni. Bár a szerződési árhoz képest a lisztügyleteknél rendszerint figyelembe jövő promnt lebonyolítási ár a teljesítés megtagadása idején valamivel alacsonyabb volt, minthogy azonban a késedelmes fél ellenfelének ugyanakkor módjában állott határidőre szóló eladást foganatosítani a szerződéses árnál magasabb áron, a bíróság árkülönbözetet nem ítélt meg. 722/1933. sz. Indokok. A felperesi előadás szerint a vételi ügylet 1933. évi július hó 5-én létesült alperes és felperesi /képviselő között. A bíróság valónak elfogadva az ügylet megkötését, a keresetet a következőknél fogva alaptalannak minősítette. Felperesi képviselő tanúvallomása szerint 1933. évi július hó 3-át követő vasárnap, tehát július hó 9-én, midőn a tanú a kötlevél aláírása végett alperesnél megjelent, alperes kijelentette, hogy a kötlevelet nem írja alá és hogy a kötésből ki akar ugrani. A tanú vallomása szerint továbbá a beszélgetés után felperes kötlevelet sürgető levelére a tanú felperessel az alperessel folytatott beszélgetés lényegét közölte és pedig azt, hogy alperes vonakodik kötlevelet adni. Ebben az időpontban tehát felperes már tisztában volt azzal, hogy alperes részéről teljesítésre nem számíthat és hogy semmi értelme sem lehetett annak, hogy hallgatással a bizonytalan helyzetet fűtőben hagyja. E tényállás mellett a bíróság megállapítása szerint felperes köteles lett volna 1933. évi július hó 9-ét követő napokban az ügyletet kényszereladás által lebonyolítani, ilymódon mindkét fél kárát csökkentvén. Ehhez képest a bíróság azt tette vizsgálat tárgyává, hogy az akkor jegyzett árakra való tekintettel felperest árkülönbözet megilleti-e. A bíróság feljegyzései és szakértelme alapján megállapítja, hogy az 1933. évi július hó 5-i árakhoz képest július hó 9-ét és az azt követő időkben az 5-ös számú búzaliszt ára emelkedő irányzatot mutatott. Igaz ugyan, hogy a 29.70 P-ben megállapított szerződési árhoz képest az úgynevezett prompt, egzckuciós ár ekkor valamivel alacsonyabb volt, tekintettel azonban arra, hogy a hónap elején felperesnek módjában volt prompt eladás helyett határidőre szóló eladást foganatosítani, a bíróság árkülönbözetet alperes terhére nem állapított meg. Budapest, 1934 fehruár 27. Schwarz Jakab, Büchler Bertalan, Keller Antal jogügyi titkár. 26. Az árúüzleti szokások 71. §-ának utolsó bekezdése alkalmazásával a bíróság kimondotta, hogy az ügylet a kötlevélbeli lejáratig tovább érvényben maradt, bár az eladó a teljesítést korábban megtagadta. 871/1933. szám. Indokok. Alperes további védekezése az volt, hogy miután ő 1933 október 23-án elállott, ennélfogva, minthogy a szállítás tekintetében a választási jog őt illette, ránézve a teljesítési határidő 1933 október 23-án járt le, így a jelen ügy elbírálásánál nem az árúüzleti szokások 71. §-a, hanem 65. §-a alkalmazandó, eszerint pedig felperes október 23-án tartozott volna fedezni magát, minélfogva legrosszabb esetben az e napi ár volna irányadó. Ez a védekezés sem helytálló. Igaz, hogy a kötlevél szerint a szállítás 1933 október-november havára szólt eladó választása szerint, ami azt jelenti, hogy alperesnek jogában állott volna már október hónapban is szállítani, ha az árút felmondta volna. Ezt a felmondást azonban nem pótolhatta az ő október 23-iki jogtalan elállása, minthogy pedig október 23-án ép a kötlevélben foglalt kikötés folytán a teljesítési határidő még nem járt le, mert ez csak november végén következett be, ennélfogva az árúüzleti szokások 71. §-a alkalmazandó, amelynek utolsó bekezdése szerint, minthogy felperes az ezen szakaszban a), b), c) alatt felsorolt jogok választásáról alperest nem értesítette, az ügylet 1933 november végéig érvényben maradt. A nem vitás tényállás szerint felperes 1933 november 20-án, tehát a tőzsdei árúüzleti szokások 25/a §-a értelmében kellő időben rendelkezett, minthogy erre alperes november 25-én újból megtagadta a szállítást, felperes november 27-én jogosan élhetett óvással árkülönbözet iránt, minélfogva a kártérítés alapjául az e napon érvényben volt napiárat kellett elfogadni. Budapest, 1934 február 16. napján. Dr. Klár András, Berger Mór, Weisz János, tőzsdetanácsosok, választott bírák, dr. Adorján Ferenc, jogügyi titkár. 27. Az árkülönbözettől független azon kárnak megtérítését, amelyet a szerződéshez hű fél saját vevőjének kénytelen volt fizetni, csak akkor lehet a szerződést szegő féltől követelni, ha a szerződéshez hű fél a szerződést szegő felet ezen különös kár felmerülésének lehetőségére kellő időben figyelmeztette. 690/1933. sz. Indokok. Peres felek között nem volt vitás, hogy a kérdéses időben a lencse ára