Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 2. szám

6 TŐZSDEI JOG 2. szám A bíróság megállapította, hogy felperes I. r. alperessel szemben nem léphet fel az árúüzleti szokások 4/a. §-a alapján, mert e § utolsó bekezdése értelmében az alkusznak e szakaszon alapuló felelőssége megszűnik, ha a fél, akivel az alkusz a tőzsdén szerződött az ügylet megkötésétől számított 30 nap alatt a 4. § b) pontján alapuló igényeit vagy az alkusz, vagy pedig a megbízó ellen bírói úton nem érvényesíti, felperes pedig ilyen pert folyamatba nem helyezett. A bíróság tényként állapította meg, hogy N. N. az árú eladására II. r. alperesnek megbízást nem adott. Ehhez képest II. r. alperes álképviselőként járt el, minek folytán felperesnek kártérítéssel tartozik. A bíróság megállapítása szerint azonban álképviselőként felel I. r. alperes is felperesnek. Az a körülmény, hogy I. r. alperes az ügylet megkötésére II. r. alperestől megbízást kapott, az előbbit az okozott kár megtérítése alól nem mentesíti, mert a bíróság megállapítása szerint az a tárgyilagos tény, hogy az álképviselő valóságos meghatalmazottnak adta ki magát, s ezáltal a vele szerződő félnek kárt okozott, elégséges az ő felelősségének megállapítására, általános jogszabály lévén az, hogy szerződésnél mindegyik fél felelős azon nyilatkozatának következményeért, amelyre az ellenfél bizalmát a szerződés létrejötte iránt jogosan alapította. Teljesen közömbös tehát az, vájjon I. r. alperes II. r. alperestől az ügylet megkötésére megbízást kapott-e, hogy őt vétkesség terheli-e avagy hogy ő menthető tévedésben volt aziránt, hogy az ügyletkötéssel őt megbízó II. r. alperesnek N. N.-től ügyletkötésre megbízása volt. Jogszabály lévén az, hogy az a fél, aki álképviselővel köt szerződést, az utóbbitól kártérítést követelhet, a bíróság megállapította, hogy a felperes által foganatosított fedezeti vétellel kapcsolatban felmerült árkülönbözet, mint kártérítés alpereseket terheli. A bíróság a fedezeti vétel alkalmával fizetett vételárat megfelelőnek találta és emiatt a keresetben érvényesített 150 pengő árkülönbözet jogosnak minősítette. Budapest, 1933 október 30. Davidsohn Horace, Braun Arnold, Dános Marcel tőzsdetanácsosok, bírák, dr. Kende Ernő jogügyi titkár. 10. Áruüzleti szokások 25/a. Kereskedelmi hűség és tisztesség. Ha a rendelkezés csak egy napot késett és még az előtt megérkezett az eladóhoz, mielőtt az eladó a vevő késedelmének következményeit levonta volna, az eladó nem tagadhatja meg a szállítást, különösen tekintettel arra, hogy a vételár 95%-a már birtokában volt. A bíróság alperes védekezését alaptalannak találta. A nem vitás tényállás szerint felperes legkésőbb 1933 szeptember 27-ig tartozott volna rendelkezni s így a szeptember 28-iki rendelkezés tényleg elkésett volt. Mégis, tekintettel arra, hogy felperes szeptember 28-án oly időben adta meg a rendelkezését, amidőn az alperes felperes késedelmének a következményeit még le nem vonta, nevezetesen mielőtt alperes szeptember 28-án kelt exekutálással fenyegető levelét megkapta volna, másrészt tekintettel arra, hogy a vételár 95%-a már alperes birtokában volt s így érdekei eléggé meg voltak védve, a kereskedelmi hűség és tisztesség azt követelte, hogy alperes a felperessel szemben fennálló szállítási kötelezettségének az egynapi késedelmes rendelkezés dacára tegyen eleget. Minthogy alperesnek az ügylettől való elállása ekként jogtalan volt, nemcsak, hogy nem kérhet a felperestől kártérítést, ami a napi ár alapján felperes javára különben sem mutatkozik, hanem alperes tartozik a felperesnek kártérítéssel. Budapest, 1933. évi október hó 30-án. Vágó József a választottbíróság elnöke, dr. Klár András választott bíró, Bartha Imre választott bíró, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 11. Áruüzleti szokások 25/A. §. A tudomásul vett rendelkezést utólag nem lehet azon a címen kifogásolni, hogy az nem volt alakszerű. A kereseti előadás szerint felperes alperestől 1933 augusztus 22-én 300 q 1933. évi termésű tengerit vásárolt 6 pengő 80 filléres árban, paritás Budapest, szeptember havában leendő szállításra. Minthogy alperes a részére engedélyezett utólagos teljesítési határidő alatt sem tett eleget szállítási kötelezettségének, felperes 1933 október 9-én közölte vele, hogy az aznapi ár alapján mutatkozó különbözetet kéri kártérítés gyanánt. Ezen kár 165 pengőt tesz ki, ezen összeg és járulékainak megítélésére irányul a kereset. Alperes védekezésének lényege az volt, hogy a felperes 150 mm. tekintetében egyáltalában nem rendelkezett, az erre vonatkozó igényétől tehát elállottnak tekintendő, a másik 150 mm. tekintetében megkapta ugyan a rendelkezést, azt továbbította is szállítójának, de az nem tett eleget szállítási kötelezettségének, ezért alperes felajánlotta, hogy ezen mennyiség után kifizeti a teljesítési határidő lejártakor érvényben volt napi ár alapján mutatkozó különbözetel. A bíróság alperes védekezését alaptalannak találta. Igaz ugyan, hogy az elszállítási rendelkezést a tőzsdei áruüzleti szokások 25/a. §-a értelmében ajánlottlevél vagy küldönc útján kell megadni és felperes az egyik vágón tekintetében 1933 szeptember 19-én csupán telefónon rendelkezett, ezt a rendelkezést is azonban a bíróság szabályszerű rendelkezésnek vette, mert amidőn a teljesítési határidő lejártakor felperes az F 2 alatti levélben megismételte, hogy az egyik vágón tekintetében telefónon, a másik vágón tekintetében pedig írásban rendelkezett s egyben alperesnek az egész 300 mm. tekintetében október 8-ig utólagos teljesítési határidőt engedélyezett, alperes ezt a levelet kifogás nélkül átvette,